Az euróválság kezeléséhez példát adhat a német takarékosság

Kiss J. László, az MKI tudományos igazgatója kifejtette: a háború utáni Németországot a jól kiépített szociális rendszer, a "külpolitikai tartózkodás" jellemezte, amelynek keretében gyakran a kereskedelempolitika helyettesítette a valódi külpolitikát, továbbá meghatározó volt az összetartozás a Nyugattal. Hozzátette: az ország az integráció "pénztárosaként" működött, ami nyilvánvalóan nemcsak Európa, hanem a saját érdekét is szolgálta.

Véleménye szerint az említett területeken az elmúlt évek lényeges változásokat hoztak. A szociális rendszer átalakítása már Gerhard Schröder (1998-2005) kancellári tisztsége idején megkezdődött, és abban az időszakban kezdte el Németország a külpolitikájában hangsúlyosabban képviselni a saját érdekeit. Megjegyezte: Németországban általában a pártok közötti konszenzus jellemzi a külpolitikát.

A legjelentősebb átalakulás mindazonáltal az Európa-politikában figyelhető meg, amely a második világháború óta nem nagyon változott a külső környezet átrendeződése ellenére sem - mondta. Kiemelte: véget ért a "romantikus politika", amikor Németország a háborúban győztes hatalmaktól lehetőséget kapott a vezető szerep megszerzésére a gazdaságban, amikor a befolyását az adta, hogy a német erőforrások erősítették az integrációt.

Hangoztatta, a válság fordulópontot jelent: a német társadalom euroszkeptikussá vált, a kormány azonban támogatja az integrációt.

A válságkezelésben a tagállamok strukturális reformokra, szigorú takarékossági politikára kényszerülnek, és ezzel a német megközelítés, hozzáállás érvényesül - mondta.

Kitért arra is, hogy a német alkotmánybíróság nem állíthatja meg az integrációs folyamatot, mivel Németországban az unió továbbfejlesztése egyre inkább politikai és nem jogi kérdés.

A német alkotmánybíróság szeptember 12-én úgy döntött, Németország csatlakozhat a költségvetési szigort és adósságcsökkentést előíró fiskális paktumhoz, és részt vehet az állandó euróövezeti válságkezelő rendszerben (ESM), de biztosítani kell, hogy nem hárul rá nagyobb teher az eredetileg tervezett 190 milliárd eurónál.

Rácz Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának (MTA KRTK) kutatási igazgatója szerint az a fő probléma, hogy a gazdasági és monetáris unió jelenlegi formájában alkalmatlan arra, hogy szorosabb integrációt alakítsanak ki.

Kijelentette: a görög államcsődveszély jelentette az első kihívást a válságban, ugyanis kiderült, hogy a kialakult helyzetet a piac nem tudja kezelni. A déli tagállamok életszínvonala az olcsó hitelek révén közeledett az északiakéhoz, de a versenyképességben, a termelékenységben megmaradtak a különbségek - emlékeztetett. Azt mondta, a déli országok jelenleg egyenesen leszakadnak az északiaktól, és kérdéses, hogy ki finanszírozza az adósságukat. A válságkezelés fő kérdése tehát valójában a finanszírozás - tette hozzá.

A válság következtében olyan világ alakul ki, amelyben a bankkonszolidációnak még hosszú ideig nem lesz vége, ezért takarékosságra van szükség, a németek pedig ebben nagyon jók. Választási ígéreteivel ellentétben Francois Hollande francia elnök is megszorításokról beszél, mert a piac takarékosságra kényszeríti az országokat - mutatott rá.

Kőrösi István, az MTA KRTK tudományos főmunkatársa arról beszélt, hogy Németország eddig is az integráció fő finanszírozója volt, és az is marad.

A gazdasági és monetáris unióból a monetáris rész megvalósult, a gazdasági azonban elérhetetlen távolságban van, ennek az az oka, hogy a tagállamok az euróövezeten belül is eltérő gazdaságpolitikákat alkalmaznak. Ez érthető - tette hozzá -, hiszen a különböző gazdasági helyzetekre nem lehet ugyanazt a választ adni.

Meglátása szerint az integráció fejlesztésénél a gazdasági realitásokat jobban figyelembe kell venni, mivel a válság elmélyüléséhez az is hozzájárult, hogy korábban ezt nem tették meg.