Alaposan gondoljuk meg, nyáron mit iszunk

Bőrünk hét liter vizet tartalmaz, agyunknak kilencven, testünknek hatvan százaléka víz. Nemcsak azért iszunk, hogy ki ne száradjunk, hanem hogy a víz kimoshassa a lerakódó méreganyagokat. Márpedig ez esetben elég anakronisztikus lenne a szervezetet éppen a folyadékbevitel kapcsán szintetikus anyagokkal vagy fölösleges cukormennyiséggel terhelni. Cél, hogy minél tisztább és finomabb innivalót állítsunk elő, minél kevesebb vásárlással. Az embernek naponta minimum kb. 2-2,5 liter folyadékra van szüksége. Ez a folyadék legjobb esetben egészséges, tiszta, friss ivóvíz kellene, hogy legyen.

Jobban oltja a szomjúságot

Nálunk gazdagabb országok polgárai sem átallják bőségesen felönteni, hígítani a rostos és a szűrt gyümölcsleveket, alig harmadnyit használva a sűrű hozzávalóból. Az ilyen ital jobban oltja a szomjat, olcsóbb és kiadósabb. Ez a hígítási arány félúton van a szódával felspriccelt „műanyag” szörpök és a hazánkban még mindig leginkább hígítatlanul fogyasztott dobozos, néha igencsak tömény gyümölcslevek sűrűsége között. Pedig ezek a sűrű levek állaguk és magas cukortartalmuk miatt alig oltják a szomjat. Többnyire dobozolva kaphatók, és ilyenkor a csomagolás ára irreálisan magas a tartalom értékéhez viszonyítva.

A legolcsóbb víz, amellyel hígíthatunk a csapvíz, amelyért ráadásul nem kell a boltba menni, és nincs benne cukor. Főzhetünk belőle teát is, ez az ital szerencsére egyre jobban kapcsolódik a társasági élethez: a teaházak, szakboltok terjedésével határozottan fejlődik térségünkben a teakultúra is. A gyümölcs- vagy gyógynövényteákat nem kell cukrozni, amúgy is nagyon finomak, jobban is érezzük így az összetevők ízvilágát.

Az üdítőkben tömérdek koffein és cukor van

Bár az innivalót nem harapjuk, korántsem mindegy fogainknak, hogy mit iszunk. A szénsavas barna lé mellett a dobozos üdítők, a gyárilag készített, alaposan megcukrozott jegesteák támadják leginkább – színező adalékanyagokkal és savtartalmukkal – a fogbelsőt védő fogzománcot. Szomorú, hogy a gyerekek nagy része rendszeresen iszik valamilyen cukrozott, szénsavas üdítőitalt, s több mint harmaduk naponta többször is. Nem csoda, hiszen a mamájuk már a cumiba is cukros teákat, szörpöket, agyonédesített gyümölcsleveket töltögetett, szépen összekapcsolva kisbabája fejében a folyadékpótlást az édes íz képzetével. Miért is fogadná el később a gyerek a színtelen, szagtalan ivóvizet?

A tudósok aggasztónak tartják, hogy az élelmiszergyártók egyre több koffeint adagolnak az olyan üdítőitalokba is, amelyeket gyermekek is fogyasztanak. A koffein azért is veszélyes, és főleg a fiatalabb korosztály számára, mert meggyorsítja a szervezet kiválasztását, így vizet és kalciumot von el, ráadásul még függőséghez is vezethet, amely ingerlékenységet, álmatlanságot, nyugtalanságot és rendellenes gyomorműködést is okozhat. Amennyiben felnőttek mérsékelten fogyasztanak ilyen italokat, nincs ok az aggodalomra. Ám a gyermekek esetében már kisebb mennyiség is hajlamossá teheti őket az előbb említett hatásokra. Tanulmányok bizonyítják, hogy a rendszeresen koffeintartalmú italokat fogyasztó iskoláskorú gyermekeknek problémát okoz az odafigyelés, ha nem jutnak hozzá „adagjukhoz”. A legnagyobb aggodalmat az okozza, hogy ezek a gyerekek túlzott mennyiséget fogyasztanak majd a cukrozott italokból, hogy „megkapják napi koffeinadagjukat”, miközben kockáztatják fogaik szuvasodását és hajlamosak lesznek az elhízásra.

Garantáltan tiszta forrásból

Kiváló szomjoltó az ásványvíz is, amely a föld alatti, szennyeződésektől mentes vízrétegekből származik. Az egyes források, kutak hatóságilag elismertek, a termék minősége pedig folyamatosan ellenőrzött. A palackozott termékek összetételéről, jellegéről a címkéi adnak felvilágosítást a fogyasztónak. A víz fontos minőségi jellemzője a felszín alatt töltött idő, ami alatt fokozatosan felveszi annak kémiai tulajdonságait. Az úgynevezett gleccser- és karsztvizek fiatal vizek, csekély ásványi anyag tartalommal. Az ásványvizek azonban több száz, több ezer, sőt akár több millió évet is eltölthetnek a Föld mélyében.

Az emberi életműködés szempontjából hasznos ásványvizek az ember számára kedvező összetételű és mennyiségű ásványi anyagokat, makro- és mikroelemeket tartalmaznak. Kedvező összetételük, jó ízük és kiváló szomjoltó tulajdonságuk mellett igen nagy előnyük más italokkal szemben az is, hogy energiamentesek. Az élelmiszerek egy speciális, eredetében és minőségében garantált fajtája a palackozott ásványvíz. Csak a származási ország illetékes hatósága által hivatalosan is igazolt kémiai összetételű, mikrobiológiai tisztaságú és minőségű ásványvíz palackozható.

Antimonok az ásványvízben?

A sajtóban a közelmúltban többször is felröppent a hír, hogy a Heidelbergi Egyetem kutatói 2005 első felében több PET palackba csomagolt ásványvízben antimon nyomokat mutattak ki. Az antimon természetes módon több helyen előfordul a természetben, pl. a talajban, a kőzetekben, így az ásványvizekben is megtalálható, de a PET palackból is kioldódhat. Az ásványvízben esetlegesen előforduló nyomnyi mennyiségű antimon-tartalom – a mért koncentrációban – nem jelent veszélyt a fogyasztó számára.

A kutatók megmérték néhány ásványvíz antimon tartalmat palackozás előtt, majd néhány hónapos PET palackban történt tárolás után, és azt tapasztalták, hogy az antimontartalom jelentősen megnövekedett. Nyomatékosan hangsúlyozni kell azonban, hogy maguk a kutatók jelentették ki: még ez a megnövekedett antimon koncentráció is nagyságrendekkel kevesebb, mint a természetes ásványvizekben megengedett maximális antimon határérték.

Az antimon (vegyjele Sb) nehézfém, amelyet kis koncentrációban katalizátorként használnak a PET (polietilén-tereftalát) előállításához. Az antimon felhasználásának következményeként előfordulhat, hogy a PET palackokba csomagolt víz minőségmegőrzési ideje alatt ionvándorlás eredményeként rendkívül kis (mikrogrammnyi) mennyiségű antimon kerül a csomagolóanyagból a vízbe. Ez a nyomnyi mennyiség azonban – tekintettel arra, hogy jóval az antimonra megállapított nemzetközi és nemzeti rendeletekben foglalt határérték alatt van – nem jelent veszélyt a fogyasztók egészségére.

Az antimon a földkéregben természetes módon megtalálható kémiai elem. Kémiai szempontból az arzénhoz áll közel. Manapság a PET palackok 90%-a antimon felhasználásával készül, mivel ez a fém a leghasznosabb katalizátor a PET előállítása során. A germániumról ismert, hogy az antimon helyett egy alternatív katalizátor lehet, azonban természetes előfordulása igen csekély mértékű ahhoz, hogy lehetővé tegye a rendszeres alkalmazását. Más egyéb, elsősorban titánra és alumíniumra épülő megoldások még fejlesztési stádiumban vannak. A legfőbb nehézséget a PET-előállítási folyamatok teljesítménykorlátai, valamint az anyag jelentős besárgulását eredményező mellékhatások jelentik. Ezen kívül, természetesen az ár is egy jelentős akadály.

Az antimon nem mérgező hatású, amennyiben mennyisége egy bizonyos szint alatt van: a tolerálható napi bevitel 6 mikrogramm testsúly kg-onként. Egy bizonyos mennyiség felett az antimon káros hatással lehet az egészségre. Akut intoxikáció (nagy dózisok miatti rövid távú mérgezés) 1 gramm antimon bevitelét követően következhet be; ezt bélrendszerrel kapcsolatos tünetcsoport jellemzi. A krónikus intoxikáció (hosszú távú mérgezés ismételt bevitelek miatt) hematológiai rendellenességekhez vezet. Az antimon bélrendszeren és a veséken keresztül történő eltávolítása a szervezetből lassú folyamat. Ugyanakkor az antimonvegyületeket a gyógyászatban is alkalmazzák, pl. két antimontartalmú gyógyszert is használnak a sejten belüli élősködők előidézte fertőzés kezelésére.

Az ásványvizek antimontartalmával kapcsolatban nézzünk néhány számadatot, amelyet a Svájci Szövetségi Közegészségügyi Intézet publikált:

u a PET palackba csomagolt vizekben mért antimon mennyisége átlagosan 0,43 mikrogramm/l, a legmagasabb érték 1,2 mikrogramm/l volt.

az Egészségügyi Világszervezet szerint a megengedett napi antimon bevitel egy 60 kg testsúlyú felnőtt ember számára 360 mikrogramm.

egy szélsőségesen nagy mennyiségű – napi 3 liter 1,2 mikrogramm/l antimon tartalmú – ásványvíz-fogyasztás esetén a megengedett napi bevitelnek mindössze 1 %-a jut az ember szervezetébe,

az ivóvízre (98/33/EK) és a természetes ásványvízre (2003/ 40/EK) vonatkozó EU irányelvek szerint a vizekben maximálisan 5 mikrogramm/l mennyisége (felső határérték) antimon lehet.

A fenti adatokból is látható: a PET palackban forgalmazott ásványvízben esetlegesen előforduló nyomnyi mennyiségű antimontartalom nem jelent veszélyt a fogyasztó számára. Természetesen ügyelni kell arra az élelmiszerek előállításánál, hogy a lehetőségekhez képest minél kevesebb szennyező komponens, potenciálisan káros összetevő kerüljön a termékekbe. Táplálkozási szakértők figyelmeztetnek: ne vigyük túlzásba az ásványvízfogyasztást, lehetőleg váltsuk az egyes vízfajtákat. Szomjoltásra a legjobbak a kis ásványtartalmú, nátriumszegény vizek. A gyomrot a szénsavmentes vagy enyhén szénsavas fajták kímélik a leginkább. (szvetelszky, bikfalvi, ú)