Aknák a 2013-as költségvetésben

SIDÓ H. ZOLTÁN

Nálunk újdonságnak számít a Költségvetési Tanács létrehozása. Mi a szerepe a 2013-as állami költségvetés tervezetében máris bizonyos kockázatokat látó új intézménynek?

A Költségvetési Tanács júniusban állt fel, november óta pedig teljes fordulatszámon működik. Fő feladatunk, hogy független intézményként megvizsgáljuk, mennyire valósak az állami költségvetés számai, mely tételek nem segítik elő a konszolidációt, hol találhatók esetleg a valóságtól elrugaszkodott mutatók. További feladatunk a hosszú távú előrejelzések készítése, feltérképezzük, mi várhat az országra, ha a jelenlegi módon gazdálkodunk a jövőben is, miképpen alakul az adósságállomány. Arra is gondunk van, hogy figyelemmel kövessük, a mindenkori kormány mennyire tartja be a fiskális játékszabályokat, mely lépések ütköznek majd később a kiadás korlátjaiba. Végezetül az egyes törvények hatástanulmányait dolgozzuk ki, magyarán egy-egy törvény milyen hatást gyakorol a költségvetés egészére vagy a gazdaságra.

Elsőként a 2013-as állami költségvetés tervezetét világították át. A büdzsé feltett szándéka, hogy jövőre az államháztartási hiányt a bruttó hazai össztermékhez (GDP) viszonyított 3 százalék alá szorítsa le. Mivel az Európai Unió gazdasága még mindig stagnálás közeli állapotban van, ezért bizonyára komoly buktatók rejlenek a költségvetés fő számainak a teljesítésében.

Először is szögezzük le, hogy a 3 százalékos hiány betartása létérdekünk, mert ha ez nem teljesül, az Európai Bizottság szabálysértési eljárást indít ellenünk. Azaz, ha nem teljesítjük a hiánycélt, abban az esetben Brüsszel akár 140 millió eurós pénzbírságot vethet ki Pozsonyra, ami komoly terhet jelentene. A másik fontos szempont: a magasabb deficit növeli az államadósságot, ebben az esetben pedig a vártnál korábban beleütközünk az adósságkorlátba. Az a helyzet, hogy már most is közeledünk az egyik szigorú korlát felé, amit a tavaly elfogadott alkotmánytörvény a GDP 55 százalékában szabott meg. Tudomásul kell vennünk, ha minden a jelenlegi mederben megy tovább, vagyis a gazdaság nem fékeződik le váratlanul, ha nem lesz váratlan adókiesés, 2014-ben akkor is túllépjük az 55 százalékos küszöböt. Ez pedig az alkotmánytörvényből eredően fájdalmas döntésekre kényszeríti a kormányt: 2015-ben tilos lesz növelni a kiadásokat, ami népszerűtlen lépésekre kényszeríti a kabinetet.

Itt még nem tartunk, egyelőre sikerüljön a 3 százalékos államháztartási deficit alatt letudni a 2013-as évet. Nem lesz könnyű, mivel túl sok a bizonytalansági tényező. A Költségvetési Tanács milyen kockázatokra bukkant a költségvetés tervezetében?

Az alaptervezet kidolgozásakor még reálisnak tűntek az előrejelzések, azóta viszont romlott a nemzetközi környezet, ami növeli a kockázatot. Például lassulhat a gazdasági növekedés üteme, márpedig ebben az esetben kevesebb adó folyhat be. A bevételi oldalon még azt is látjuk, hogy mivel gyökeresen megváltozik az adórendszer, nehéz kiszámítani a változások hatását. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a magasabb adókulcsok miatt megnőhet a kreatív könyvelés szerepe, a bevételek eltitkolása, ami kihatással van a befolyó adók nagyságára. A kiadási oldalon is megbúvik néhány kockázat. Vegyük például az önkormányzatokat. A tervezet azt feltételezi, hogy jövőre az önkormányzatok 5 százalékkal mérséklik a bér jellegű kiadásaikat, 10%-kal pedig a dologi kiadásaikat. Viszont 2010-ben, a válság legmélyén is csak 1,8%-kal fogták vissza a dologi kiadásokat, ráadásul a kormány érdemben nem tudja féken tartani az önkormányzatok gazdálkodását. Csak e téren 150–200 millió euró közötti kockázatot látunk.

És akkor még nem beszéltünk az egészségügy és a második nyugdíjpillér jelentette bizonytalansági tényezőkről.

Valóban, pedig ezek a területek is komoly pénzügyi meglepetéseket tartogathatnak. Például a kormány érdemben nem számol a kórházak adósságának növekedésével, pedig ez további intézkedések híján szinte biztosra vehető. Összességében az egészségügy fejezetében mintegy 100 millió eurót kitevő kockázatot látunk, az oktatásügyben pedig legalább 60 millió eurós lyukat érzékelünk – ez utóbbi a pedagógusok 5 százalékos béremelésének folyománya, ami még nincs beépítve a tervezetbe. Ami pedig a második nyugdíjpillért illeti, talán túl ambiciózus az a terv, hogy 2013. január végéig 60 ezren lépnek ki a magánpénztárakból. Ráadásul úgy gondoljuk, a nyugdíjpillér átszabásából eredő bevételeket nem a folyó kiadásokra kellene elkölteni, hanem az államadósság csökkentésére kellene fordítani. Bár a költségvetés 313 millió euróra rúgó tartalékkal rendelkezik, csak a felsorolt kockázatok felemészthetik a tartalékot. Mivel a jövő évi hiányt 2,94%-ra lőtte be a kormány, ezért nagy valószínűséggel 2013-ban menet közben újabb takarékossági intézkedésekre lesz szükség. Ez nem jelent okvetlenül adóemelést, inkább a pénzek átcsoportosításáról, néhány állami kiadás befagyasztásáról lehet szó.

Máig nyögjük az Európába 2008 őszén begyűrűzött világgazdasági válság negatív hatásait. Azóta másról se hallunk, mint takarékossági intézkedésekről, megszorító csomagokról. Még a jövő évi kilátások sem éppen rózsásak. Vajon valóban hét szűk esztendő vár ránk?

Ha egy ország eladósodik, akkor nehéz kilábalni a gödörből, ráadásul meg kell tisztítani a pénzügyi szektort is a visszafizetetlen hitelek terhétől. Az évek alatt felépített bizalmat percek alatt el lehet herdálni, néhány ország még jó ideig csapdahelyzetben fog vergődni. És akkor még nem említettük az Európára jellemző demográfiai problémákat, a lakosság elöregedése okozta kihívásokat. Erre a december derekán napvilágot látó, egészen 2060-ig kitekintő hosszú távú elemzésünkben térünk ki. A jövő év sem lesz éppen kedvező, sőt megítélésem szerint még a 2014-es sem jelent majd nagy elrugaszkodást. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Egyrészt maradéktalanul ki kell használni az uniós forrásokat, mivel ezek kompenzálhatják a megszorításokból eredő pénzelvonást. Másrészt a válság jó alkalom arra, hogy mélyreható és érdemi szerkezetátalakítást hajtsunk végre a gazdaságpolitikában. Ha a mostani időszakot kihasználjuk a vállalkozói környezet javítására és a bürokrácia leépítésére, akkor felkészülten várhatjuk a fellendülés újabb időszakát.