A világ szegényei és gazdagjai

A világbanki jelentés szerint a fejlett gazdaságok talpra állása 2002 közepére tolódik, és a fejlődő országokban is 0,5–0,8 százalékponttal lehet kisebb a növekedési ütem 2002-ben, nem utolsósorban a tőkeáramlás visszaesése miatt. A Világbank statisztikái szerint tovább mélyült a leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti szakadék. A Luxemburg és Etiópia közötti több százszoros különbség az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem terén 2000-ben vásárlóerő-paritáson is csak 69-szeresre „szelídül”. A teljesítménykülönbségek megmutatkoznak a mezőgazdasági termelékenység fejlődésének nyomon követésekor is. Az 1987–89 közötti időszak egy agrárdolgozóra jutó hozzáadott értéke – 1995-ös dollárárakon számolva – éppen az éhezéstől sújtott államokban tíz év alatt alig változott, néhány száz dolláros szinten maradt. Ezalatt például Dánia 27 ezerről majdnem 53 ezer dollárra növelte ezt az értéket. A Világbank becslése szerint csak Afrikában – a gazdasági visszaesés által leginkább sújtott földrészen – 2 millióval több embert taszít szélsőséges szegénységbe a nyersanyagok és energiahordozók árának a recessziós félelmek miatti csökkenése. A gazdasági mutatók pedig a szegény és a gazdag országokban mért életminőség drasztikus különbségeiben csapódnak le. Míg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a születéskor várható élettartam lassan eléri a Japánban meghaladott 80 évet, Fekete-Afrikában a legtöbb ország reális célja az 50 év túlszárnyalása lehet. A szegénység elleni küzdelmet nehezíti, hogy az érintett államok nagy részében az írástudatlan felnőttek aránya 20-50%-os. Az újonnan iparosodott ázsiai országok valódi sikereit éppen az mutatja leginkább, hogy a fenti mutatók tekintetében megközelítették a fejlett világot. Az egyenlősdire nem hajlamos latin-amerikai, afrikai államokban előfordul, hogy a lakosság alsó 10%-ának a jövedelmek 1-2%-ával kell beérniük, miközben a felső tizednek jut akár 40-45%. Magyarországon a napi egydolláros szegénységi küszöb alatt a többi közép-európai országhoz hasonlóan a lakosságnak kevesebb mint 2%-a él. A Világbank sürgette a világ gazdagabbik felét, hogy emelje bruttó összterméke 0,7%-ára a segélyek összegét a jelenlegi 0,2%-os arányról. (V–g)