A The New York Times a német gazdaság sikeréről

A lap szerint az a tény, hogy egyetlen negyedév alatt 2,2 százalékkal növekedett a német gazdaság - Németország, közel 20 éve történt újraegyesítése óta az idei második negyedévben bővült a legnagyobb mértékben -, alátámasztják a német vezetők abbeli meggyőződését, hogy a válságban végig a helyes gazdaságpolitikát választották.

Németország összekülönbözött európai partnereivel a pénzügyi válságra adandó válasz tekintetében, vitatkozott az Egyesült Államokkal arról, hogy az ösztönzés vagy a szigor politikája a helyes, és mindenkivel szembeszállva követte saját elképzelését arról, hogyan őrizze meg gazdaságának erejét.

A kimagasló növekedési ütem - a lap szerint - alátámasztja Berlin számára azt is, hogy a német munkások és vállalatok az elmúlt években meghozták azokat az átmeneti áldozatokat a hosszú távú siker érdekében, amelyeket Németország európai partnerei nem mertek vállalni. A NYT szerint ez tovább erősíti a német politikacsinálók általános meggyőződését, hogy sokkal jobban kezelték a pénzügyi válságot és az azt követő fájdalmas recessziót, mint az amerikaiak, akiket sohasem feledkeznek el emlékeztetni arra, hogy ők vitték a globális gazdaságot ebbe a válságba.

A kommentár úgy véli, hogy a válság hevében hozott legközvetlenebb német válaszintézkedés a munkások foglalkoztatottságát fenntartó program széles körű kiterjesztése volt. Ezt előnyben részesítették azzal a megoldással szemben, hogy akkor segítsenek, amikor az alkalmazottak már elvesztették állásukat. De Németország exportvezérelt sikerének gyökerei visszanyúlnak a Gerhard Schröder vezette korábbi kormány idején végrehajtott fájdalmas gazdasági átalakításig.
Akkor megnyirbálták a munkanélküliségi segélyt, lazították az elbocsátásra és az alkalmazásra vonatkozó munkaügyi szabályokat, a munkáltatók és alkalmazottak együttműködtek a bérek növekedésének kordában tartása érdekében. Mindezzel Németország biztosította, hogy a konjunktúra javulásakor ismét kivehesse részét a növekedésből versenyképes, mozgékony cégeivel, amelyek képesek előállítani azokat az autókat és szerszámgépeket, amelyeket a világ gazdaságai - a feljövők és a fejlettek egyaránt - igényelnek.

A németek távoltartották magukat a hitelekkel táplált fogyasztási fellendüléstől, amely sokak szerint a pénzügyi válsághoz vezetett. A recesszió idején Angela Merkel kancellár óvakodott a kormányköltekezés fájdalomcsillapítójától, amely az Egyesült Államok és egyes európai partnerei szerint döntő volt a növekedés visszaállításában - írta a NYT.
A pénzügyi válság kezelésével kapcsolatos csata segített világosabbá tenni Németország hidegháború utáni identitását: olyan országot mutatott, amely kevésbé enged a külső követeléseknek és leckéztetéseknek, ugyanakkor feszültebb kapcsolatot is felvállal európai partnereivel. Noha Németországnak így is maradt bőven hazai problémája, de ma már nem foglalkozik rögeszmésen múltjának történelmi bűneivel, lelkesebben hirdeti gazdasági modelljét, kultúráját és büszke arra, hogy jobb képet tudott kialakítani magáról a világban.
Egyes európai bírálók azt hangoztatták, hogy a magabiztosság elbizakodottságba csapott át a görög kormány megsegítésével és a megrendült euró megszilárdításával kapcsolatos vitában. Konkrétan, a megvető lenézés, amellyel a német média Görögországot kezelte, komoly aggodalmat keltett a szövetségesek körében, akik attól tartanak, hogy valami megváltozott, és egy érdekeit keményebben érvényesítő Németország lépett színre.   

Ez a folyamat megterhelte a francia-német kapcsolatot is, bizalmatlanságot ültetett el, ami kérdéseket támaszt az európai integráció jövőjét illetően is. Amint azt a legfrissebb számok mutatják, Németország termelése mind nagyobb mértékben haladja meg szövetségeseiét, és ez feltámasztja az aggodalmat, hogy egy kétsebességű Európa instabillá teheti a közös valutát, az eurót. A francia gazdaság csak 0,6 százalékkal bővült a második negyedévben, a spanyol csak vérszegény 0,2 százalékkal gyarapodott, miközben a görög 1,5 százalékkal visszaesett.

A válság kezdetétől fogva Merkel kancellár a pénzügyi szigor legfőbb hirdetője volt, és el is érte, hogy a G20 torontói találkozóján a világ vezető gazdaságainak irányítói államháztartási hiányuk csökkentésére tegyenek ígéretet. Ám a világ színpadán elért diadalai ellenére kormányának küszködnie kell, hogy megfordítsa népszerűsége csökkenésének folyamatát. A gazdasági sikerek ellenére a közvéleményt továbbra is aggasztja a jövő.

Pontosan azok a reformok, amelyek versenyképesebbé tették a német termékeket és hozzásegítették az országot ahhoz, hogy gyengébb, fegyelmezetlenebb európai partnereinél gyorsabban fejlődjön - a bérek szigorú ellenőrzése, a nyugdíj-korhatár 67 évre emelése a korábbi 65-ről, a szociális juttatások csökkentése, valamaint az elbocsátások és alkalmazások rugalmasabbá tétele - Németországban mély bizonytalanságérzetet keltettek. A kommentár utalt arra, hogy ugyanakkor az EU iránti német elkötelezettség tekintetében is kételyek merültek fel, sokan elutasították, hogy Berlin más országok megsegítésére költse pénzét.