A MOL-é lehet a horvát INA

A horvát miniszterelnök, egyszersmind az állami privatizációs tanács elnöke, Ivica Racan múlt hét pénteken bejelentette, hogy a tanács a magyar MOL-t fogja javasolni a kormánynak a horvát olajtársaság, az INA 25 százalék plusz 1 részvényének privatizálására kiírt pályázat győzteséül. A MOL meglepően magas, 505 millió dolláros vételárat kínált a horvát olajcég negyedéért. A konkurens osztrák ÖMV 420 millió dollárt adna az eladásra felkínált részvénypakettért. A harmadik érdeklődő, az orosz Rosznyefty az utolsó fordulóban nem pályázott. Valószínű, hogy a horvát kormány már e hét csütörtökön dönt az INA eladásáról, és a MOL-t fogja győztesnek kihirdetni. Ez főleg a nem várt magas vételárnak köszönhető, amely 17%-kal haladja meg a konkurens ÖMV ajánlatát, és egy csapásra túlteljesítené a horvát kabinet ez évi 370 millió dolláros privatizációs bevételi tervét.

A nemzetközi elemzők szerint a MOL alaposan túlköltekezett. Az osztrák Raiffeisen Bank becslése szerint a 25 % plusz egy részvény kb. 260 millió dollárt ér, és a legoptimálisabb esetben is csak 404 milliót. Ezt az összeget a Magyar Olaj és Gázipari Rt. ötödével fejelte meg. Ráadásul a privatizációs feltételek igen szigorúak. A vevő az elkövetkező három évben nem csökkentheti a cég 16 000 fős alkalmazotti létszámát, nem kap opciót további részesedés vásárlására, a horvát kormány beleegyezése nélkül nem vehet és adhat el INA részvényeket, három évig nem vehet ki hasznot az olajcégből, s a negyedik évben is csak a nyereség egynegyedét fizetheti ki osztalékként, emellett jókora befektetéseket kell végrehajtania. Működtetni kell az INA két olajfinomítóját is Rijekában (Fiume) és Sisakban. A MOL-csoport már így is bővében van a finomítóknak, gondoljunk csak a pozsonyi Slovnaftra, vagy a százhalombattai dunai olajfinomítóra. A látszólag kedvezőtlen feltételek ellenére is nyilvánvaló, hogy a MOL mindent megtett a részesedés megszerzéséért, és olyan magas vételi ajánlatot tett, hogy véletlenül se maradjon alul a versenyben. A félmilliárd dolláros vételár egyébként nem jelent komolyabb gondot a MOL-nak, mivel nemrég vett fel egy 600 millió dolláros kölcsönt. Tavalyi nyeresége 308 millió dollár volt, piaci értéke 3 milliárd dollárhoz közelít. Igaz, ha bejön az INA üzlet, akkor a MOL jó időre kiköltekezik, további nagy felvásárlásokat már nem tudna újabb jelentős hitelekből finanszírozni, hisz eladósodottsága már így is túl magas.

A magyar olajipari multit főleg a piacszerzés motiválta. Az INA-nak 400 kútja van, ráadásul lehetőséget kínál a további terjeszkedésre a gyorsan bővülő balkáni piacon. A MOL így is piacvezető a Magyarországon, ahol csaknem 380 kutat birtokol, és Szlovákiában, ahol a Slovnaftban a MOL-nak 70 %-os tulajdona van, így birtokolja a több mint 300 Slovnaft és Benzinol kutat. Ehhez jön még több mint 50 MOL kút Romániában, Ukrajnában Horvátországban és Szlovéniában, meg a Slovnaft-kutak Csehországban, Lengyelországban és Ukrajnában. Az INA megszerzésével a kutak száma meghaladná az 1200-at, a MOL három országban lenne piacvezető, és a régiós versenyben helyzeti előnyre tenne szert az osztrák ÖMV-vel és a lengyel PKN Orlennel szemben. Ráadásul jobb pozícióba kerülne a szerbiai Beopetrol privatizálására kiírt pályázaton is. A szerb kormány eladásra kínálja az ország legnagyobb olajipari vállalatában meglévő 99,37%-os részesedését, és legalább 100 millió eurós bevétellel számol. A MOL a szlovéniai Petrol olajipari vállalattal közösen alapított konzorciumot a Szerbiában és Koszovóban 202 töltőállomást üzemeltető, és 1600 embert foglalkoztató Beopetrolra. A cég iránt az ÖMV, a görög Hellenic Petroleum és az orosz Lukoil is érdeklődik. Ha a MOL-nak sikerülne megszerezni az INA negyedét, és a szlovénekkel együtt a Beopetrolt is, akkor a régi Jugoszlávia piacán monopolhelyzetbe kerülne, és Délkelet-Európa vezető olajipari vállalata lenne. Az INA megvétele azt is jelentené, hogy a MOL a maga 505 milliójával a Deutsche Telecom 840 milliós beruházása után a második legnagyobb külföldi befektető lenne Horvátországban, Magyarország pedig Ausztria, Németország és az USA után egyből a negyedik helyre ugrana a horvát befektetési ranglistán. Magyarországi vállalatok eddig már 100 millió dollár körüli összeget fektettek be a horvát gazdaságba, mindenekelőtt az idegenforgalomba.

A MOL várható sikere egy újabb lépés lenne a magyar vállalatok balkáni terjeszkedésének sorában. Az OTP nemrég vette meg 311 millió euróért a második legnagyobb bulgáriai pénzintézetet, a Bulbankot. Érdekes, hogy a bankot szintén egy osztrák konkurens, az Erste Bank orra elől sikerült elhalászni egy jóval magasabb árajánlattal. Figyelemre méltó, hogy a magyar nagyvállalatok privatizációs terjeszkedése olyan balkáni országokban zajlik, ahol nincs számottevő magyar kisebbség. Ellenkezőleg, Romániában – ahol 1,5 millió magyar él – még mindig ellenérzéseket szül a magyar multik jelenléte. Ezért hiúsult meg többek között a legnagyobb pénzintézet, a Román Kereskedelmi Bank (BCR) privatizációja, amelyre az Erste és az OTP tett közös ajánlatot. Nem tetszik a román nacionalistáknak a MOL csaknem ötven benzinkútja, sőt az észak-erdélyi autópálya terve sem. Corneliu Vadim Tudor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt vezetője például azzal riogat, hogy a magyar tankok az új autópályán rohannák le Romániát. A tankok természetesen – hol máshol? – az erdélyi MOL kutaknál tankolnának... Ha a MOL sikerrel jár a Beopetrol pályázatán, akkor ezen a téren is megtörik a jég, hisz Szerbiában, a Vajdaságban jelentős létszámú, 300 ezres magyar kisebbség él.