A közönséges grafitceruzától a „mindig hegyes” töltőceruzáig

Amikor ceruzával írunk, akkor a dörzsölés következtében a papír felületéhez tapad a szilárd írószernek kisebb-nagyobb része, a papír és a ceruza minőségétől függően. A régebbi korok írószerei fémezüstből vagy ólomból, faszénből vagy krétából faragott írószerszámokból álltak.

A szén egy származékát, a grafitot, Angliában fedezték fel 1564-ben, és itt jelentek meg az első ceruzák. Az első ceruzagyárat 1761-ben Kaspar Faber alapította a Nürnberghez közeli Steinben, majd Hardtmuth osztrák és Conté francia kutatók újítottak a terméken. A ceruza gyártását Nicholas Conté fejlesztette ki és szabadalmaztatta 1795-ben. A grafit és az agyag kiégetett keverékét egy fából készült foglalatba helyezte. Ezzel a módszerrel bármilyen keménységű ceruzát lehetett készíteni, mely a művészek és a rajzolók számára is igen fontos volt. A régi, kézi ceruza gyártáshoz szokott európai mestereket az un. bécsi eljárás hamarosan a kézművesség feladására késztette.

A legfinomabb ceruzabelek előállításánál nagy gondot fordítanak a grafit felaprítására, tisztaságára, hisz a ceruzavonalak egyenletességére és fedőképességére igen jó hatással van, ha a grafit eredeti kristályos szerkezete épen marad és zavaró szennyeződéseket nem tartalmaz.

A grafit alkalmazásában a múlt század végén olyan fellendülés történt, hogy a természetes forrásmennyiség már nem mutatkozott kielégítőnek. Ekkor a mesterséges grafit előállításra irányult a figyelem. Acheson kísérletei során azt tapasztalta, hogy a grafit a szilíciumkarbid hő okozta disszociációja révén jön létre. Minthogy a mesterséges grafit igen tiszta, jelentősége rendkívül megnőtt. 1926-ban már a világ összes (természetes és mesterséges) grafittermelése meghaladta a 125 ezer tonnát. A ceruzát alkotó fahüvely is igen lényeges kellék. A parányi fa rudak minősége károsan befolyásolja a ceruza használhatóságát, ilyenkor észrevétlenül eltörik a bél, és csak a hegyezésnél derül ki a termék rossz minősége. Nemesítéssel és impregnálással sikerült a hársfából és égerfából, egyes fenyőkből igen jól használható ceruzahüvelyeket gyártani. A nemesített fából gyártott ceruza burkolata apró szabálytalan forgács helyett, hosszú szalagként válik el a hegyezőben. Ma a legigényesebb gyárak kaliforniai fát használnak, mert ezek minden igényt kielégítenek.

A mindig hegyes (Ever-Sharp Pencil) vagy töltőceruzát az 1894-ben született Tokuji Hayaka találta fel, aki egy fémipari üzlete volt Tokióban. Abban az időben már forgalomban volt egy szintén mechanikus töltőceruza, de az celluloidból készült, nem igazán állt kézre, és mindennapi használatra túl törékenynek bizonyult. Ezzel szemben Hayakawa nikkelborítással rendelkező ceruzája, kényelmesen használható és tartós darab volt, és hamar népszerűvé vált. (i-ú)