A gazdák töredéke halad a korral

A harmadik Fico-kabinet és személyesen ön is nemrég „ünnepelhette” hivatalra lépésének századik napját. Lát egyáltalán valamilyen okot az ünneplésre?Tudtam, hogy mire vállalkozom, amikor elvállaltam az agrárminiszteri posztot. Néhány dolog azonban még engem is meglepett a tárcánál. Visszahőkölt a túl sok negatívumtól?Nem pontosan így fogalmaznék. Inkább azt mondanám, hogy rosszul voltak előkészítve bizonyos intézkedések, elsősorban a vidékfejlesztéssel kapcsolatban. A szlovákiai agrárágazat ráadásul kiöregedett, kellenek a fiatalok. Szükség van friss, helyi termesztésű élelmiszerre. Az én vízióm, hogy a szlovákiai vidék fenn tudjon maradni, hogy Szlovákia képes legyen biztosítani élelmiszer-önellátottságát. Megemlítette, hogy kellenek a fiatalok. De vajon képes-e a szlovákiai mezőgazdaság fiatalokat vonzani a rá jellemző alacsony fizetésekkel?Nem szabad megrekedni a mostani termelési szinten, mindig valami újjal kell próbálkozni. Sajnos, a mezőgazdasági termelő rendkívül konzervatív, a mezőgazdaság a legkonzervatívabb valamennyi nemzetgazdasági ágazat közül. Az autóiparban például mindenki felfigyel a korszerűsítésre, a különböző technológiáknál odafigyelnek az újdonságokra. Akkor miért marad le a mezőgazdaság? A termelők alig 2–5 százaléka figyel fel az innovációkra. Egyszerűen bűn nem kihasználni a modern technikai vívmányokat. Sok mindent ki lehet használni a mezőgazdaságban, de ezt a munkát nem végezheti el a minisztérium, az újdonságokra, a korszerűsítésre a termelőknek, a cégeknek kell rugalmasan reagálniuk, és nem mindig csak a támogatások iránt érdeklődni. Jelenleg azonban több ágazat is rendkívül súlyos válságban van. Mennyire fékezi az ágazatot az utóbbi időben oly gyakran boncolgatott tejválság?Köztudott, hogy a tejválság nem csupán a szlovákiai termelőket érinti, lényegében egész Európát sújtja. A rendkívül kedvezőtlenül alakuló helyzet az Európai Unió több bizottsági ülésén is napirendre került az elmúlt hetekben. A tejválságot kiváltó fő tényezők – a tejkvóták megszüntetése és az orosz élelmiszer-embargó – ismertek. A válság megfékezésének a lehetőségével kapcsolatban néhány lényeges pontra hívnám fel a figyelmet. Egyrészt azoknak az országoknak, amelyek túlkínálatot nyomnak az unióra, csökkenteni kellene a tejkvótáit. Például az írek és a hollandok 17–18%-kal növelték a termelésüket, ami hozzájárult az uniós túlkínálat létrejöttéhez. Az Európai Bizottság azonban eddig nem tett határozott lépéseket a válság rendezésére. Milyen lehetőségei vannak?Az Európai Bizottságnak valóban lépnie kellene, például néhány ország esetében valamilyen módon visszafogni a túltermelést. Az már az érem másik oldala, hogy mit tehetnek maguk az egyes uniós tagországok. Sajnos, szinte semmit, mert Brüsszel bármilyen konkrét lépést egy-egy ország részéről inkorrekt állami támogatásnak könyvelne el. Ennek ellenére a szlovák kormány fontosnak tartja, hogy támogassa a tejágazatot, amely az ország északi és északkeleti, de néhány déli régiójában is a vidéki fennmaradás egyik alapfeltétele. Tejet értékesíteni literenként 21–23 centért, miközben az előállítási költségek általában elérik a 40 centet azonban a gazdák szempontjából egyenlő az öngyilkossággal.Valóban, az hogy a tej felvásárlási ára 23 cent körül mozog, míg az előállítási költségek elérik a 36–40 centet, egyszerűen tarthatatlan állapot. Ez a zuhanás sok agrárvállalatot már eddig is veszteségbe sodort, és a folytatás még rosszabb is lehet. Az első intézkedésünk a hazai tejpiacon a 33 millió eurós állami segítség a tejágazatnak: mégpedig 30 millió az állami költségvetésből, 3 millió euró pedig a földművelésügyi tárca költségvetéséből. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy milyen szociális következményei lehetnek annak, ha a tejágazat teljesen a padlóra kerül. A mezőgazdasági termelők állandóan támogatásokért siránkoznak, rámutatva arra, hogy nyugati kollégáik termelését jobban dotálják. Mindig megalapozott a termelők panasza?Véleményem szerint egyáltalán nem az minden esetben. A szlovákiai termelőknek tudatosítaniuk kellene, hogy az ő ténykedésük is egy vállalkozási forma, ebből eredően pedig egy megélhetési forma a sok közül. Nagyon jól tudja a gazda, hogy a szabad ég alatt fejti ki tevékenységét, jöhetnek természeti csapások, hirtelen éghajlati változások. Már nagyapáink is azt hangsúlyozták, ha jó éved van, töltsd meg a raktárakat, hozz létre tartalékokat, mert nem biztos, hogy a következő év megint sikeres lesz. A korábbi években megszoktuk, hogy mennyiségre termelünk, de most, amikor egyszerűen nincs rá kereslet, teljesen felesleges a többlettermelés. A gazdáknak elsősorban fel kellene mérniük a piaci lehetőségeket, hogy ez alapján megköthessék a szerződéseket. Tanácsot kérni szakemberektől, beavatottaktól nem szégyen, hiszen ahhoz, hogy a mezőgazdaságban sikeresek legyünk, tudni kell, mi iránt van fokozottabb érdeklődés. A termelők és a feldolgozók részéről rendkívül sok panasz érkezik az üzletláncokra. Milyen lépésekre számíthatnak az érintettek a szaktárca részéről?A gazdák hátrányos helyzetben vannak az üzletláncokkal szemben, mert a haszonrés döntő része a kereskedőké. Ezen kell változtatni, hogy az őstermelő ne az utolsó helyen szerepeljen a haszon elosztásánál. Szlovákia féléves uniós elnökségi időszakának éppen az egyik prioritása ez a kérdés, tehát hogy milyen arányban részesedjen a haszonrésből az őstermelő, a feldolgozó és a kereskedő. Eddig ugyanis kizárólag a kereskedő részesedése a domináns. Tény, hogy mi most ezt prioritásként terjesztjük be, azonban 28 tagállamról van szó, amelyek mindegyike állást foglal majd a témakörrel kapcsolatban. Így elképzelhető, hogy egy-egy jogszabály elfogadása akár két évig is elhúzódhat, miközben mi csak fél évig vagyunk uniós elnökségi szerepben. Nem lehetnek olyan ambícióink, hogy fél év alatt megváltoztatjuk a világot, illetve Európát. Azzal azonban tisztában vagyunk, hogy amíg nem fogjuk konkrétan tudni, hogy az őstermelőnek mekkora haszonrés jár, addig a gazda mindig az utolsó helyre szorul. Elérhető valamifajta konszenzus?Az üzletláncokkal tárgyalunk, azonban nem tartanám jó ötletnek, ha rájuk erőszakolnánk az akaratunkat, hiszen az általuk ez esetben meghozott automatikus ellenintézkedések a fogyasztói árak növekedéséhez vezetnének. Vannak azonban eszközök, amelyekkel az üzletláncokra is hatni lehet. Az őstermelőt védeni lehet például a számlák időben való kifizetésével, már több helyre ellenőrzést küldtem, hogy figyeljék, vajon a termelőnek a kereskedő időben, a megjelölt határidőn belül fizet-e. Ha az üzletláncok valamelyest megérzik a rájuk nehezedő nyomást, véleményem szerint másképpen kezdenek majd viselkedni a termelőkkel és a beszállítókkal.