400 milliárdra lesz szükségünk

Manapság ugyan egyre több lakástulajdonos kezd rájönni, hogy megfelelő befektetések nélkül hamarosan akár fedél nélkül is maradhat, többségünk azonban azzal nyugtatja magát, hogy ez csak az elkövetkező generációk gondja lesz. Optimizmusunkat igazolni látszik a tény, hogy az ország 1,7 milliónyi lakásának – amelynek a fele családi házakban a másik fele lakóházakban található – nagy részét a második világháború után építették. A lakóházak esetében ez az arány eléri a 96 százalékot, háromnegyedük pedig, mintegy 600 ezer, panelból készült. Nem épültek régen, a felszereltségük sem elhanyagolható, hiszen a lakások 95 százalékában van központi fűtés, meleg víz, fürdőszoba és illemhely. Hajlamosak vagyunk azonban megfeledkezni arról, hogy a lakások jelentős része a szocializmus tömegtermelésének a szüleménye, a minőség így nem egyszer akár katasztrofálisnak is nevezhető.

Hogy megelőzzük a problémákat, az építésügyi tárca kidolgozott egy elemzést, amelyet valószínűleg a jövő év elején terjeszt a kormány elé, és amely arról szól, mennyi pénzre is lesz szükségünk ahhoz, hogy lakásaink állagát fenntarthassuk. Az elemzés a legnagyobb optimisták kedvét is lelohaszthatja, hiszen eszerint az elkövetkező években csaknem 400 milliárd koronára lenne szükségünk ahhoz, hogy a lakások lakhatók maradjanak.

Teljes felújításra szorul ugyanis az összes olyan lakás – vagyis több mint 600 ezer – amelyet 1983 előtt építettek. Rendszeres javításokra lesz szükség azonban a további lakásoknál is. Minél újabb egy lakás, annál kevesebb pénzt kell fordítanunk a felújításukra, de még a 10 évnél újabb lakások is, amelyekből 13 ezer van, mintegy 29 millió koronás felújításra szorulnának. A legnagyobb pénzösszeget a 20-30 év közötti lakások emészthetik fel, amelyekből a legtöbb van. A szocialista tömegtermelés hőskorában, a 70-es évek végén és a 80-as évek első éveiben 310 ezer lakás épült, amelyeknek a felújítására 187,5 milliárd koronára lesz szükség.

Mindez azt jelenti, hogy a lakásfelújításra minden egyes lakónak, a csecsemőktől a nyugdíjasokig, több mint 70 ezer koronával kellene hozzájárulnia. Egy négytagú család esetében ez csaknem eléri a 300 ezer koronát. Az építésügyi tárca elemzése szerint is irreális elvárás lenne ezt a pénzösszeget akár csak tíz éven belül is előteremteni. Hozzáfűzi azonban, hogy a helyzet napról napra javul, ami nem csak az állami támogatásoknak, hanem az egyre hozzáférhetőbb banki forrásoknak és természetesen a lakók egyre nagyobb felelősségérzetének köszönhető.

A minisztérium elemzése a 2007 utáni hatéves időszakot vette górcső alá. Ezekben az években a lakásfelújításra az állami forrásokból 3,8 milliárd korona juthat. Ebből 3 milliárd az Állami Lakásfejlesztési Alap támogatásainak, 800 millió pedig a házak rendszerhibáinak eltávolítására nyújtott támogatás formájában. A legnagyobb összeget természetesen maguk a lakók szedhetik össze a lakóközösségek karbantartási alapjaiban. Ez minimum 10 koronás bevételt jelent négyzetméterenként. Ha figyelembe veszszük, hogy a 818 286 lakás átlagos alapterülete 65 négyzetméter, akkor hat év alatt 38,295 milliárd koronát szedhetnek be a karbantartásra és a felújításokra. Az építésügyi tárca a lakás-takarékpénztárak és jelzálogbankok részvételét 24 milliárd koronára becsüli.

Ha mindezt figyelembe veszszük, akkor a 2007 és 2013 közötti időszakban a lakásfelújításokra nagyjából 66 milliárd korona jutna. Mindez természetesen jóval elmarad a szükséges 400 milliárdtól. Hogy ilyen tempóval, mikorra sikerül felújítani az összes lakást? A minisztériumi elemzés erre is megadja a választ: 2043-ig, vagyis mintegy 36 év alatt. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy az elemzés a jelenlegi gazdasági lehetőségekből indult ki, ugyanakkor az elkövetkező években javulhatnak az anyagi lehetőségeink, és így a felújításra fordítható összeg is nőhet.

Mennyi időnk marad minderre? A hagyományos eljárásokkal készült lakóházak életkora 100 év körül van, a panelházak esetében ez 80 év. Ehhez azonban rendszeres és módszeres felújításra lenne szükség. Ha ez elmarad, akkor a hagyományos technológiával készülő lakások életkora 80, a panelházaké 65 évre csökken. A házak egyes részeinek életkora azonban ennél lényegesen alacsonyabb. A víz- és gázvezetékeké 30–40 év, a felvonóké pedig 25–40 év. Az ablakok átlagos élettartama szintén 40 év körül mozog. A lakásközösségek egy része természetesen igyekszik a lehető legkésőbbre halasztani a felújításokat, arra hivatkozva, hogy most nincs elég pénze. A minisztériumi elemzés azért azt javasolja, hogy a lakástulajdonosok közösségeinek a jövőben kötelezően ki kellene dolgozniuk egy felújítási tervet a saját házukra. Ebben meghatároznák, hogy pontosan mekkora összegre lenne szükségük a felújításra, így könnyebben kiszámíthatnák, hogy mekkora összeget kell beszedniük az egyes lakóktól a karbantartási alapba.