Fűtött szobában elpusztul

A téli hónapok egyik figyelemre méltó növénye a kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozó bájos virágú és levelű ciklámen. Tömött alakjával, gyönyörű, hosszú száron ülő, hátrahajló pártájú virágaival, ezüst mintás leveleivel nagyon dekoratív. Ősztől tavaszig bőségesen nyílik fehér, rózsaszín, piros vagy lila virága.

A ciklámen a Földközi-tenger keleti partvidékéről származik. Tournerfort francia botanikus vonta először termesztésbe, és adta a Cyclamen nemzetségnevet a gumó alakja alapján az 1700-as évek elején. A XIX. században francia, angol és német nemesítők munkája nyomán indult diadalútjára Európában, majd az egész világon. A nemesítők célja a virág mérete, az egyidejű, bőséges virágzás, a gyors kultúra, a kedvező helyigény, a betegség-ellenállás, az új színek és formák, az illat, a tartósság és a fajtatisztaság. A ciklámen hajlamos a génmutációkra, különösen a virágszínt meghatározó génjei változékonyak. Sajátossága, hogy mesterséges beavatkozás nélkül is kialakulhatnak tetraploid fajták.

A ciklámen ápolásáról tudnunk kell, hogy szabad víz nem kerülhet a gumóra, a virág földje inkább alulról szívja fel a vizet. A növény a hűvös, világos helyiséget kedveli. Fűtött szobában tönkremegy, és rosszul tűri a nagy hőmérséklet-ingadozásokat. A virágok is érzékenyek a vízre, az öntözés foltokat hagyhat a szirmokon és a leveleken. A cikláment virágzása idején mérsékelten, a levelek és a gumó növekedésekor bőven tápoldatozzuk. A gumó rothadását könnyen előidézheti, ha elnyílt virágait, hervadt leveleit levágjuk. Ezeket az alapjuknál célszerű letépni a gumóról. Mutatós összeállítást hozhatunk létre, ha több cserepes növényt lapos kerámiatálba helyezünk.