Finom mediterrán fűszerillat

A rozmaring egyetlen fűszerkertből sem hiányozhat, amely lehet felálló szárú vagy kúszó, de a fás szárú növényekre jellemző módon egyik fajtája sem növekszik gyorsan. Örökzöld tűlevelei fanyar gyanta-, kámfor- és erdeifenyő-illatot árasztanak. A növény fajtától függően márciustól júniusig hozza apró, fehér, rózsaszín vagy lila virágait. Egyes fajták azonban csak nyár végén vagy ősszel nyílnak. A rozmaring nemcsak konyhai zöldfűszer, hanem bevált gyógynövény is. A belőle készült fürdő és tea élénkít, serkenti a vérkeringést és az emésztést, javítja az agyműködést, az emlékezőtehetséget, és oldja a görcsös fejfájást. A helyesen gondozott rozmaringcserje ágyásban és dézsában egyaránt hosszú életű. Magassága elérheti az 1,6 métert. Ágyásba csakis olyan területeken telepítsük, ahol nagyon enyhe a tél, mert csak korlátozottan fagytűrő. Ha a hőmérséklet hosszabb ideig -5 °C alatt marad, a növény kárt szenved. A rozmaring jól fejlődik dézsában is, kedveli a mésztartalmú virágföld és homok keverékét. Májustól októberig a dézsát napos helyen tartsuk. A dekoratív dézsába ültetett rozmaring hangulatos színfoltja lehet a terasznak és a kertnek egyaránt. A dézsás növényt a házban világos, fagymentes helyen teleltessük. Mérsékelten öntözzük, de ügyeljünk arra, hogy a gyökérlabda ne száradjon ki. Friss hajtásokat az év bármely szakában szüretelhetünk.

Érdemes tudni, hogy a gyökérrothadás hatására a rozmaring elfonnyadhat. A pangó víz okozta betegségnek elejét vehetjük, ha apró kavicsot vagy komposztot keverünk a földjébe. A rozmaringot májusban vagy júniusban bujtással, augusztusban dugványozással szaporíthatjuk. (KO)