Farontó taplógombák a gyümölcsösben

A házikertekben és üzemi ültetvényekben egyaránt nagyon sok sérülés keletkezhet a gyümölcsfákon. Általában a kézi szedéskor és a szedőgép rázófejének rossz beállítása következtében ágak, gallyak törnek le, de gyakori jelenség a téli nagy hidegben, hogy az erős napsütés hatására a fák törzsének délkeleti részén fagyfoltok keletkeznek. A sebzett kéreg ezután elhal, megreped maga után vonva az alatta levő háncs és a kambium károsodását is. A fák törzse, gyökérnyaki része megsérülhet a kapa, a tárcsa vagy más talajművelő eszköz helytelen használatakor, állati kártevők így elsősorban a pockok és egerek károsítása következtében, de rengeteg nyitott sebfelület keletkezik a fákon a metszés során is. A roncsolt sebek eleve nehezen gyógyulnak. A sima metszésfelületen a sebkallusz fejlődése hamarabb megindul ugyan, de még így is hosszú ideig, gyakran évekig fertőződhet. A nyitott fatestet elérő sebzések a csapadéktól átnedvesedve szinte kaput nyitnak a taplógombák fertőzésének.

Veszélyes paraziták

Egyes taplógombafajok az élő növények már elhalt részein, a kérgen élnek és azok kémiai lebontását, revesedését viszik végbe. Ennek következtében csökken a fák szilárdsága, állékonysága. Más gombafajok a fák élő szöveteit is elpusztítják és ezzel megakadályozzák a gyökéren felvett, vízben oldott tápanyagok szállítását. Ez kezdetben csökkent növekedést, csúcsszáradást, később az egész fa elszáradását okozza. Nagyon sok taplógomba egész életében szaprofita, azaz az elhalt, kivágott vagy kipusztult fa korhadását okozza. Ezeknek nincs növényvédelmi jelentőségük.

Az élő fákat megtámadó parazita és az elhalt faanyagot lebontó szaprofita taplók szétválasztása, a fertőzöttség korai felismerése és a fajok meghatározása rendkívül nehéz. E gombák ugyanis a fák belsejében, csak laboratóriumban meghatározható gombaszövedékben, micéliumokban rejtve élnek anélkül, hogy, a fatörzs felszínén jól látható, jellegzetes termőtestet fejlesztenének. Egyes fajok a termőtestképzéséhez csapadékos, nedves, párás mikroklímát igényelnek, más fajok a parazita életmódban csak micélium alakban léteznek és csak a fa teljes elpusztítása után fejlesztenek termőtestet.

Farontó gombafajták

Az elmúlt években a csonthéjas gyümölcsfáink közül a cseresznyén, meggyen, az őszibarackon és a szilvafákon a derestapló gomba (Ganoderma applanatum) nagy, fiatalon fehérsárga, később vörösbarna fényes felületű termőtesteit találhattuk a legnagyobb számban. Ez a gomba megtámadja az élő fák kérgét és alkotórészeit lebontva csökkenti azok szilárdságát. A fák kitörését, széthasadását, az ágak letörését elsősorban ennek a gombafajnak tulajdonítják.

A szétterülő legyező alakú borostás réteggomba (Stereum hirsutum) tetőcserépszerűen egymás felett elhelyezkedő termőtestekkel gyümölcsfáink mellett a szőlőn is előfordul. Sebzéseken fertőz, majd az élő szövetekben terjed. Hatására a kambium működése leáll, amiért az ágak féloldalasan megvastagodnak. A fiatalon világossárga termőtest csoportok az épp fakérget belülről áttörve fejlődnek.

A csonthéjas gyümölcsűek, elsősorban az ólomfényűség okozójaként ismert a fiatalon gömbölyű, majd szétterülő, sárga, barna, lila csíkos réteggomba (Chondrostereum purpureum), amely csoportosan fejleszti termőtesteit. Az őszibarack, a kajszi, a cseresznye, a meggy és a szilva mellett az almán, a dión és a ribiszkén is előfordulhat.

A pisztric gomba (Polyporus squamosus) 10–30 cm-es, de néha félméteres átmérőt is elérő, félkör alakú, tarka pikkelyes. Barnássárga termőtestei elsősorban a dión, néha az almán, a cseresznyén és a meggyfákon is megtalálhatók. A gomba veszélyes parazita, pusztítása nyomán először nagyobb ágrészek halnak el, majd az egész fa kiszárad.

A védekezés lehetőségei

A farontó gombák, így a taplógombák is a fák ép kérgén keresztül nem fertőznek. A fertőzést metszőollóval vagy fűrésszel visszük át egyik fáról a másikra, vagy a szél juttatja a termőrétegen fejlődő spórákat az átnedvesedő sebekre. Ezért óvjuk gyümölcsfáinkat a sérülésektől. A fiatal fákat törzsvédővel óvjuk a nyúlrágástól. A talajművelő eszközökkel óvatosan, előírásszerűen bánjunk. A mechanikai védekezés abban áll, hogy metszéskor a fertőzött ágakat a behasadt gallyakat az egészséges részig vágjuk vissza. A fagyfoltokat tisztítsuk ki éles késsel. Fontos a taplók termőtesteinek eltávolítása, elégetése is. A metszés befejezése után fagymentes napokon permetezzünk réztartalmú gombaölő szerrel, például Champion 50 WP (0,5%), Cuprocaforro (0,4%), Kuprikol (0,5%) oldattal. A kitisztított sebeket mielőbb kezelni kell, de még a több éves nem gyógyuló sebek tisztítása és lezárása is hasznos lehet. A gazdaboltokban ma már több jó minőségű sebkezelő anyagot is lehet kapni.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa.