Éjjel a hálóban

Üres már a gólyafészek, és a fecskék is elhúztak – állapította meg Bandika a Tartózkodó tarisznyarákhoz címzett külvárosi italmérésben. Pedig nyúlik a nyár, mint a nyál – egészítette ki a helyzetjelentést Ervin. Képzelje, a múltkor egy EDDA-koncerten voltam, amelyre szándékosan késve érkeztem, mert ugye soha egyetlen sztárzenekar sem kezd pontosan, hiszen megtehetik. Aztán az lett a vége, hogy lemaradtam az első két számról – panaszolta Bandika. Ervin feltolt szemöldökkel érdeklődött a tragédia okáról. Azért kezdtek hamarabb a fiúk, hogy visszaérjenek a határon az anyaországba. Mert ugye akkor zárták le a magyar határt, a koncert után pedig még össze is kell pakolni a technikát. Úgyhogy siettek, és hát elcsípték ugyan, de haza nyilván így is csak éjjel érkeztek. Ervin letette a tonikos poharat, és elmondta, szerinte kár volt sietniük a veterán rockereknek, hiszen ha gazdasági tevékenység indokolja, át lehet lépni a magyar határt, megmondták a sajtótájékoztatón kerek perec. Jó, hát akinek van dolga, vagyis termeli a javakat a társadalom számára, az nem nézi a híreket, hanem termel – vágott vissza Bandika. Meg hát a hírekkel úgy is az van, hogy hiába mondják el őket ma, holnap jönnek újak. Ervin felvette a szemkontaktust a pincérrel, majd miután az asztalhoz lépett, odasúgta neki a hamutartó felett: hallotta, hogy Jennifer Lawrence és Leonardo DiCaprio befagyasztották Facebook-profiljukat? Igaz, hogy csak 24 órára, de így akarnak tiltakozni a sok gyűlöletbeszéd és félrevezető információ ellen, ami a közösségi portálokon terjed. Én meg azt olvastam – intett a kocsma előtt oldalkocsis motorkerékpárral éppen elhaladó Miska bácsinak Bandika –, hogy a Facebook sok ember mindennapjaiban átvette az internet szerepét. Mert hogy ugye amikor az internet megszületett, nagyot néztünk, hogy a hús-vér valóságot leképeztük egy digitális felületre. Most meg ezen a digitális felületen belül kialakult egy másik digitális felület, és az emberek már nem keresgélnek az interneten, csak legörgetik rendszeresen, amit a Facebook-idővonaluk a szemük elé sodor. Eddig érti? Ervin bólintott, de megvakarta a halántékát. Nála ez azt szokta jelenteni, hogy nem érti mégsem. És hát nem is értette, csak nem tudta hogyan elmondani. Nincsenek énnekem erre szakszavaim, kedves kuzin. Azt értem, hogy egy digitális felületen sok a butaság. De ki viszi azt oda fel, nem az emberek? Bandika helyeselt. Majd úgy jár a Facebook is, mint a veterán rockzenekarok – pakolta le válaszképp az újratöltött (és közben gondosan elmosott) poharakat a pincér. A fiúk felkapták a fejüket: az meg hogyan? Hát rákövül a nosztalgia patinája, nem? A fiatalok meg próbálnak mást keresni, csak bosszúból – adta elő álláspontját a szolgálatkész személyzet. Ervin legyintett. Ugyan kérem, a fiatalok? Nincsenek már fiatalok, sem öregek. Digitális emberek vannak, meg analógok. Azt akarja ezzel mondani, hogy a szociális háló is öregszik? – kérdezte kővé dermedve a pincér. Ervin megemelte mutatóujját: mondjuk úgy, hogy revül és szakadozik.

A szerző a Vasárnap munkatársa