Egészségügy: Fogat vagy életet!

A szakértők szerint az sem jelentene megoldást, ha növelnék a minisztérium költségvetését, mivel az egészségügy jelenlegi rendszere leginkább egy feneketlen kúthoz hasonlít: amennyi pénzt beleöntenek, annyit elnyel. A választások után a tárcát az Új Polgári Szövetség (ANO) kapta, mely a kampány során a koalíciós pártok közül egyedül jelezte, hogy igényt tart erre a miniszteri posztra. Érdekesség, hogy a párt által nevezett, és hónapokon át medializált jelölt, Rudolf Zajac nem tagja az ANO-nak, független szakértőként vállalta, ha az ANO kormányba kerül, megkísérli megreformálni a szlovákiai egészségügyet. Mivel korábban elmaradt a reform, most érzékenyebben érinti a lakosságot az egészségügy tervezett átalakítása, egyes intézkedések sokkolóan hathatnak. Az új miniszter szerint az egészségügyi ellátás nagy része továbbra is olyan, ahogyan azt a szocializmusban megszokták, ez okozza folyamatos eladósodását, ez az oka a korrupciónak és a nyugati színvonalhoz mérten rosszabb minőségű gyógykezelésnek.

Első intézkedéseiből úgy tűnik, hogy jobboldali politikusként a drasztikusabb, de emellett gyorsabb megoldást választotta. A legnagyobb felháborodást feltehetően a kórházi kezelés nem gyógyászati részének megfizettetése kelti. Az étkezési és ágydíjként beszedett napi 80–100 korona sok nyugdíjas számára magas összeg. A miniszter ezen javaslata nem a befizetett öszszeg nagysága folytán javítja az egészségügy helyzetét, inkább az intézkedés másodlagos hatása, a gyógykezelések idejének csökkenése jelenthet komoly megtakarítást.

Rudolf Zajac szerint az egészségügy másik hibája a nem megfelelő intézményi hálózat, vagyis az, hogy szinte minden kisvárosban van kórház, ezek fenntartása, mivel kevés a páciens, sem gazdaságilag, sem szakmailag nem kifizetődő. „Olyan kórházban, ahol napi három szülést vezetnek le vagy heti egy hasműtétet végeznek, a szakmai színvonal sem lehet megfelelő szinten, hiszen az ott szolgáló orvosoknak nincs meg a szükséges gyakorlata” – állítja a miniszter. Szerinte a tárca eladósodásának egyik oka éppen a túl sűrű kórházi hálózat, melyet a betegek számától függetlenül fenn kell tartani, a stabil költségek – fizetések, víz- és energiadíjak, melyek nem függenek a betegek számától – az összköltség mintegy 85 százalékát teszik ki. Ráadásul az energiahordozók árának emelkedése miatt ezek a költségek a jövő évtől radikálisan emelkednek. „Szemléletváltást kell elérni az egészségügyben, ez a lakosságot és az egészségügyi dolgozókat egyaránt érinti: a szovjet típusú, túlnyomóan intézményi kezelésről át kell térni az otthoni kezelésre, az egészségügyi hálózatot ehhez kell igazítani” – véli Zajac. Ez újdonság lesz a lakosságnak is, de a kórházi személyzet körében is ellenállást válthat ki, ugyanis a biztos intézményi állást kell majd felcserélniük egy bizonytalanabb, több figyelmet igénylő magánpraxisra; ahelyett, hogy a betegek mennének az orvoshoz, az orvosnak kell majd végiglátogatnia betegeit. A személyesebb orvos–beteg vagy nővér–beteg kapcsolat önmagában is javíthatja a kezelés színvonalát, mivel ha az orvos ismeri betegét, könnyebben állíthat fel pontosabb diagnózist. A rendszer változása elősegíti az egészséges konkurencia kialakulását az orvosok között, hiszen azonos számú betegre több orvos jut. Ennek azonban az orvosoknak a kezelésekért járó díj emelése lesz a feltétele – amit az egészségbiztosító térít.

Jelentős változás lesz, de talán kevesebb embert érint az ingyenes, vagyis az alapbiztosításból térített gyógykezelések körének szűkülése. Lassan szállóigévé válik a miniszter „Fogat vagy életet!” kijelentése, melynek lényege, hogy elsősorban az életet mentő beavatkozásokat, vagyis azon gyógykezelések költségeit kell a szolidaritásra épülő alapbiztosításból fedezni, melyek elmulasztása esetén veszélybe kerül a beteg élete. „Ha elegendő pénz lenne az egészségügyben, a beteg fogkefét is kaphatna kórházba érkezésekor, de mivel a tárca költségvetésének növelésére nincs mód, az életmentő beavatkozások költségeit kell elsősorban megteremteni, melyeket szinte senki sem tudna saját zsebből kifizetni” – tartja a miniszter. Ezek a beavatkozások általában a legdrágábbak: egy rákos beteg kezelése, egy szívoperáció milliókba kerül; napjainkban előfordul például, hogy pénzhiány miatt kell megszakítani egy rákos paciens kemoterápiás kezelését, ami akár a kezelés hatástalanságát is okozhatja. „Sokan azért halnak meg, mert nem kerülnek időben a műtőasztalra, ezen mindenképpen változtatni kell” – nyilatkozta Zajac. Fizetni kell azonban a plasztikai műtétekért, és szó van arról, hogy a pszichológiai-pszichiátriai kezelés sem lesz ingyenes.

Újabb megszorító intézkedést jelent a betegszállítás tervezett megszüntetése is; január elsejétől várhatóan nem lehet mentőt igénybe venni ahhoz, hogy orvosi kivizsgálásra a kórházba szállítsa a nem életveszélyes állapotban levő, csak a szokásos kezelésük miatt kórházba készülő pácienseket. Ez a megszorítás is azokat érinti, akiknek alacsonyabb a bevétele, a nyugdíjasokat, munkanélkülieket és azokat a betegeket érinti, akik például veseszűrésre, vagy más krónikus betegség miatti kezelésre rendszeresen látogatják a kórházakat. Számukra az eddig ingyenes szállítás elmaradása jelentősen drágíthatja a kezelést, az idős embereknek megoldhatatlan gondot jelenthet az utazás. A miniszter eddigi kijelentései alapján ugyan az egészségbiztosítóknak lehetősége lesz arra, hogy indokolt esetben térítsék a betegszállítás költségeit, de ezt erősen befolyásolja majd a mindenkori pénzügyi helyzetük.

Az ingyenes gyógykezelések körének szűkülése miatt nagyobb mozgásteret kapnak a biztosítók, többen veszik majd igénybe a kiegészítő biztosítást, melyből fedezni lehet majd a szolidaritási csomagból nem térített gyógykezeléseket. Megszűnik tehát a kiegészítő biztosítás „exkluzív” volta, nem csak az „extrák” – orvosválasztás stb. – tartoznak majd bele, ebből lehet téríteni az alapcsomagból kikerülő kezeléseket is. Nagyobb szerephez jutnak a biztosítók a páciensekkel kapcsolatban is: meg kell szoknunk, hogy a biztosítók „menedzselik” majd betegségünk kezelését, hiszen ők fizetik a kezelést végző orvosokat és a kezeléshez szükséges gyógyszereket is. Ezzel együtt megnő a biztosítók ellenőrző funkciója, hiszen érdekük lesz, hogy csak a szükséges kiadásokat térítsék. Az állam esetleges csőd esetére nem vállal felelősséget a biztosítókért, viszont szigorítja működésük ellenőrzését.

A miniszter abban bízik, hogy a reformnak köszönhetően csökken majd a lakosság gyógyszerfogyasztása, mely az egészségügy összkiadásainak több mint 40 százalékát teszi ki. Ennek érdekében tervezi a miniszter a receptek után fizetendő mintegy 10-20 korona összegű kezelési díj bevezetését. Ebben az esetben is a megtakarítás a cél, sokan ugyanis olyan gyógyszereket is felíratnak maguknak, melyekre nincs szükségük. Csökkenhet ezáltal a korrupció is, sok orvos ugyanis azért ír fel drágább gyógyszereket, hogy a forgalmazó vagy a gyártó által exkluzív környezetben – általában külföldi üdülőhelyeken – megrendezett konferencián ingyenesen részt vehessen családjával együtt.

Ezzel együtt továbbra is kérdés, hogy milyen mértékben sikerül majd az új miniszternek visszaszorítania a korrupciót, mely nem az orvos és paciens viszonyában a legveszélyesebb, hanem a kórházak beszerzéseinél, a gyógyszerek kategorizációja esetében vagy az egészségügyi intézmények besorolásánál. A reform még a parlament jóváhagyására vár, melynek módosítania kell az egészségügyi törvényeket. Talán ez lesz a legnagyobb próbatétel a koalíciós honatyák számára, hiszen kezdetben sokakat érintő, negatív hatása lesz a reformnak. Elválik, hogy az egész kormány, valamennyi koalíciós párt komolyan gondolja-e a reformok támogatását, e nélkül ugyanis kevés az esélye van Rudolf Zajacnak a reformok megvalósítására.