Vigyázunk egymásra...

„Két héttel a kontinensviadal előtti versenyen húzódást szenvedtem – magyarázta Janka. – Az Eb-n nem tudtam rendesen bemelegíteni, hiába vettem be előtte egy fájdalomcsillapítót. A végén még csodálkoztam is, hogy ilyen állapotban hatszáznegyvennégy centit tudtam ugrani. Ahhoz képest, hogy alig tudtam nekifutni, ez nagyon jó.”

A nem túl hosszú atlétikai pályafutásuk során a kassai ikreket elkerülték a sérülések. Pedig hosszúra nyúlt, vékony dongájú leánykák voltak. Genetikai adottság náluk a testfelépítés – édesapjuk is ilyen magas, vékony. Jó az egészség, vagy valaki ügyelt arra, hogy ne legyen semmi gond? „Ez főként az anyagiaktól függött. Nem mindig volt elég pénz az erőfelújításra, örültünk, ha a felkészülést biztosítani tudtuk, esetleg elmentünk szaunába, masszőrhöz – ecseteli Janka. – Most egy kicsit javult a helyzet, ráadásul rengeteget segít a Madár Pállal folyó együttműködés, két éve ő pofoz helyre bennünket. Ha fáj az izmom, nemcsak azt a helyet kezeli, hanem igyekszik kideríteni, mi van a háttérben. Mindig meg is találja, s tud segíteni. Azt, hogy tavaly az Európa-bajnokságon döntőbe kerültem, neki is köszönhetem.”

Az ugróedzések megerőltetőek, és próbára teszik a szervezetet. A versenyzők sokszor futnak neki, rugaszkodnak el és ugranak az edzések során, nem is szólva az erőnléti felkészülésről – mindez megvalósíthatatlan lenne kellő regeneráció nélkül. Egypetéjű ikrekről lévén szó, akiket nehezen tudnak megkülönböztetni, kíváncsi voltam, vajon mindkettejüknek ugyanarra kell-e vigyázniuk, vagy épp fordítva, egyik erre, másik arra érzékenyebb? Janka némi gondolkodás után rávágja: „A testvéremnek nehezebb a dolga, a hármasugrásban háromszor is el kell rugaszkodni, én ezért félek tőle, pedig azt állítják, technikailag képes lennék erre a versenyszámra is. Dana ezért érzékenyebb a bokájára, térdére, de lekopogom, eddig még komolyabb baja nem történt.”

A sérüléshez hasonlóan eddig a betegségek is elkerülték a két leányt. Igaz, az Eb előtt Danka meghűléssel bajlódott. A pozsonyi edzőtábor jó részét ágyban töltötte, lázasan. Még szerencse, hogy Janka akkor épp Birmighamben járt, a már emlegetett versenyen, így ő nem kapta el az influenzát. Igaz, ez nem is jellemző: „Ő általában nem fertőz meg engem, én őt hamarabb. Kicsi korunk óta így volt, ezért neki kell jobban vigyáznia, de ezt mi már tudjuk, sőt, észreveszszük a másikon azt is, ha nem érzi jól magát.”

Danka mindenre rábólint, de annyit hozzátesz, hogy főleg átmeneti időszakban kell vigyázniuk magukra. „Ha az edzések során érezzük, hogy valamelyik izom jobban húzódik, lazító sportkrémet, -balzsamot, gélt használunk. Ezek a készítmények serkentik az izmok vérkeringését és oxigénellátását, s jó szolgálatot tesznek akkor is, ha nincs kéznél masszőr.”

Az ikrek nagyon vigyáznak, ők és edzőjük is tudják, hogy bármennyire jó is volt a felkészülés, a versenyidőszakban csak akkor lehetnek eredményesek, ha egészségesek maradnak.