TUDTA?

Amerikai tudósok azt állítják, hogy a zöld tea túlzásba vitt fogyasztása szervkárosodást és végső soron halált is okozhat. Az igazi veszélyforrást a teakivonatos táplálékkiegészítők jelentik. Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerősének! Több vizsgálat is igazolta, hogy a fekete és a zöld teában található polifenolok segítenek megelőzni a szívbetegségeket és a rákot. A New Jersey-i Állami Egyetem kutatói azonban mértékletességre intenek most közölt tanulmányukban, amely a Chemical Research in Toxicology című szaklapban jelent meg. A vezető szerző, Csung Jang és csapata több korábbi vizsgálatot és tanulmányt összesített, így jutott a következtetésre. Jang szerint nyugodtan ihatunk napi tíz csésze zöldteát, a problémát az ennél nagyobb mennyiség okozza, illetve a teakivonatot tartalmazó táplálékkiegészítők, ezekben ugyanis tablettánként akár 50 csészének megfelelő polifenol is lehet. A zöldtea túlzott fogyasztása elsősorban a májat és a vesét károsítja.

Alkalmi dohányzásból alkoholizmus

A dohányzás és az alkoholbetegség gyakran együtt jár, de a kemény nikotinfüggőket sokkal kevésbé fenyegeti az alkoholizmus veszélye, mint az alkalmi dohányosokat - állítja egy új amerikai tanulmány. Sherry McKee, a Yale egyetem kutatója az Archives of Internal Medicine című szaklap számára írott tanulmányában egy korábbi, az alkoholizmus témáját körbejáró felmérés adatait dolgozta fel. Vizsgálata kimutatta, hogy a füstmentes életmódot folytató emberekhez képest az alkalmi dohányosok ötször nagyobb eséllyel lesznek alkoholisták, a kemény dohányosok viszont csak háromszor nagyobb eséllyel. McKee azt is hangsúlyozta, hogy mivel a dohányzás és az ivászat között szoros összefüggés mutatkozik, a dohányzásra vonatkozó adatok az esetleges alkoholizmusra is utalhatnak. „Az orvosoknak ezért jobban figyelembe kellene venniük a dohányzást, mint figyelmeztető jelet, amikor az alkoholizmusra való hajlamot próbálják megbecsülni” – írta Sherry McKee a Focus című német hírmagazin honlapján megjelent beszámolójában.

A zaj mint közveszély

Húsz decibelnél még normális, 65-ön felül egészségkárosító, 140-nél már fájdalmat okoz a zaj. 20 decibel erősségű hangoknál az ember még nyugodtan tud aludni, ennyi egyébként a normális ki- és belégzés keltette zaj szintje is. Tíz ponttal feljebb, 30 decibelnél – például egy hangosabb vekker ketyegésekor vagy egy kevésbé korszerű hűtőszekrény beindításakor – már kellemetlen érzés alakulhat ki. A lakóhelyiségekben általában 40-50 decibeles a zajszint, hivatalokban, irodákban viszont már elérheti a 65 decibelt. Ez utóbbi éppen határérték, mert ennél erősebb lárma már egészségkárosító lehet: kisebb-nagyobb mértékben korlátozódhat tőle a pszichikai teljesítőképesség. Az utcai közlekedésben az emberek 85 decibeles zajnak vannak kitéve, a légkalapács valamivel több mint 100 decibelt „produkál”, de még ez a harsány munkaeszköz is elmarad a rock- és popkoncertek 110 decibeles hangerejétől. A 115 decibel ismét küszöbérték: az ennél erősebb zajterhelés már rövid idő elteltével halláskárosodást okozhat.

Négy gén mutációja és a cukorbaj

Angol, francia és kanadai kutatóknak sikerült azonosítaniuk négy olyan gént, amelyeknek mutációi hajlamossá teszik az emberi szervezetet a cukorbetegség leggyakoribb formájának a kifejlődésére. E négy gén mutációjának jelenléte vagy hiánya 70 százalékos biztonsággal jelzi, hogy genetikai szempontból kit mennyire veszélyeztet e betegség. A felfedezés nyomán lehetővé válik egy olyan teszt kifejlesztése, amelyet gyerekeknél, vagy serdülőknél használhatnának: azoknál, akiknek legalább az egyik szülője cukorbeteg. Azaz idejekorán ki lehetne szűrni, kik hajlamosak a diabéteszre, pontosabban annak kettes típusú alváltozatára. Ez azért fontos, mert ha a hajlamot felismerik, akkor fiatal korban az étkezési szokások megváltoztatásával, a sportolással csökkenthető a kór kifejlődésének kockázata. (f-t)