Törékenyebbé válnak

Az idős embereket fenyegető veszélyek közül az egyik legnagyobb a combnyak törése. A csontoknak bizonyos fizikális tulajdonságaik vannak, s úgy tűnik, hogy ezek nem változnak. Nagy nyomás nehezedik rájuk, szilárdak, ugyanakkor rugalmasak is. Ez összetételüknek köszönhető. Fiatal korban a csontok ellenállnak az ütéseknek, így ritkán törnek el. A fiatal ember csontja több szerves anyagot tartalmaz, mint az idős emberé. Bizonyos kor után a csonttömeg egy részét ásványi anyaggal kell pótolni. Ezért törékenyebbek az idősebbek csontjai. S ehhez még hozzá kell tenni, hogy a csont is, mint minden más szerv, öregszik. Ez normális élettani jelenség. A csont szerves részét fokozatosan ásványi só helyettesíti.

Figyelembe kell venni, hogy a csontok is patológiai változásokon mennek keresztül. A laikus közvélemény ezt a jelenséget csontritkulásnak nevezi. A csont törékennyé válik. Ez elsősorban a nőknél figyelhető meg, főleg a változókor környékén, amikor a petefészkek működése leáll.

Az ásványi anyagok felszívódását más tényezők is lassíthatják, esetleg megállíthatják, megzavarhatják: bizonyos belső elválasztású mirigyek betegségei, tovább néhány vese- és emésztőszervi betegség. Az ásványi anyagok, konkrétan a mész és a foszfor nem jut a csontokba, mert felszívódása valamilyen ok miatt akadályba ütközik. Ezeknek az embereknek az emésztőszervei nem tudják hasznosítani az ásványi anyagokat, vagy táplálkozásuk nem kiegyensúlyozott. A szervezet károsodik, a csont törékennyé válik, s törés után nehezebben forr össze.

A combnyak viseli a terhet

Néhány csontra – főleg a hosszú csontokra – nagy teher nehezedik. Ilyen a combnyak is. A testsúly ezen a ponton oszlik szét az alsó végtagokra, vagyis csaknem az egész testsúly itt összpontosul. Nem csoda tehát, hogy néha bizonyos nem természetes mozdulatkor – rúgáskor, eséskor, botláskor – olyan nyomásnak van kitéve, amely megzavarja a csont struktúráját, és így könnyen eltörik.

Ha eltörik a csont, nem tudja ellátni feladatát. A betegnek fájdalmai vannak, és nem tudja használni az alsó végtagjait, nem tud állni, emelni. Minél gyorsabb beavatkozásra van szükség, magyarán műtétre. Az az idő elmúlt, amikor a páciensnek több héten keresztül mozdulatlanul kellett a kórházban feküdnie. Manapság az a cél, hogy a beteg minél előbb munkába álljon, vagy házi kezelésben részesüljön. A műtét során speciálisan kiképzett fémet ültetnek a combnyakba. Ez viszont korlátozza a mozgást. A csont nyugalomban összeforr és hamarosan terhelhető. Előnye ennek a módszernek, hogy a páciens néhány nappal a műtét után már fel tud kelni az ágyból és mankó segítségével közlekedni is tud.

A régebbi kezelési módszerek alkalmazása után gyakran sérült a tüdőszövet, gyulladás keletkezett. Ha az idős ember combnyaktörést szenvedett, általában tüdőgyulladást is kapott, s nem ritkán felfekvés is nehezítette a helyzetét. Az új módszerrel ezeket a kellemetlenségeket el lehet kerülni. A beteget megoperálják, rehabilitálják és néhány nap múlva visszakerül a mindennapi életbe. A törés a fokozatos terhelés következtében gyógyul, a beteg nem szorul hozzátartozói segítségére.

A csontváz testi és mechanikus támaszt jelent a szerveknek. Leegyszerűsítve: a csontváz egy dobozhoz hasonlít, amelyben minden szerv megtalálható, a csontváz mechanikusan védi őket, s a mozgás alapját képezi. A csontok bizonyos kapcsolatban vannak egymással. Az ízületek segítségével változtathatják helyzetüket, például a végtagokon, vagy védik a szerveket – a koponya mechanikusan védi a központi idegrendszert.

(Moje zdravie)