„Szerelmem a tenisz”

Ma is tele van energiával, sugárzik belőle az életerő, hajlékonyabb és mozgékonyabb, mint számos huszonéves hölgy. Erről az egyik hazai televízió nemrégiben rendezett táncversenyén is meggyőződhettek szlovákiai rajongói. Annak idején az egyik legnépszerűbb cseh énekesnő volt, s máig nagyon jól tartja magát.

Hogyan sikerült mindmáig megőriznie fiatalos lendületét, kitűnő alakját, egészségét? S mindezt annak ellenére, hogy állandó körforgásban él, mindig nagyon keményen dolgozott?

„Soha nem tudtam tétlenül ülni, s ezen nem sok változott az évek folyamán. Bár nem panaszkodhattam soha, a természet megáldott, azért az embernek magának is tennie kell valamit, ahogy telnek-múlnak a napok, egy kicsit be kell segíteni, hogy megmaradjon belőle valami. Ezt talán akkor is fontosnak tartanám, ha nem lennék énekesnő, nem kellene ügyelnem, hogy üdének és csinosnak lássanak, ha kimegyek a színpadra. Azt hiszem, hogy ez egyébként minden olyan nőnek fontos, aki ad magára, még akkor is, ha más a foglalkozása. Én egyébként nyugtalan típus vagyok. A férjem néha rám is szól, hogy legalább a kávémat igyam meg nyugodtan. De nem mindig sikerül. Ha a kertben kávézunk, én mindig észreveszek valamit, hol itt, hol ott, s már ugrok is, hogy közelről szemügyre vegyem. Energikus voltomat és munkabírásomat az édesanyámtól örököltem.”

Gyermekkorában is örök mozgó volt, ezért a szülők azzal próbálták lekötni, hogy különböző sportokra adták. „Úsztam, s aki nem tudná, még versenyekre is jártam, télen pedig korcsolyáztam és síztem. Ebből az időből mindmáig megmaradt a sport szeretete, ma is rendszeresen úszok, de sokszor felülök a biciklire is, vagy futok, s ha más nincs, legalább egy jót sétálok. De az igazi nagy szerelmem – s ez már ősidők óta – a tenisz. Talán azért is, mert a szüleim is nagyon szerették, ők is kijártak a pályára otthon Slatiňanyban, persze, amíg nem lett mostohagyerek a fehér sport, s nem nézték rossz szemmel.”

Manapság is akadnak bőven, akik siránkoznak, hogy itt fáj, ott fáj, mozogni kéne, leadni néhány fölösleges kilót. Sokan azt mondják, nincs rá idő. Ami, persze, inkább csak kibeszélés. Amire akarja az ember, arra talál időt. „Az ember lusta teremtés, de én szigorú vagyok önmagamhoz. Ráadásul a férjem is nagy sportoló, ami tetszik nekem. Volt futballkapus, s ma is eljár még focizni, együtt meg teniszezni. Egyetlen dolog, amiből ügyesen kivágja magát, az a futás. Ha csalogatom, hogy jöjjön velem, akkor mindig azt a választ kapom, hogy én már rég lefutottam az adagomat.” A teniszre viszont mindig kapható. Nyilván sokan tudják, hogy Prága mellett 2002 óta tenisztornát is szerveznek…

A fiatalok is megirigyelhetik alakját. Persze, ez alkati kérdés is lehet, de mint mondja, nem csak az. „Ha észerveszem, hogy jobban kibillen a mérleg, este nem eszem, legalább is öt óra után már nem, s akkor megint helyreáll a rend. Jól megtömni a hasunkat éjszakára különben sem egészséges. Néha viszont megszegi az ember. Ha a tengerentúlon, vagy a déli tájakon szabadságolunk, akkor ezt egyszerűen lehetetlen megtartani. Ilyen meghívás, olyan parti, s ez mind este és éjszaka. Franciaországban nyolc kilót szedtem föl, mert ezeken a vendégségeken nem tudtam ellenállni a sok finom sajtnak, mindenféle tengeri finomságoknak és a jó kis borocskának. Amikor hazajöttünk, böjtöltem...”