Szépség minden áron?

Negyven-ötven évvel ezelőtt még nagy becsben tartott kozmetikai szernek számított a kakaóvajból vagy a méhpempőből készült arckrém, amit általában a patikában vagy a drogériában recept alapján állítottak össze.

Ma már a kozmetikai szalonokban is megszokott a gyógyászatban alkalmazott ultrahang- és lézertechnika használata, egyes eljárásokkal – például a sminktetoválással – kiválhatóvá vált néhány plasztikai sebészeti eljárás: tartós sminkkel „átrajzolható” a száj körvonala, a szemöldök íve, hoszsza, a szemhéj kontúrja, s bizonyos készítményekkel és beavatkozásokkal késleltethető a bőr öregedése is.

Minél bonyolultabb a szépségápolási technika, minél hatékonyabb a kozmetikai kezelés során használt termék, annál nagyobb felkészültséget feltételez a kozmetikusok részéről ezek alkalmazása, hiszen a hibás beavatkozások, kezelések következményei maradandóak lehetnek, a „végeredmény” pedig nehezen korrigálható. Egyes szakemberek szerint, éppen a „visszavonhatatlan” kozmetikai beavatkozások mindennapossá válása miatt, a kozmetikusszakmának fel kell készülnie az esetleges szakmai hibákra, s ezek lehetséges következményeire, a kozmetikai műhibaperekre. Azt, hogy mi az orvosi műhiba, az egészségügyi törvény pontosan kimondja. Kozmetikai műhibáról akkor beszélünk, ha a kezelés átmeneti vagy maradandó károsodást okoz, ha a beavatkozás utáni állapot rosszabb lesz a kezelés előttinél, illetve a negatív eredmény mögött a foglalkozás szabályainak megsértése áll, s a vendég anyagi és pszichés kárt szenved. A kozmetikai műhibaperek egy része a kozmetikus és a bőrgyógyász együttműködésével elkerülhető. Mint mondja, előfordulhat, hogy az egyes bőrtünetek mögött a szervezet valamilyen működési zavara, esetleg valamilyen gyógyszer szedése miatti túlérzékenységi reakció áll.

Az aknés bőrrel először a bőrgyógyászt ajánlatos felkeresni, aki egyidejűleg belsőleg és külsőleg is kezeli a gyulladást. Csak ezután a terápia után következhet a kozmetikai kezelés. A bőrgyó-gyász illetékességébe tartozik a szemölcsök, az allergiás bőrkiütések kezelése is.

Az egészségügyi károsodások megelőzésében persze nemcsak a szakembereknek van szerepük, hanem nekünk, szépségápolásra vágyó és szoruló vendégeknek is. Nem mindegy ugyanis, hogy hol, kivel végeztetünk el egy-egy tartóssmink- vagy testkezelést, epilálást, testékszer-„belövést”, tetoválást, vagy szoláriumozást. Egyes tetováló szalonokban például nem kozmetikusok, hanem ügyes kezű „tetováló művészek” végzik a beavatkozást. Az ilyen „műhelyekben” nemcsak az érzéstelenítéssel kapcsolatos ismeretek, hanem gyakran a higiénés feltételek is hiányoznak, így megnő a sebfertőzés, a bőrszövet maradandó károsodásának, esetleg az allergiának a veszélye.

A tetoválásra, tartóssmink-készítésre, vagy testékszer-beültetésre „ráképzett” kozmetikusnak például megvannak az érzéstelenítőkkel kapcsolatos ismeretei, a köldöknél vagy a szemöldöknél a bőrt nem fülbelövő pisztollyal lyukasztja ki, végleges szőrtelenítést csak próbaepilálás és a sebgyó-gyulás ellenőrzése után végez.

A kozmetikai műhibák elkerüléséhez, a kezelés előtt, igen fontos a vendég alapos kikérdezése, tájékoztatása. Néhány beavatkozásnál szükség van a vendég írásos tájékoztatására és írásos beleegyezésére is. A tizennyolc éves kor alattiak tetoválását, testékszer-beültetését a szülő vagy gondviselő írásos beleegyezése nélkül nem szabad elvégezni. (H. P.)