Stroke: évente több ezer áldozat

A stroke a központi idegrendszer sejtjeinek pusztulása, amit az agyat ellátó erek hirtelen elzáródása vagy az erek megrepedése okoz. A rák és a szívbetegségek után a stroke a harmadik vezető halálok, s a végleges munkaképtelenséghez vezető megbetegedések között a leggyakoribb Európában. A WHO előrejelzése szerint 2020-ra a halálos szívbetegedések és a stroke eseteinek száma világszerte 20 millió fölé emelkedik, s ezzel ezek a betegségek veszik át a vezetést a halálokok sorában.

Május 10-én volt a Stroke Világnapja. Fontos, hogy minden nagy problémának legyen világnapja, hiszen ha van egy ilyen nap, amikor egy megbetegedésre, adott esetben a stroke-ra irányul a figyelem, akkor az emberek, a potenciális betegek esetleg elgondolkodnak, s idejekorán orvosi segítséget kérnek.

Elgondolkodtató, hogy míg a stroke kockázati tényezői között a magas vérnyomás áll az első helyen, a közvélemény nincs tudatában a „néma gyilkosnak” nevezett hipertónia veszélyének, amelyet egy felmérés tanúsága szerint az emberek kétharmada nem tart komoly egészségügyi problémának. Kockázatot jelentent a cukorbetegség, az extrém túlsúly, a vér kóros zsírértékei, a dohányzás, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a hormonális szerekkel való visszaélés, valamint a kábítószerek is.

A szomorú statisztikákon megelőzéssel lehetne javítani. A heveny agyi vérkeringési zavar ugyan hirtelen alakul ki, többnyire olyankor, amikor az érintett teljesen jól érzi magát, de az esetek túlnyomó részében a súlyos állapot kialakulását olyan tünetek előzik meg, amelyek felhívják a figyelmet a leselkedő veszélyre: ilyen a pillanatnyi feledékenység vagy az átmeneti végtagügyetlenség, erőtlenség.

Az elmúlt tizenöt évben olyan ultrahangos technikák jelentek meg világszerte, s váltak elérhetővé, amelyek segítségével az érbetegséget abszolút fájdalommentesen, a betegek számára kellemetlenséget nem okozva, a tünetmentes stádiumban tudják kimutatni. Az egyik ilyen módszer a nyakon futó, az agy vérellátását biztosító 2-2 érpár ultrahangos vizsgálata, amellyel kimutathatók az esetleges szűkületek.

Még specifikusabb a másik technika, amellyel a koponyacsonton át vizsgálják az ereket – az úgynevezett transcraniális ultrahang. A beteg fejére pánt segítségével diónyi szondát rögzítenek, amely ultrahangnyalábbal pásztázza a koponyacsonton belül haladó ereket. A készülék azonnal jelez, ha a nyaláb útját olyan részecske keresztezi, amely méretében, minőségében eltér a vér alakos (vörös- és fehérvérsejtek stb.) elemeitől.

A módszernek az a fantasztikus előnye, hogy segítségével már akkor kimutathatók ezek a vérrögök, amikor még nem okoznak semmiféle tünetet. Tehát lehetőség van a prevencióra, arra, hogy gyógyszeresen olyan vérrögoldó kezelést alkalmazzunk, amely megakadályozza, hogy e képződmények elérjék a kritikus tömeget, olyan nagyságúvá váljanak, hogy elzárhassák az ereket. A vérrögök addig nem okoznak tünetet, amíg nem érik el a kritikus tömeget, ugyanis a szervezet tisztító aktivitása révén szétszedi, lebontja őket. A gondok akkor kezdődnek, ha több termelődik a vérrögökből, mint amennyit a szervezet képes lebontani: ezek összecsapódhatnak, elérhetik a kritikus tömeget, s elzárhatják az eret, amelynek vérellátási területén így infarktus alakul ki.

Ez a technika azt is lehetővé teszi, hogy felmérjék az agyi erek úgynevezett tartalékkapacitását. Ha csökken az agyon átfolyó vér mennyisége, ezek az erek képesek tágulni, és tartalékolva a vért, biztosítják, hogy az agysejtek több oxigént, több táplálékot nyerjenek ki belőle. A vizsgálat azt is képes kimutatni, ha normál terhelésnél az agy igénybe veszi a tartalékkapacitást: ez arra utal, hogy a beteg heveny agyi keringési zavarhoz közeli állapotba került. A készülékkel az agyi verőerek falvastagsága is mérhető, ami a szervezet koleszterin-, valamint vércukor-anyagcseréjének állapotára enged következtetni. Az érfal megvastagodása még azelőtt felhívja a figyelmet arra, hogy valamit tenni kell, mielőtt szűkület alakulna ki.