Rovarok a tányéron...

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) az állati fehérjék fenntartható alternatívájának tekinti a rovarokat. Úgy véli, belátható időn belül több helyen is szükség lesz rovartenyésztésre, hogy az emberek táplálkozása biztosított legyen.

80 százalék nem undorodik

Jóllehet sokakat most még undorral tölt el a rovarevés, szakszóval entomofágia gondolata is, pedig nem újdonságról van szó. Az emberiség már évezredekkel ezelőtt is fogyasztott és ma is fogyaszt különféle rovarokat. „Bármilyen hihetetlenül hangzik, de világszerte több mint 2000-féle rovart esznek az emberek. (És nemcsak a természeti népek, hanem a fejlettebb társadalmak lakosai is, összességében az emberiség nyolcvan százaléka.) Az elfogyasztott rovaroknak mintegy 30%-a bogár, illetve bogárlárva. Másként kifejezve: bolygónk mai, mintegy 7,7 milliárdnyi lakosából 2 milliárd ember fogyaszt rendszeresen rovarokat!” – írja dr. Hangay György és dr. Merkl Ottó a budapesti Fővárosi Állat- és Növénykert kiadásában 2020-ban megjelent Szarvas- és orrszarvúbogarak című könyvében.

Nem meglepő hát, hogy számos tudományos vizsgálat foglalkozik azzal, hogy milyen az ember által időnként elfogyasztott rovarok tápértéke. Nemrég egy elefántcsontparti kutatásra figyeltek fel világszerte. A Jean Lorougnon Guédé Egyetem kutatói hat, vadonban gyűjtött ehető afrikai rovarfaj tápanyagminőségét határozták meg.

Minthogy a témába vág, mindegyikről érdemes néhány további szót ejteni. Az afrikai pálmaormányos (Rhynochophorus phoenicis) lárváit szívesen eszik Afrikában, de Délkelet-Ázsiában is meghonosodott, és ott is gyakran eszik. Az egyik őshonos afrikai orrszarvú bogárnak (Oryctes owariensis) is a lárváit eszik, ez a Niger deltájában kedvenc emberi eleségnek számít. Az egyik pávaszem, egy lepkefaj (Imbrasia oyemensis) hernyóit is fogyasztják Afrikában. A Nyugat- Afrikában elterjedt éjjeli pávaszemfaj (Cirina butyrospermi) méretes, kövér lárváit kedvelik a helybeliek. Az Afrikában előforduló egyik termeszfajt (Macrotermes subhyalinus) is fogyasztják. A színes vagy festett sáska (Zonocerus variegatus) alkalmanként túlszaporodik, és olyankor fontos része a helybeliek táplálékának. A fajok bemutatásában segítségemre volt az Ausztráliában élő világhírű bogarász, dr. Hangay György, akinek ezúton is köszönöm a segítségét.

Gumók, gyökerek és gabonafélék

Az elefántcsontparti szakemberek azért kezdtek kutatni, mert tudják, mekkora gond náluk az éhezés. Ha hiányzik a megfelelő mennyiségű és összetételű étel, fehérje- energiaalultápláltság alakulhat ki. Náluk a gyerekek 29,8%-a krónikusan alultáplált, 7,5%-uk pedig sovány. Mint írják, náluk az étrend nem túl változatos, főleg gumók, gyökerek és gabonafélék teszik ki az energiabevitel 65%-át. Hús és hal híján a lakosság egy része rovarokat eszik.

Vizsgálataikból kiderült, hogy valamennyiben vannak fehérjék, telített, telítetlen és többszörösen telítetlen zsírok. Ásványi anyagokat – kalcium, magnézium, kálium, nátrium, réz, cink, vas, mangán, molibdén, szelén – is találtak bennük. Mindegyikben van C-vitamin, de legtöbb az afrikai pálmaormányosban. Mindegyik jó fehérjeforrás, de e téren legjobbnak az I. oyemensis pávaszemfaj bizonyult. „A magas fehérjetartalmuk segíthet Afrikában a fehérjehiány leküzdésében” – áll a tanulmányban. A kutatók szerint a vizsgált rovarfajok különösen a terhes nők és a gyerekek táplálkozási hiányosságait tudnák ellensúlyozni. Arra is fény derült, hogy ezen élőlények víz- és olajfelevő- képességük miatt élelmiszeradalékként is hasznosíthatók.

Van létjogosultsága

Úgy tűnik, hogy az ehető rovarfajok a jövőben remekül csökkenthetik az élelmiszerhiányt. A világ különböző országaiban már napjainkban is folyik nagyüzemi rovartenyésztés. A világhálón megren- delhetők bizonyos szárított-pirított rovarok és a belőlük készült liszt. Bár nem valószínű, hogy rövidesen szerte a világon elterjed a rovarevés, de a nagyon szegény, éhező országokban a szakemberek szerint van létjogosultsága.