Pszichiátriai kórképek – 2. rész

Az organikus pszichózisokat többnyire szervi betegség váltja ki. A funkcionális pszichózis olyan gyűjtőfogalom, amely felölel valamennyi teljes személyiségzavarral járó elmekórképet, amely a világgal történő kapcsolat teljes megszűnésével, furcsa hiedelmek, téves eszmék kialakulásával jár. Három fajtája ismert: paranoiás, affektív és skizofrén reakciók.

Skizofrénia. Súlyos elmebetegség, amit a valósághoz fűződő kapcsolat elvesztése, hallucinációk, téves eszmék, kóros gondolkodás, a munkaképesség elvesztése és a külvilágtól való teljes elszakadás jellemez (kettős személyiség). A skizofrén a valóságot nem úgy „éli meg” mint a környezete. Úgy tűnik, hogy reakciói és érzelmei között nincs összefüggés. Feltételezik, hogy a betegség genetikai tényezőkhöz kötött. Mindenesetre a tanulmányozott betegcsoportokban a skizofrénia előfordulása körülbelül 1% körülire tehető.

Autizmus vagy öntörvényűség. Gyermekkori pszichózisnak is nevezik, krónikus lefolyású. A gyermek nagyfokú magába zártságát kommunikációs zavar és érzelmi visszafejlődés kíséri. A kórlefolyás függ a tünetek kialakulásakor észlelt kortól, valamint a személyiség akkori érettségétől.

Katatón skizofrénia. Ebben a kórképben a testi tünetek dominálnak. A teljes mozdulatlanság, heves ellenállás, ismétlődő mozdulatok, gesztikulációk és katalepszia (egy mozdulat fölösleges és hosszan tartó megmaradása) jellemzik. Az ilyen pszichózisok általában krónikusak, de intermittáló fajtájuk is ismert.

Szorongásos betegségek

A szorongásos betegségek az életöröm elveszítésével járnak. Semmiféle idegrendszeri sérülés nincs a szorongás hátterében. Az ide tartozó betegségeket többé-kevésbé zavaró tünetek megjelenése jellemzi. Leggyakoribb formája a pánikbetegség.

u Pánikbetegség. A kórkép lényege a szorongásos roham, amelynek során a beteg a következő tizenhárom tünetből legalább négyet érez: 1. fulladás vagy légszomj, 2. szédülés, ájulásérzés vagy bizonytalanság, 3. szívdobogásérzés vagy felgyorsult szívműködés, 4. remegés vagy reszketés, 5. verejtékezés, 6. fuldoklás, torokszorulás, 7. hányingert vagy hasi feszülés és/vagy fájdalom, 8. elszemélytelenedés vagy a valóságérzék elvesztése, 9. zsibbadás vagy hangyamászás érzése, 10. hevülés, kipirulás vagy hidegrázás, 11. mellkasi fájdalom, nyomás és szorítás, 12. halálfélelem, 13. félelem a megőrüléstől vagy az önkontroll elvesztésétől.

Ez a jól elhatárolt félelmi periódus váratlanul éri az embert, de sohasem olyan helyzetben, amikor mások figyelnek rá. Pánikbetegségekről beszélünk, ha legalább 4 ilyen pánikroham jelentkezik egy 4 hetes időszak alatt, ill. ha egy vagy több rohamtól való félelem követi. A roham fejlődése hirtelen történik, és a tünetek maximális intenzitásukat 10 perc alatt el kell hogy érjék. Nem tekinthető pánikrohamnak, ha izgatószer váltja ki, vagy ha a betegnek pajzsmirigy túlműködése van. Pánikroham gyakran következik be éjszaka (ami miatt a beteg elaludni sem mer), de jelentkezhet bármilyen napszakban, akár több alkalommal, egymást követően. A beteg állandó rettegésben él, félve a rohamtól, amely miatt nem meri elhagyni otthonát egyedül, nem képes sorban állni, buszra, villamosra, metróra szállni, nyílt téren átmenni (agorafóbia), liftbe szállni, hídon átmenni, moziba, ill. színházba menni, vagy ha igen, csak nagy erőfeszítéssel, akkor is csak a sor szélére mer ülni. A pánikbetegek 60%-a depressziós is lesz. A depresszióval való szoros összefonódása miatt a pánik az öngyilkosságok leggyakoribb oka. A modern antidepresszánsoknak köszönhetően ma már a pánikbetegség jól gyógyítható. A megfelelő adagú gyógyszeres kezelés pszichoterápiás vezetéssel néhány hét alatt a pánikbeteget teljesen tünetmentessé teheti, azaz megszűnik a pánikroham, a rohamtól való félelem, a közlekedési képtelenség, az ingadozó magas vérnyomás, az ideges vastagbélgyulladás, a csigolyafájdalmak, a szorongásos gondolkodászavar, sőt a pánikbetegséghez oly gyakran csatlakozó depresszió is.

Nemrég még a betegeknek évtizedeket kellett szenvedniük a pánik minden formáját átélve.

u Kényszerbetegség. Régebben kényszerneurózisnak nevezték. Úgy tűnik, nem bevallott vágyakból és bűntudatból ered, amelyek a személyiség kifejlődésének korai stádiumában alakulnak ki. Rögeszmék és számos rítus társul a betegséghez. Tipikus az az eset, amikor valaki nem tud anélkül lefeküdni, hogy ne ellenőrizné le a csapot, holott tudja, hogy már egyszer megtette.

Két formája a kényszercselekvés és a kényszergondolat. Újabban igazolódott, hogy a kényszercselekvés akár már óvodás korban is jelentkezhet. Ilyen pl. a piszoktól való rettegés, amikor szinte állandó „foglalkozássá” válik a kézmosás, a gázkészülékek vagy a villanytűzhely állandó ellenőrzése. De ide tartozik a megszállott undor bizonyos testnedvekkel szemben, az állandó körömrágás, a hajszálak kitépdesése stb.

Forrás: Család és Egészség

Freud módszere

Freud (1856-1939) az általa kidolgozott „pszichoanalitikus” módszerrel úttörő szerepet játszott az elmezavarok és a neurózisok okainak a kutatásában és tüneteinek enyhítésében: a betegekkel olyan kapcsolatba kell kerülni, amely feltárja és tudatosítja vele azokat a belső konfliktusokat, amelyek lelkének egészségét zavarják. Még akkor is, ha napjainkban kritizálják, el kell ismernünk, hogy ő volt az, aki „rátörte az ajtót” a tudattalanra és megpróbálta azonosítani a részeit.

Kényszercselekvés és kényszerképzet

Gyermekkorban a kényszercselekedetek, felnőttkorban a kényszerképzetek gyakoribbak. A kényszerbetegség lényege valószínűleg az, hogy a tisztálkodással, ill. a területvédelemmel kapcsolatos biológiai szubrutinok az emberi agyban beprogramozódtak, ám ha a rendszer valamiért meghibásodik, ezek a szubrutinok újból és újból „lefutnak”. Gyakori kényszercselekvések: kéz- vagy fogmosás, tusolás, testápolás, ki-be járkálás, leülés, felállás, ellenőrzés (tűzhely, háztartási gépek, autó fékje), rendrakás, számolás, dolgok halmozása, tárgyak tisztogatása. Gyakori kényszerképzetek: piszok, kórokozó, mérgező anyag, saját magunk vagy szeretteink halála, késztetés, a test salakanyagaival kapcsolatos megszállott undor, tiltott agresszív vagy perverz gondolat, képzet.