Pszichiátriai kórképek – 1. rész

Az elmebetegségekről az a hiedelem járta, hogy azt, aki ilyenben szenved, a démonok és a boszorkányok szállták meg és kerítették hatalmukba.

Csupán a XVII. századtól kezdett az orvostudomány az elmebetegségek iránt érdeklődni, de ekkor még úgy kezelték őket, mint a vadállatokat. 1793-ban Philippe Pinel francia elmeorvos új orvosi szakágnak, a pszichiátriának tört utat. Hosszú időn keresztül kutatták a számos elmebaj szervi okát, azonban ez nem járt eredménnyel.

A mentális betegségek

A 19. század végén pszichológiai és szociológiai elgondolások, valamint Sigmund Freud pszichoanalízise hatására a pszichoterápiás módszerek egyre nagyobb teret hódítottak. A 20. század közepétől az orvostudomány fejlődésével lehetővé vált azoknak a pszichiátriai betegeknek a kezelése is, akiket a hagyományos elmegyógyászat bezártsága és a harmincas években kifejlesztett elektrosokk kezelésre ítélt. Az új gyógyszerek fokozzák a pszichoterápia hatását, és elősegítik a betegek társadalmi beilleszkedését is.

A következő, elmebetegségekre vonatkozó beosztást a pszichiáterek többsége elfogadja:

1. Mentális retardáció vagy elégtelen intellektuális teljesítőképesség;

2. Nyilvánvaló organikus pszichózisok;

3. „Funkcionális” pszichózisok kimutatható idegrendszeri elváltozások nélkül;

4. Hangulatzavarok, szorongások (régebbi nevükön neurózisok);

5. Személyiségzavarok vagy pszichopátiás személyiségek.

Értelmi visszamaradás

Az értelmi fogyatékosságot gyakran érzelmi, mozgásszervi, érzékszervi és személyiségzavar kíséri. Többféle okot különböztetünk meg: kromoszóma rendellenességeket, mint pl. a 21-es triszómia (Down-kór), öröklött betegségeket, agyi anyagcserezavart, vagy veleszületett károsodásokat. Ez utóbbiak közé tartoznak a magzati ártalmak, pl. trauma, a magzat betegsége, agyvelőgyulladás, terhesség alatti alkoholizmus stb. Jelenleg az a cél, hogy a társadalmi beilleszkedés elérhető legyen a legtöbb fogyatékos számára. Ennek érdekében a lehető legtovább próbálják az érintett gyerekeket normál iskolába járatni.

Gyengeelméjűség

A legsúlyosabb az idiótia vagy nagyfokú debilitás. Az idióta a két-három éves gyermek szellemi szintjén van. Csupán vegetáló életmódra képes és nem tud beszélni. IQ-ja 30-nál alacsonyabb.

Az átlagos gyengeelméjű kb. 7 éves kornak megfelelő szellemi szinten van. Beszélni tud, de írni nem. ĺtélőképességgel nem rendelkezik, dönteni nem képes, érvelése hibás. Kiszámíthatatlan, de félig tanítható.

Az enyhén gyengeelméjű szellemi szintje a 10 éves kor alattinak felel meg. Lehetséges, hogy olvasni tud, azonban absztrakciós képessége és érvelése rossz.

Forrás: Család és Egészség

A skizofrénia okai

A skizofrénia keletkezésének oka, mint olyan, nem ismeretes. Feltételezik, hogy az agy anyagcseréjében bekövetkező működészavar szerepet játszik a betegség kialakulásában. Ezen kívül megterhelő események is kiválthatnak skizofréniát. Azokban a családokban, amelyekben már előfordult skizofrénia, nagyobb a valószínűsége annak, hogy még valaki megbetegszik benne. Régebben úgy vélték, hogy kizárólag öröklött tényezők váltják ki. Ám az is előfordulhat, hogy egy család tagjai az egymással való könnyebb érintkezés érdekében átveszik a skizofrén családtag gondolkodás- és viselkedésmódját.

A diktatúrák és a skizofrénia

A diktatúrák gyakran „pszichiátriásították” az ellenállóikat és a másként gondolkodókat. A szovjet gulágok és a náci táborok erre nyújtanak történelmi példát. A pszichiátriát arra használták, hogy az állam által diktált „normák” függvényében ítéljen az állampolgárok egészségi állapotáról. Az ellenzékieket, a nem behódoló értelmiségieket, az istenhívőket és a szélsőséges nézeteket vallókat egy kalap alá vették, és mindanynyiukat elmebetegként kényszergyógykezelésnek vetették alá. (Mihail Gorbacsov a peresztrojka idején egyetlen aláírásával 1,5 millió „skizofrént” gyógyított meg hirtelen.)