„Őrölök, mint a malom”

Annak ellenére, hogy egy csapat gondoskodott a lányokról, fizioterapeuta meg orvos ügyelt minden apró részletre, arra, mit isznak. Ez mindig nagyon fontos, hasonló helyzetben meg pláne. Az izzadtsággal sok sót veszít a szervezet, s ha ezt nem pótolják, az izom begörcsöl. A százhét percig tartó harmadik játszmában a szlovák csapat második embere a gondos ellátás ellenére is sokszor érezte úgy, hogy nem tudja folytatni: görcsök kínozták mindkét lábát, de összeszorította a fogát, s ment tovább. Ha már nagyon nagy volt a baj, az edző megmasszírozta a combjait. Az, amitől nagyon félt, hogy a kezét is elkezdi húzni a görcs, hál’ Istennek nem következett be, Dominika lélegzetvételnyi időhöz jutott, amíg ellenfelét ápolták. Bár Jankovics is teljesen kimerült, ráadásul még meg is húzódott a combja, mégis 9:7-re megnyerte a döntő játszmát.

A mai tenisz, bár nem mindig folyik ilyen élet-halál küzdelem a pályán, alaposan próbára teszi a lányokat – gyermekkortól. Dominika is akkor kezdte, azóta üti a labdát. S mivel nem nőtt túl nagyra, csak 161 centi magas, eleve hátrányban van jól megtermett társaival szemben – egyrészt rövidebb a keze-lába, többet kell futnia a pályán, de ami még rosszabb, az adogatása gyengébb, mint azoknak a lányoknak, akik jó húsz centivel magasabbak. Kitűnő erőnléttel próbálja ledolgozni a hátrányt, az utóbbi hónapokban megizmosodott, ezáltal megerősödött keze, lába, gyorsabb, mozgékonyabb lett. Ezt végül is a kassai meccsen is igazolta.

Amióta nemzetközi viszonylatban is sikeres lett, még jobban odafigyel, mit miért tesz. Az óriási megterhelés őt is alaposan próbára teszi, fiatal szervezete már néhányszor fellázadt. „A derekammal voltak problémák, néhányszor úgy fájt, hogy föl sem tudtam állni. Először még junior koromban történt velem, hogy becsípődött egy idegszál, Franciaországban az elődöntőben kellett föladnom a tornát. Utána megismétlődött az eset az edzéseken is, úgy raktak helyre, mert nem tudtam mozdulni. Ekkor kezdtem el egy speciális tornát, s úgy érzem, jót tesz, legalább is azóta nem szenvedek annyit.”

Dominika azt is elárulja, hogy kitűnő fizioterapeutához jár, ő mutatta meg neki, mit kell tornáznia, s a gyakorlatok befejeztével maszszázsra is jár. Hátgerincbántalmain kívül egyéb komolyabb problémája nincs, talán még az allergia, de a szénanátha csak bizonyos időszakban jelentkezik.

Egy-két kiló felesleg nem ritka a női teniszben. Dominika esetében – bár rengeteg időt tölt a pályán, a tornákon és a tréningeken – sem ismeretlen a dolog. Ez nem véletlen, mert néha bizony fegyelmezetlen. „Otthon gyakran nevetnek rajtam: azt mondják, olyan vagyok, mint egy malom, folyton darálok. Gyorsan eszem, s annyit, amennyi belém fér. Megígértem az edzőmnek, hogy legalább az édességekkel csínján bánok, de ha egyszer hozzájutok, nem tudom abbahagyni. Aztán lelkiismeret-furdalásom van, utána egy ideig vigyázok, sok tésztát eszem, meg csirkehúst, de aztán egyszer csak megfeledkezem magamról, oda az önfegyelem, megtömöm magam rántott hússal meg krumplisalátával, vagy jó kis steakkel, olyannal, ami nem tesz jót. Ráadásul sokáig volt egy nagyon rossz szokásom, reggel nem ettem, este viszont olyan éhes voltam, mint a farkas, s aztán összeettem mindent, ami a kezem ügyébe került. Arra is az edzőm tanított meg, hogy reggeli nélkül el ne menjek, az a legfontosabb, ebből merítem az energiát a délelőtti edzésre. Ugyan nem nagyon fűlik hozzá a fogam, de azóta legalább egy jogurtot vagy zabpelyhet magamba erőszakolok.”