Nem valószínű, hogy a túlsúlyos gyerekből karcsú felnőtt lesz

Mi ennek a jelenségnek az oka: a kevés mozgás vagy a rossz étkezési szokások?

A túlsúly leggyakoribb oka az említett két tényező kombinációja: a nagyobb energiabevitel, vagyis a magas cukor- és zsírfogyasztás, valamint a rendszertelen és kevés mozgás. Korunkra jellemző, hogy a gyerekek sok időt töltenek a számítógép és a tévé előtt. A szülők gyakran nem tudatosítják, mennyire hat a gyerekekre a reklám, miközben világos, hogy a reklámkészítők egyre jobban a gyerekekre összpontosítanak, őket szeretnék „megszólítani”. Nem tagadhatjuk, hogy a gyerekkori elhízás kialakulásában bizonyos fokig az örökletes tényezők és az egészségi problémák – endokrinológiai betegségek, depresszió, bulimia, vele született betegségek, gyógyszerek – is közrejátszanak. Ezek körülbelül 40 százalékot tesznek ki. Ám a 40 százalékhoz hozzátartozik az anya túlsúlya, a magzat méhen belüli túltáplálása, a nagyobb születési súly, de bizonyos fejlődési stádiumban a magzat alultápláltsága is. Mindez anyagcserezavarokhoz és elhízottsághoz vezethet. Biztosan feltűnt az öröklött tényezőket kitevő 40 százalék, amivel mi nagyon jól tudunk dolgozni, befolyásolni tudjuk életmódunkkal még a gyerek megszületése előtt és a terhesség alatt, továbbá mindkét szülő testsúlyának kordában tartásával. A gyermekkori túlsúly nem a gyerek, hanem nagymértékben a szülők, s gyakran a nagyszülők nemtörődömségének a problémája. Gyakran nem érdekli őket az egészséges életmód, az észszerű táplálkozás, a gyerek lelki nyugalma, s végeredményben szerepet játszik az is, hogy nem tudják, hogyan kell a gyereknek helyesen fejlődnie.

Lehet reménykedni abban, hogy a ma túlsúlyos gyerek felnőttkorában karcsú lesz?

Reménykedni lehet, de nagyon kicsi ennek a valószínűsége. Annak, aki gyerekkorában túlsúlyos vagy elhízott, felnőttkorában nagyon nehéz dolga lesz. Neki egész életében ügyelnie kell a helyes életmódra, nem úgy, mint annak, akinek gyermekkorában normális volt a testsúlya és sokat mozgott. Ez azzal magyarázható, hogy a zsírsejtek 2-3 éves korig szaporodnak, aztán az élet folyamán csak megnőnek vagy összezsugorodnak. A statisztikák szerint a túlsúlyos vagy elhízott gyerekek 60- 80 százaléka felnőttkorban is az lesz. Ha mindkét szülő túlsúlyos, 70 százalék a valószínűsége annak, hogy az utód is az lesz. Viszonylag gyakran találkozom elhízott anyukákkal, akik nem látják, hogy gyermekük elhízott. A szülők és a nagyszülők gyakran azt mondják, hogy örülnek ennek, mert a gyerek nem válogatós, és a zsírpárnákat kinövi. TÉVEDÉS! Ma már tudjuk, hogy nem növi ki!

Elvárhatjuk-e egy 10 éves kislánytól, hogy optimális legyen a súlya, amikor az anyja, a nagyanyja, a testvére is „jó bőrben van”? Jogos-e mindent a genetikára fogni?

Ez a szülők felelőssége! Nekik példát kellene mutatniuk, meg kellene ismertetni a gyereket az étkezés kultúrájával, fel kellene fedeztetniük vele az új ízeket, illatokat, ételeket, zöldségeket, gyümölcsöket, ugyanis a gyerek tudat alatt átveszi a szülő szokásait. A szüleit utánozza nemcsak a viselkedésben, hanem a tálalásban is. Nem valószínű, hogy a 10 éves kislánynak optimális lesz a súlya, ha a szülei nem adták meg neki az egészséges életmód elsajátításának esélyét. Néhány évvel ezelőtt túlsúlyos kislány alig volt az osztályban, ma már egyre több... Sajnos nemcsak odahaza tűnik normális állapotnak ez, hanem az iskolában is, ami logikusan a túlsúlyos és elhízott gyerekek számának növekedéséhez vezet. Meg kell jegyezni, hogy nem a gyerek vásárol be, nem ő főz, tehát a túlsúlyos gyerek a szülők és gyakran a nagyszülők rossz étkezési szokásainak a következménye. Ügyelni kellene arra, hogy a család – olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehet – közösen étkezzen, és határozottan tilos legyen a tévé, a számítógép előtt vagy telefonálás közbeni nassolás. Mikor kell határozottan közbelépnie a szülőnek, hogy a gyerek fejlődését a helyes útra terelje? Minél hamarabb, annál jobb. Minél kisebb a gyerek, annál jobban formálhatók táplálkozási szokásai. A serdülőkorban már csaknem lehetetlen. A szülőnek le kell tennie a rózsaszín szemüveget, hogy lássa a valóságot. Valljuk be: minden józan gondolkodású szülő első pillantásra látja, hogy gyermeke túlsúlyos vagy elhízott, ehhez semmilyen szakorvosi kivizsgálás nem kell.

Az óvatos és fokozatos vagy a radikális lépések a célravezetőbbek?

A kezelés alapja az életmódváltás, különös hangsúlyt helyezve a táplálkozásra és a mozgásra. A túlsúlyos gyerek kezelése nagyon nehéz, és az esetek többségében eredménytelen, s leggyakrabban a túltáplálkozással és a mozgásszegény életmóddal függ össze, ami nemcsak a gyerekre, hanem az egész családra jellemző. Kompromisszum nélkül az egész családot – a szülőket, a testvéreket s nemegyszer a nagyszülőket is – be kell vonni. Tudatosítani kell, hogy a túlsúly nemcsak testi, hanem lelki szempontból is rontja az életminőséget, mert kölcsönösen összefüggnek egymással. Leggyakrabban az önbizalommal van problémája az ilyen gyereknek, rosszabb esetben depresszió, érzelmi labilitás, túlérzékenység, szociális elszigetelődés alakulhat ki. A szülőnek tudnia kell, hogy az ilyen gyerek lelke nagyon törékeny még akkor is, ha első látásra nem úgy néz ki. A rossz lelkiállapot következtében romlik az iskolai előmenetele, kerüli a közösséget. Másfelől táplálkozási zavar is kialakulhat, például a bulimia vagy az éjszakai evés, majd az azt követő koplalás. Lényeges, hogy a kommunikáció milyen módját választja a szülő. Többször találkoztam olyan esettel, amikor a szülő nem tudta, hogyan kommunikáljon túlsúlyos gyerekével. Rám bízták a feladatot, s csak néhány találkozás után kezdett a gyerek a beszélgetésbe bekapcsolódni. Ha a szülő nem biztos abban, hogy elbír a feladattal, inkább forduljon szakemberhez, nehogy még nagyobb bajt okozzon. Sok szülő állandóan figyelmezteti a gyereket, hogy mit egyen és mit ne, de ez paradox módon az ellenkező hatást váltja ki.

Karantén, év végi ünnepek – nem éppen a legjobb időszak az étkezési szokások megváltoztatására. Mit tanácsolna azoknak a szülőknek, akik most tudatosították, hogy elérkezett az idő a változásra, lépni kell?

A szakemberek feltételezése szerint a karantén alatt átlagosan 2-4 kilót szedtünk fel, beleértve a gyerekeket is. Tapasztalataim alapján ez a szám sokkal nagyobb, akár 5-6 kiló is lehet. De semmi sem fekete-fehér, mert ismerek olyanokat is, akik azt mondták: otthon vannak, van idejük magukkal foglalkozni, és épp a karantén alatt kezdtek el fogyni. Kár viszont, hogy ők sokkal kevesebben vannak, mint azok, akik meghíztak. Nehéz időket élünk, s ehhez még jönnek a karácsonyi ünnepek. Ilyenkor normális körülmények között is akár 4-5 kilóval nehezebbek lehetünk. Ne halogassa az életmódváltást, kezdje el ma, mert a súlygyarapodással párhuzamosan egészségi problémák – szív- és érrendszeri betegségek, daganatos, mozgásszervi, lelki betegségek, emésztési zavarok, tápanyag- felszívódási bajok, az immunrendszer rossz működésével kapcsolatos problémák – is jelentkezhetnek. Kovács Ilona