Mit tehetünk a testvérféltékenység ellen?

„Két gyermekem van: egy hároméves kisfiú és egy egyéves kislány. A problémám az, hogy a nagyobbik néha egészen vadul megüti a kishúgát. Érthetetlen, hogy miért, mert tudom, hogy egyébként nagyon szereti, babusgatni is szokta. Mindig napközben fordul elő, hogy bántja, esténként ölelgeti, puszilgatja. Féltékenységről lehet szó? Pedig a fiam okos kisfiú, már hosszú verseket is meg tud jegyezni, el tud szavalni, a szókincse is nagyon fejlett. Szeptembertől szeretném óvodába járatni, de attól félek, közösségben is verekedik majd. Sokszor kiszámíthatatlan. Mostanában altatáskor azt szokta mondani, hogy nem szeret, pedig sosem bántanám, csak rászólok, ha rosszat tesz. Szeretnék tanácsot kérni, mit tegyünk, hogy ne bántsa a kistestvérét?”

Teljesen természetes és jogos jelenség a testvérféltékenység kisfia részéről. Azzal, hogy kistestvére született azt éli át, hogy ő már nem olyan fontos a szüleinek, van egy másik gyermekük, akit többet babusgatnak, akivel többet törődnek, akihez nagyobb türelmük van. Képzelje el a következő helyzetet: egyik nap hazaállítana a férje azzal, hogy van egy másik, nagyon kedves, aranyos barátnője, akit ő nagyon szeret és mostantól éljenek együtt hármasban. Szeresse őt nagyon és ossza meg vele a férjét, a lakását és kedvenc tárgyait. Hát biztos, hogy rossz érzés még belegondolni is! Csak azért írtam ezt le önnek, hogy egy kicsit át tudja érezni kisfia helyzetét, hogy milyen indulatok gyűlnek benne a kishúga ellen, és esetleg viszszavágyik abba az időszakba, amikor ő volt az egyedüli gyermekük. Próbáljanak vele is kicsit babusgatóbbak, szeretgetősebbnek lenni! Öleljék sokszor magukhoz, hiszen neki is folyamatosan szüksége van a testkontaktusra, meg arra, hogy érezze, őt is szeretik. Mondogassák neki naponta akár többször is, hogy szeretik őt! Ha a kislány alszik, játszanak vele, nézegessenek könyveket, bábozzanak. Mindezeket természetesen akkor is megtehetik, ha ébren van. Egy másik helyzet, ami első olvasásra talán meglepőnek tűnhet, de ha jobban belegondolunk, talán megértjük, hogy miért lehet nagyon hatékony a testvérféltékenység kezelésében: amikor megüti a kistestvérét, akkor vegyék a kisfiút ölbe, öleljék meg és próbálják elmondani neki nyugodt, szeretetteljes hangon, hogy megértik, most dühös volt a húgára, de próbálja meg máshogy kifejezni az érzéseit. Vigasztalják meg együtt a kislányt. Ha nézeteltérés van a testvérek között, igyekezzenek a kisfiút előnyben részesíteni! Ez neki nagyon jól fog esni, a kislánya pedig ebbe nő bele, neki az lesz a természetes, hogy bizonyos helyzetekben a bátyus előjogokat élvez. Ne kelljen a kisfiú játékait megosztania húgával, ha nem akarja! A kislánynak is meg kell tanulnia, hogy vannak játékok, amikkel játszhat, és vannak, amiket el kell kérni a bátyjától. Lehet, hogy ettől egy párszor elpityeredik, de higgye el, hamar meg fogja tanulni és még az is előfordulhat, hogy a fiának megesik a szíve rajta és ő fogja önként odaadni kishúgának a kérdéses játékot. Összefoglalva tehát, az a jó, ha kisfia érzi és tudja, attól, hogy van egy húga, neki nem csorbultak az előjogai és nem lett vesztes ebben a helyzetben. Egy ilyen kisgyermeknél nem jelent semmit, ha azt mondja, hogy „nem szeretlek”, csak próbálgatja, hogy mit reagál erre az édesanyja. Nyugodtan mondja meg neki, hogy ne mondjon ilyet, mert ez rosszul esik önnek. Törekedjen arra, hogy a nap folyamán túlsúlyban legyen a dicséret az elmarasztalással szemben!

Benda Viktória