MIT TANÁCSOL AZ ORVOS?

„Minél többet gyakoroljuk az olvasást, annál rosszabb. Az alapiskolás kislányom nem érti meg, amit olvas, a betűket egymással felcseréli. Ha tanul, mindig mellette kell lenni. Többnyire késő estig tanulunk vele, az eredmény mégis elégtelen. Szeretném megkérdezni, hogy a gyermekünk figyelmetlenségéről lehet-e szó, vagy talán valamilyen rendellenességgel, esetleg betegséggel állunk szemben?”

Kedves szülők! Sajnos csaknem bizonyos, hogy nem a gyermekük figyelmetlenségével, hanem az úgynevezett diszlexiával állnak szemben. A diszlexia a tanulási nehézségnek az a fajtája, amikor normális intelligenciájú embereknek állandó és jelentős problémái vannak az olvasással, miközben az írásképességük jó. Az elváltozást nagyon ritka szóval lehet jellemezni. Illusztrációképpen megemlíteném, hogy a statisztikai adatok alapján, legalább hatmillió britről vélik, hogy diszlexiás – a lakosság 4 százaléka súlyosan diszlexiás, és további 6 százaléknak vannak olvasási problémái. Miről is van szó? A diszlexia tulajdonképpen a normális intelligenciájú személyek jelentős mértékű olvasási zavara. Leggyakrabban a következőképpen nyilvánul meg: a gyermek olvasás közben elcseréli a hasonló betűket egymással – b-d-p, a-e, m-n, k-h, k-b, p-j, s-z, c-s, ö-ü, f-v, s a szavaknak így megváltozik az értelme - bal - dal, dér - bér, dús - bús, dél - bél, barát - darát, hab - had, főz - fűz, tör - tűr, szőr - szűr, hős - hűs, föl - fül, ölt - ült, kéz - géz, kép - gép, akár - agár, vagon - vakon, esetleg eltéveszti az ékezeteket – ver -vér, korom - köröm, fel - fél, torok - török, faj - fáj, kerek - kerék - kérek, lep - lép, szel - szél, mez - méz, hat - hát, szel - szél, kar - kár, vad - vád, szór - szőr, de elcserélheti a hosszú-rövid ékezeteket is – öt - őt, tör - tőr, örül - őrül, vagy esetleg értelmetlen szavakat alakít ki: – erdő - erbő, sorba - sorda, szünet - szönet, vödör - vübür. stb. A szöveg elolvasása után a gyermek sokszor nem képes az elolvasottat visszamondani. A gyermekek nem igen szeretnek olvasni, és az olvasás idővel stresszt vált ki náluk.

Dr. Gruen és munkacsoportja 153 olyan családot tanulmányozott, ahol volt diszlexiás családtag. Azt találták, hogy a diszlexiás emberek közül soknál a CDCD 2 gén genetikai anyagának nagy része hiányzott. A gén maga az agy olvasóközpontjaiban modulálja az idegsejtek működését. Éppen ez az agyi szerkezet kiépülése nélkülözhetetlen a normális olvasáshoz. A gén a hatodik kromoszómán helyezkedik el, és a diszlexia eseteinek 20 százalékáért felelős. Valószínű, hogy sok másik gén is szerepet játszik kialakulásában. ĺgy pl. a Karolinska Institute kutatói egy finn kutatócsoporttal közösen a 3. kromoszómán azonosítottak egy új gént, a ROBO1 nevűt, mely szintén diszlexiával kapcsolatos. A diszlexiás emberek agyműködése sok rendellenességet mutat olvasás közben – egyes területeken alul–, máshol túlműködést, ami jól jelzi, hogy ezek az emberek mekkora energiát fordítanak arra, hogy a nyomtatott szövegből kihámozzák a szöveg lényegét. A kutatások bebizonyították, hogy a diszlexiások nem műveletlenek, lusták vagy buta emberek, hanem agyuk veleszületett rendellenessége miatt betegek. „Nagyon örülök, hogy sikerült a diszlexiások kezébe megdönthetetlen bizonyítékát adni annak, hogy problémájuk neurobiológiai rendellenesség” – mondta a kutatást vezető dr. Sally Shaywitz, a Yale Egyetem gyermekgyógyásza. Véleménye szerint a betegség akár az olvasni tanuló gyermekek 10 százalékát is sújthatja. A döntő bizonyítékot ezen a téren egy MRI-s vizsgálat-sorozat adta meg. Az önkéntes egészséges és diszlexiás résztvevőknek egyre nehezebb szövegeket kellett hangosan olvasniuk, miközben agyukat mágnesrezonanciás vizsgálatnak vetették alá. Dr. Shaywitz elmondása szerint a vizsgálattal „sikerült azonosítanunk azt az agyi rendszert, amely a nyomtatott szöveg észlelésétől a szavak megformálásáig az olvasás összes folyamatát irányítja”, és azt is, hogy a diszlexiásoknak ez a rendszere nem működik normálisan. Ezek a területek éppen azok, amelyek a fonologikus folyamatok szempontjából döntő jelentőségűek. Ezekkel a folyamatokkal tudjuk ugyanis megfejteni az írott nyelv kódját, vagyis hogy milyen kapcsolat áll fenn a betűk és betűcsoportok, illetve a beszélt nyelv között. A kódot a diszlexiások nagyon nehezen sajátítják el, és emellett a bonyolultabb helyesírású szavak újabb komoly akadályokat állítanak eléjük. Ennek az eredménye a lassú és még így is hibákkal teli hangos olvasás, ami nagymértékben nehezíti a gyermek tanulását.

Visszatérve a tisztelt szülők problémájához, el kell mondanom, hogy gyermekük tanulási nehézségeit a diszlexia okozza, aminek az oka az agy neurobiológiai rendellenessége, amelyet a szervezet génrendszerének a patológiás elváltozása okozza. Mivelhogy a tanulásnak egy specifikus zavarával állunk szemben, a gyermeket mindenképpen pszichológiai kivizsgálásnak kell alávetni olyan szakembernél, aki jártas a diszlexia problematikájában, s képes együttműködni a szülőkkel, a gyermekkel és a gyermek tanáraival, pedagógusokkal. A helyes diagnosztizálást követően megkezdődhet a gyermek tanítása a szakemberek és a szülők együttműködésével.

Dr. Madarász István ideggyógyász