Mindenből keveset

Csupasz hátára pingálva ő vitte Kleopátra üzenetét szeretett bajtárának, Antoniusnak. Shakespeare-nél az érzékiség ifjú istene volt, Martin McDonagh most bemutatott darabjában, a The Pillowmanben Ján Koleník egy fiatal írót játszik, akit saját történetei sodornak bajba. Eroszként izmos testét, Katurianként izmosodó tehetségét mutatta meg a Szlovák Nemzeti Színház közönségének. Ez utóbbit rendezők formálják, előbbiért ő maga tesz. Ha nem jut el a konditerembe, akkor otthon, napi 240 fekvőtámasszal. Ami már csak azért sem okoz gondot neki, mert nem cigizik, nem kávézik, nem iszik. Tehát egészséges életet él.

„Nálam ez áll az első helyen. Az egészség. Figyelek magamra, Túlzásba azonban ezt sem viszem. Nem mondom, hogy sosem iszom kólát, vagy gyümölcs ízű üdítőt, mint ahogy a húsnak sem vagyok ellensége. De mindent csak mértékkel. Illetve majdnem mindent. Banánból ugyanis naponta megeszem egy kilót. Arról nem tudok lemondani, annyira imádom. Kávé helyett teát iszom. De már zöldet, nem feketét! A cigit főiskolás koromban próbáltam ki. Nem ízlett. Azonnal letettem. ĺgy nem is tudom rendesen szívni. Az egyik előadásban rá kell gyújtanom. A barátaim mindig nevetnek rajtam. Azt mondják, még a vak is látja, hogy nem cigizem. Zavar is nagyon, hogy bele kell szívnom. Nincs lehetőségem azonnal fogat mosni utána, még fél óráig színpadon vagyok.”

Egészséges környezetből, egészséges életvitellel jött Besztercebányáról Pozsonyba. A természet közelségét már gyerekként megszokta. Erdők, hegyek, patakok barátja volt.

„ A legtöbbször egyedül barangoltam. Ahhoz, hogy élvezzem a madarak és a vízi vad világát, nem volt szükségem senkire. A társastánc másfajta szórakozást nyújtott. Az is lekötött. Versenyekre jártunk, fellépéseink voltak. A tánc mindig felpezsdített. Elsőéves voltam a színművészeti főiskolán, amikor abbahagytam. Akkor már nem tudtam összeegyeztetni a kettőt. Akkor kezdtem el edzőterembe járni. Nem állítom, hogy heti rendszerességgel formálom a testem, mert előfordul, hogy egész hónapban egyszer sem jutok el, de már két nap után is látni rajtam, ha folytatom. Persze, ha nem megyek, mardos a lelkiismeret. Pedig csak a felsőtestemet erősítem. Általában másfél-két órát gyakorolok a teremben, de ha nem megyek, akkor kemény fekvőtámaszokkal büntetem magam.”

McDonagh darabjában a Kis Színpadon két rendőrtiszt kafkai kihallgatását kell elviselnie. Az első felvonás egy és háromnegyed óra, a második ötven perc. Ő végig színpadon van, és gyötrik, kínozzák az utolsó pillanatig.

„Egyetlenegyszer van lehetősem inni, amikor változik a szín, és a sötétben belekortyolhatok az ágy alá rejtett vízbe. Aztán visszadugom gyorsan a poharat, és folytatom. A szünetben aztán iszom valamennyit, de erre is ügyelnem kell, mert a második felvonásban is színpadon vagyok. Egy ilyen előadás után a fél büfét fel tudnám falni, úgy korog a gyomrom. Leves nélkül nem múlhat el a nap. Inkább kettőt eszem, mint egyet sem. Előadás előtt nem tömöm meg a hasam. Éhes színész, jó színész, tartja egy színházi mondás, és ebben viszont nem kevés igazság van. Teli gyomorral nem lehet játszani. De ha vége az előadásnak, nem tud megállítani semmi. Nem érdekel, hány óra, ennem kell! Én éjfélkor is nagy étvággyal eszem. Háromnál hamarabb amúgy sem alszom el. Annyira fel vagyok pörögve, hogy órákba telik, míg helyreáll a rend bennem. Otthon nem tartok kaját. Hűtőszekrényem sincs. Nem kell. Nem raktározok. Mindent frissen fogyasztok el. Még sajtot, vagy édességet sem viszek haza. A táskám is üres. Bármit veszek, azonnal megeszem. Bűnözni az utcán szoktam. Megkívánom mondjuk a hasábburgonyát, vagy a rántott csirkecombot... Nem kínzom magam! Útban hazafelé be is nyomom szépen.”

Nagyra nőtt fiú. Négy évvel ezelőtt még százkilencven magas volt, mondja, azóta lehet, hogy nőtt pár centit, nem tudja. Mérlegen gyakran áll, mert a súlyát ellenőrzi, a nyolcvanöt kilót még sosem lépte túl.

„Néha bedőlök a reklámnak, és iszom egy doboz kefirt, de például a tojásrántotta szóba sem jöhet nálam. Mint ahogy a bifsztek sem. A nyers hústól kimondottan irtózom. De azt sem szeretem, ha a csirkelevest hússal kapom. Köszönöm, nem! A kettőt együtt soha! Egyébként nem vagyok válogatós. Édesanyám a megmondhatója: velem nem volt ilyenfajta gondja soha. Mindent megeszem, amit főz. Igen, igyekszem egészségesen élni. Egészségesen, de nem korlátok közé szorítva. Mindenből keveset! - ez az elvem, és ehhez tartom is magam.”

Szabó G. László