Megküzdött az életéért

„A spiritualitás szemléletváltást jelent: annak felismerését, hogy semmi sincs véletlenül, a sorsunkat mi irányítjuk, vagyis a jót és a rosszat is saját magunknak teremtjük meg. Aki eszerint él, azzal bármi történik, az okot mindig magában keresi, és nem a külvilágban” – mondja. Sok minden történt az életében: már a születése sem volt problémamentes.

Azt mondták anyukájának, hogy meghalt. 2011-ben, gyermeke születése előtt, azzal fogadta egy orvos, hogy három éve van hátra. Több kivizsgáláson esett át, azonnal műteni akarták, de nem egyezett bele, mert meg akarta nézni a holdállást. A műtétet – a karjáról és a derekáról daganatot távolítottak el – végül nem kerülte el, az orvosa figyelmeztette, ne vegye félvállról.

Előtte felkeresett egy kineziológust, mert tudta, hogy betegségének lelki oka van. A karrier miatt nem akart gyereket, s ezt úgy élte meg, hogy kutyákat nevelt, embereket tartott el, s emiatt a családja is ellene fordult. Édesanyjával is megszakította a kapcsolatot, aki gyermekkora óta egyedül nevelte, s nem mondta meg neki, hogy beteg. Egyszer karácsonyi műsort készített, tíz nap múlva perforált vakbéllel vitték kórházba. Nemrég pedig epeműtétje volt. Megvan a véleménye az egészségügyről, amelyről sok riportot készített, de beismeri, hogy pozitívan jött ki a kórházból.

Még betegsége előtt komolyan foglalkozott spirituális dolgokkal, ezért nem volt halálfélelme, kezdett felkészülni arra, hogy vége. Végiggondolta az életét, rájött, hogy megvalósította önmagát, nincsenek adósságai, le tud zárni mindent. Fontosnak tartja az elfogadást, vagyis ki kell tudni mondani, hogy „beteg lettem”. Ezt ugyan elfogadta, de felértékelődtek testi szükségletei. Képtelen volt egyedül kimenni az utcára, fürdeni is csak segítséggel tudott. Szerencsére nem volt idegenekre utalva, bajában nem volt egyedül. Valahogyan feltört benne az élni akarás. Ennek köszönheti, hogy még él...

(urbán)