Köszönöm, Doktor Úr!

Amikor 1998. július 3-án az alig kétnapos unokám Komáromból szinte az utolsó percben az érsekújvári kórház újszülött osztályára került, Bauer Ferenc főorvos úr nem hitegetett bennünket. Nyíltan kimondta, hogy nagyon nehéz nappalok és éjszakák várnak ránk, de a saját gyermekével sem tudna többet tenni, mint a rábízott apróságokkal. Ez a mondata tartotta bennünk a reményt. Tizennégy nap múlva kimondta: ez a gyermek megérdemli, hogy éljen, mert sokat segített és élni akart, akar.

Nyolc év távlatából is szinte naponta gondolunk a főorvos úrra, mert unokám, Jurík Petra azóta betöltötte a nyolcadik életévet, s jelenleg az izsai alapiskola harmadikos tanulója. Aranyos, ügyes, de a legfontosabb, hogy egészséges, és ez Bauer doktor úrnak és munkatársainak köszönhető. Családom és a magam nevében kívánok Bauer Ferenc főorvos úrnak sok erőt, egészséget, s azt, hogy a sok rászoruló kisgyermek és szülője gondoljon rá olyan szeretettel, amilyet ez az ember megérdemli.

Tisztelettel

Lévai Józsefné, Izsa