Kiégett? Van kiút!

A kiégés szindróma sokféleképpen nyilvánulhat meg. A panaszok a legkülönbözőbb szinteken léphetnek fel. Ezeket a páciens többnyire nem hozza kapcsolatba a kimerültséggel, inkább önálló betegségként éli meg azokat: szívpanaszok, emésztőszerv-rendszeri panaszok, fejfájás, hátfájás, depreszsziós hangulatzavar, koncentrációzavarok, állandó fáradtság. Jellemzően a panaszok meghaladják a „normális mértéket”.

Az elismerés hiánya vagy a magunkkal szemben támasztott túlzott elvárások és igények is okozhatnak kiégést. A jelenség hátterében gyakran áll pszichés, szociális probléma. De legalább ilyen gyakoriak a fizikális, testi tényezők is, amelyeket a páciens is jelentős mértékben képes befolyásolni.

A kiégés szindrómát el kell különíteni a krónikus fáradtság szindrómától. Utóbbi oka nem (!) a tartós túlterhelés, hanem valami – egyelőre tisztázatlan – egyéb kóroki tényező. Ennek kezelése orvost igényel. Ezzel szemben az „egyszerű” kiégés általában egyszerű módszerekkel javítható vagy „gyógyítható”.

Kávé: még élvezet, vagy már inkább dopping!

A stresszes, hajszolt életet élő modern emberre jellemző a sok kávé fogyasztása. Nem kétséges: a koffein mind fizikailag, mind szellemileg fokozza teljesítményünket. Ugyanez természetesen érvényes más, koffeintartalmú italokra is (fekete tea, zöld tea, kóla). A koffein azonban nem nyújt energiát, csak saját energiatartalékainkat mozgósítja.

A koffeinnel kapcsolatos másik probléma, hogy hozzá lehet szokni! Aki olykor-olykor egy csészényit iszik belőle, élvezheti kellemes, élénkítő hatását. Aki mindennap issza, annál a hatás jelentősen alábbhagy, sőt egy idő után már semmilyen hatás nem érezhető. Kivéve, ha az ember elhagyja a reggeli felkelés utáni kávét. Ebben az esetben ugyanis még fáradtabbak, még elcsigázottabbak leszünk. Próbálja ki! Tartózkodjon három napig a koffein minden formájától. Ha ennek hatására még sokkal kimerültebbnek érzi magát, valóságos fizikai koffeinfüggőség alakult ki.

Ha valaki úgy érzi, hogy kávé (fekete tea stb.) nélkül nem képes létezni, akkor erőt kell vennie magán, és ki kell próbálnia, hátha mégis megy. Mindenkinek, aki kiégés szindrómában szenved, ajánlatos legalább egyszer kipróbálni a koffeinmegvonási kísérletet.

Nem baj, ha olykor egy finom sütemény mellé elszürcsölgetünk egy csésze illatos, aromás, ízletes kávét. Az élvezeti szerek azonban nem mindennapi, rendszeres fogyasztásra valók. Ha valaki hetente háromszor (nem egymás után) fogyaszt koffeintartalmú italt, megmarad a koffein kellemes, élénkítő hatása. Nem alakul ki hozzászokás és függés.

Mozgással fokozható a teljesítőképesség

Ha a „kiégett” páciens este, munka után hazaérkezik, általában belezuhan a fotelbe, és azt akarja, hogy hagyják békén. Esetleg alkohol után nyúl, ami mindent még inkább elront. Mit tanácsolunk neki? Mozogjon! Erre neki már végképp nincs energiája… Nos, bármennyire is paradoxnak tűnik, a testedzés segít kimászni a gödörből.

Mi történik annak izmaival, szívével, keringésrendszerével és tüdejével, aki nem, vagy csak minimális mértékben mozog? Amit nem vesznek igénybe, az elsorvad. A lusta ember egyre gyengébbé válik. És mivel egyre gyengébb, egyre kevesebbet mozog, kialakul az ördögi kör. Tehát mozogjunk! Hetente többször terheljük szervezetünket kitartást, állóképességet fejlesztő mozgással. Az ilyen típusú mozgásnak három kritériumot kell teljesítenie:

Legyen rendszeres és kellőképpen gyakori, pl. hetente három alkalommal.

Alkalmanként legalább 20 percig, de inkább 30-40 percig tartson, hogy növelje, javítsa állóképességünket.

Ne legyen túlságosan megterhelő, nem szabad kifulladni közben.

Aki rendszeresen mozog, rövid idő után észlelni fogja, hogy a mozgás után sokkal jobban érzi magát, mint előtte. Végezzük a mozgást legalább három hónapig, a szokott ütemezéssel, megszakítás nélkül. Meglátja, utána hiányozni fog, ha valamiért elmarad az edzés.

Gondolni kell a tápanyagok hiányára is

A kiégés szindrómát azonban okozhatja, illetve súlyosbíthatja tápanyaghiány is. Nem mindenki jut hozzá a kellő mennyiségű vitaminhoz, nyomelemhez és ásványi anyaghoz. Ennek okai sokfélék lehetnek:

Egyoldalú táplálkozás: a „normális” táplálkozás a civilizált társadalomban túl sok zsírt, cukrot és sót, túl kevés ballasztanyagot és mikrotápanyagot tartalmaz.

Bizonyos megbetegedések akadályozzák egyes mikrotápanyagok felszívódását (pl. reuma esetén, illetve minden súlyos, krónikus betegségre ez jellemző).

Fokozódik a szervezet igénye a mikrotápanyagok iránt, pl. rendszeres sport, stressz, terhesség, gyógyszerek szedése idején.

Alapos elemzéssel gyakran kimutatható bizonyos anyagok hiánya a szervezetben. Említsünk néhány példát:

Magnézium: Ideges? Alvászavarokban szenved? Hajlamos székrekedésre? És főként: olykor izomgörcsei vannak pl. a lábikrában? Akkor igen valószínű, hogy magnéziumhiányban szenved. Sajnos a hagyományos vérvizsgálat nem alkalmas a magnéziumhiány kimutatására, mivel csak a szérumot vizsgálják meg, a testi sejteket nem. Szervezetünk magnéziumtartalmának több mint 90%-a a sejtekben található, ezért vérvizsgálattal nem lehet megállapítani az esetleges zavarokat. Erre csak a speciális, teljes véranalízis képes, amit azonban kevés laboratóriumban tudnak elvégezni, és az orvosok többsége nem is ismeri ezt a vizsgálatot.

Kálium: A kálium az egyik legfontosabb anyag sejtjeinkben. A hiány legfontosabb tünete a kimerültség, az apátia és az izomgyengeség – ez meglehetősen emlékeztet a kiégés szindrómára.

Cinkre és B6-vitaminra szükségünk van, hogy szervezetünk termelni tudja a szerotonin nevű idegi ingerületátvivő anyagot. A szerotonint a jó hangulatért felelős hormonnak is nevezhetjük. Hiányában alvászavarok és depresszió lép fel. A modern depresszióellenes gyógyszerek blokkolják a szerotonint lebontó enzimeket, így növelik ennek az anyagnak a mennyiségét, pozitívan befolyásolva a beteg hangulatát. Nem ritka, hogy „csak” cink- és B6-vitamin-hiányról van szó, amit ismét csak az említett teljes véranalízissel lehet kideríteni. Ha sikerült kiküszöbölni a hiányt, az jelentős mértékben hozzájárulhat a pszichés stabilizálódáshoz. Sokszor a pótlással jelentősen enyhíthető, szerencsés esetben meg is szüntethető a kiégés szindróma.

Q10 és DHEA

Q10: Az utóbbi időben gyakran reklámozták a koenzim Q10-et. A bőr idő előtti öregedése ellen, szívinfarktus megelőzésére, kiegészítő kezelésére – Q10-et ajánlottak szinte minden betegségre. Noha a Q10 nem vitamin, mivel szervezetünk képes előállítani, elképzelhető, hogy nem áll rendelkezésre belőle kellő mennyiség. Sejtjeink „erőművei”, a mitokondriumok igénylik a Q10-et energia előállításához. A Q10 hiánya tehát „energiahiányt” okoz a sejtanyagcserében, ami kialakíthatja a kiégés szindróma jellegzetes tüneteit. A hiányállapot megállapítására a szokványos laboratóriumi vérvizsgálatok nem alkalmasak. Mivel azonban Q10-ügyben a legtöbb orvos nem ismeri ki magát, nem is vizsgálja meg annak hiányát.

Egy embercsoportban azonban szinte folyamatosan fennáll a koenzim Q10 hiánya: a zsíranyagcsere zavaraiban szenvedő páciensekben, akiket sztatin vegyületekkel kezelnek. A sztatinok nagyon hatékonyan csökkentik a szervezetben a koleszterin előállítását. Mivel azonban a koleszterin és a koenzim Q10 előállítása nagyon hasonló módon történik, a gyógyszeres kezelés jelentős mértékben csökkenti a szervezet Q10-szintjét is.

A DHEA (DeHydroEpiAndrostenion) nevű anyag szervezetünkben termelődik, és fiatalító hormonként, valamint energiaforrásként tartják számon. Tulajdonképpen nem is valódi hormon, hanem csak annak előanyaga, amelyből a szervezet könnyedén képes előállítani többféle hormont. Hiányában fáradtság, energiahiány, pszichés labilitás és a libidó csökkenése léphet fel. Minden jelentős kimerültség esetén éppen ezért fontos elvégezni a célzott laborvizsgálatot (itt elég a „hagyományos” vérszérumvizsgálat is). Hiányállapot esetén – fontos az életkori normaértékek figyelembevétele is – érdemes ezt az anyagot pótolni és az eredményeket rendszeresen ellenőrizni.

Kiégés szindróma esetén érdemes az említetteken kívül megnézetni a vasat (pl. a vasat raktározó ferritint), a pajzsmirigyet stimuláló hormon (TSH) szintjét, esetleg az alvást befolyásoló melatonin szintjét ellenőriztetni.

Sok esetben a panaszok pusztán a helytelen, túlhajszolt életmóddal magyarázhatók. Ilyenkor nem is érdemes további részletkérdések irányában tovább keresni, mindenekelőtt a páciens életmódján kell változtatni.

Kimerültséget okozó betegségek

A kiégés szindrómának vélt panasz hátterében különféle betegségek is állhatnak. Éppen ezért ajánlatos kikérni az orvos véleményét. Az alábbiakban összefoglaltuk a lehetséges betegségeket:

Pajzsmirigy-alulműködés: A pajzsmirigy anyagcserénk gyújtógyertyája. Működése határozza meg alapanyagcserénket. Itt dől el az is, hogy lusták, renyhék vagyunk-e, vagy ellenkezőleg, inkább túlpörgünk. Ha a pajzsmirigy alulműködik, túl kevés hormont termel. Ennek hiánya többek között fáradságot, lustaságot, koncentrációzavarokat, fázékonyságot, székrekedést és hízékonyságot okoz.

Alvási apnoé: Ön horkol? Esetleg napközben úgy érzi magát, mintha kerékbe törték volna, és hajalmos elbóbiskolni? Akkor kérje meg partnerét, hogy figyelje meg, alvás közben kihagy-e a légzése. Ilyenkor a lélegzetvétel néhány másodpercre kihagy, szünetel, majd hangos horkolással újraindul.

Vashiány: A vashiány vérszegénységhez vezet. Vértszegénység esetén a vér kevesebb oxigént képes szállítani. A következmény: fáradtság, kimerültség, csökkent teljesítmény.

Az említett fizikai zavarok mellett kiégésszindrómához hasonló tüneteket okozhatnak lelki zavarok is. Ez nem jelenti azt, hogy azonnal pszichiáter vagy pszichológus beavatkozása szükséges. Azt azonban érdemes tisztázni magunkkal, hogy milyen mértékben befolyásolja állapotát a lelki beállítódása, viselkedésmódja, életmódja. A „kiégett” emberekre jellemző, hogy gyakran több szociális feladatot vállalnak magukra, mint amit elbírnak. Kevéssé törődnek saját magukkal, nem foglalkoznak saját igényeikkel, és túl kritikusak önmagukkal szemben. Mindezt tisztázni kell saját magunkkal, és megfelelő „önvédelmi programot“ kell kialakítaniuk, ha kell, professzionális segítség igénybevételével. (d-k)

Hét aranyszabály kiégés veszélye esetén

A kiégés szindróma hátterében sokféle ok állhat. Ezek azonban gyakran banális okok, ami azt jelenti, hogy életmódtól függő tényezők. Az érintetteknek tehát változtatniuk kell életükön a gyógyulás érdekében:

1. Fogyasszunk teljes értékű táplálékokat: sok gyümölcsöt, zöldséget és teljes őrlésű gabonatermékeket. Tartózkodjunk a csokoládé- és energiaszeletektől.

2. Kerüljük legalább egy hétig (inkább 4 hétig) az összes koffeintartalmú italt. Ezután kizárólag élvezeti céllal fogyasszon legfeljebb hetente három kávét.

3. Bánjon óvatosan az alkohollal. Egy-egy alkalmi italnál ne fogyasszon többet, semmiképp ne igyon napi rendszerességgel alkoholt, főként ne használja nyugtatóként vagy depresszió ellen.

4. Ha dohányzik: sürgősen szokjon le róla! A dohányzás hatására a teljesítőképesség jelentősen romlik rövid és hosszú távon egyaránt. A dohányos, akinek sikerült felhagyni káros szokásával, már néhány hét elteltével is érzi a közérzetjavulást. Ha egyedül nem sikerül, kérjen professzionális segítséget.

5. Mozogjon minél többet! Ne kímélje magát arra hivatkozva, hogy kimerült, nincs energiája. Ha pihen, még jobban kifárad. Tapasztalja ki azokat a terheléseket, amit még éppen kibír, és amely után jól képes regenerálódni. Minden sport, amit szünet nélkül 20 percig tud végezni, alapvetően alkalmas: gyaloglás, nordic walking, kocogás, úszás, kerékpározás, evezés.

6. Makacs esetben vizsgáltassa meg magát, nincs-e fáradtsága hátterében szervi ok. Pajzsmirigy-alulműködés, alvási légzéskimaradás (apnoé) és vérszegénység csak három a sokféle lehetőség közül.

7. Gondoskodjon megfelelő mennyiségű vitaminról és ásványi anyagokról. Lehetőleg egészséges táplálkozás formájában. Szükség esetén vitaminkészítményeket és ásványianyag-készítményeket is szedhet. Erősebb hiányállapot esetén akár nagyobb dózist is szedhet orvosi felügyelet mellett.