Kell a cél, a motiváció...

Nagy érdeklődéssel figyelem a hozzászólásokat és beszámolókat a fogyókúráról. Egész életemben többletkilókkal küszködtem. Ha őszülő fejjel visszatekintek gyermekkoromra, szomorúan állapítom meg, hogy már kiskoromban duci voltam. Amikor megkérdezték tőlem, hány kiló vagyok, én mindig visszakérdeztem: kabáttal vagy kabát nélkül? Szomorú, hogy valakinek már kiskorában így kell reagálnia, hiszen már akkor is tudtam, hogy ennek nem így kellene lennie. Igaz, hogy a kövér gyermekre azt mondják, hogy milyen helyes gömbölyű, de sajnos, ez egész életében végigkíséri, és bizony ez nem szívderítő dolog. Szomorú, de ezzel így vagyok ma is. Az iskolában féltem minden tornaórától. Nehezemre esett felmászni a bordásfalra, átugrani a bakot. Kilógtam a sorból, és ez nagyon meg tudja nehezíteni a gyermekek életét, az osztálytársai cukkolják, csúfolják. Amikor felcseperedtem, szerettem volna szemre való lenni. Természetesen nem ment könynyen, de ha van motiváció, sokkal könnyebb egy fogyókúrát elkezdeni, és sikeresen befejezni. Tehát a fogyókúrára nemcsak testileg, hanem lelkileg is fel kell készülni. Kell egy cél, s utána sokkal könnyebben megy. Fiatal korban az ember tetszeni akar, de sajnos eljön az az idő, amikor már egészségi okok kényszerítik arra, hogy leadja a felesleges kilókat.

Engem már ezek az egészségi okok motiválnak a fogyásra. Nagy örömmel olvastam a 90 napos diétáról és elnyerte a tetszésemet. Nem mondom, hogy szó szerint betartom, de igyekszem nagyobb részt úgy táplálkozni, ahogy ott le van írva. Örömmel közlöm, hogy már sikerült 7 kilót lefogynom, ami nagy könnyebbséget jelent a beteg csontjaimnak. Sokkal jobb a közérzetem és jobban is érzem magam. Örök optimista vagyok, nem adom fel, tudom, hogy életem hátralévő részében ilyen megszorításokkal kell élnem. Nálam már az a fő szempont, hogy vigyázok a gyermekeimre és unokáimra, hogy elkerüljék mindazt, amit nekem életem folyamán végig kellett csinálnom. Most már ez motivál, azért tartom magam kordában mindenféle megszorításokkal, hogy a betegségeket el tudjam kerülni, hogy még sokáig tudjak vigyázni az unokáimra, hogy sok egészséges ételt tudjak nekik főzni, hogy ne kelljen a kilókkal küzdeniük, mint nekem. Nem vagyok szakember, csak egy aggódó nagymama, aki szeretné az unokáit megvédeni a túlsúlytól. Minden szülőnek és nagyszülőnek azt ajánlom, figyeljen oda a gyermekek táplálkozására, hogy ne legyenek túlsúlyosak. Azt kívánom minden anyának és nagymamának, hogy kellő odafigyeléssel, egészséges táplálkozással és sok mozgással neveljenek boldog embereket. A gyermekeit és unokáit féltő és óvó nagyi