Idegrendszeri zavarok – 2.

A súlyos kórképeken túl vannak enyhébb lefolyású esetek is. Ezek az átmeneti vérellátási zavarral függenek össze. (Transitoricus Ischaemiás Attackok, rövidítésük TIA, a köznyelvben agyérgörcs néven ismert). Kis méretű trombusok képződnek és ezek kisebb kiterjedésű agyi területeket érintenek. Átmenetileg keringészavart okoznak, de később spontán megszűnnek. A tünetek olykor átmenetiek, és különböző formában nyilvánulnak meg, úgy mint beszéd- vagy látászavar, elesések. Sohasem szabad lebecsülni ezeket a TIA-kat, mivel komolyabb érkatasztrófa előhírnökei lehetnek.

A koponyaalapi körülírt értágulatok (aneurizmák) kivételével ritkán történik meg, hogy a vérzést követően néhány óra múlva meghal a beteg. Ha túléli, a tünetek elmúlnak, de bizonyos jelek (maradványtünetek) továbbra is fennállnak: néhány izomcsoport gyengesége, ügyetlenség, bizonytalanság, beszédzavar stb.

A kockázati tényezők, amelyek a korral növekednek, a magasvérnyomás-betegség, az elhízás, a cukorbetegség és a mozgásszegény életmód. A kezelés kórházi megfigyelésből, kiterjedt vérzés esetén az újraélesztést és műtéti beavatkozást is magában foglaló ellátásból áll, azért, hogy az életfunkciókat helyreállítsák. Trombózisok és embóliák esetében véralvadásgátló és gyulladáscsökkentő gyógyszereket alkalmaznak. Ezt gyógytorna és egyéb utókezelések követik.

Fejfájás

Nagyon gyakori tünet, amelynek kialakulásában jelentős mértékben pszichoszomatikus tényezővel számolhatunk. Nem egy betegség kísérő tünete is a fejfájás.

Az ér eredetű okok közül fontos megemlíteni a vazomotor típusú fejfájást, amelyet az agyi és az agyhártyai erek tágulatának tulajdonítanak. A fertőző betegségekhez is társulhat, de kiválthatja a túlzott dohányzás, az alkoholizmus és a magasvérnyomás-betegség is.

A koponyaűri betegségek között említhetők az agyhártyagyulladások (a fejfájáshoz tarkókötöttség társul, émelygés és hányás jelentkezik, ami az agyhártyagyulladásra jellemző tünetcsoport) és a kemény agyburok alatti vérömleny (subduralis haematoma), amikor a fejfájás a koponyasérülést követően alakul ki. (Ha nincs vérömleny, és a beteg mégis fejfájásról panaszkodik a koponyasérülést követően, akkor valószínűleg „poszttraumás szindrómáról” van szó.) Ide tartoznak a koponyaűri nyomásfokozódással járó esetek, amelyek idegrendszeri helyi tüneteket is adnak. Az ilyen esetek mögött gyakran daganat, tályog vagy vérömleny húzódik meg.

Más lehetséges típus még a tenziós (izomfeszüléssel járó) fejfájás, amit a nyak, a váll és a fej izmainak fokozott feszülése okoz, vagy a gyulladásos megbetegedések kiváltotta fejfájás, mint például a Horton-féle betegség.

A fejfájás kezdődő daganatos betegséget is jelezhet rövid, de heves rohamok formájában. Idővel, a daganat növekedésével párhuzamosan ezek az elviselhetetlenségig fokozódnak. Ekkor computertomográfiás (CT) vagy mágneses magrezonancia (MR) vizsgálat elvégzése szükséges.

A koponyaűri megbetegedéseken túl említhetők a szem betegségei, főleg akkor, ha a fejfájás homloktáji, és az megerőltető nézés során még fokozódik is. Nevezetesen ide tartozik a zöldhályog (glaucoma) valamint a szivárványhártya és a sugártest együttes gyulladása (iridocyclitis); a fül gyulladásos megbetegedései (otitis), amikor a fájdalom a beteg fül oldalán a halántéktájra lokalizált; a homlok- és orrmellékküregek gyulladásai (sinusitis), amelyek hidegben fokozódnak; a száj és a fogak betegségei, a garat és a nyelv fekélyei.

A fejfájások különböző okai

A fejfájást jelentő szakkifejezés – cephalalgia – a fejet jelentő görög szóból (kefale) ered.

Ezek a különféle fájdalmak az egyszerű múló panaszoktól az ismétlődő migrénig változnak, miközben hullámzó jelleggel, többé-kevésbé rendszeresen fellépő, változó erősségű, fájdalmas epizódok is jelentkeznek.

A fejfájás kiváltó okai gyakran pszichoszomatikus tényezőkre vezethetők vissza. Stresszes állapot, szorongás vagy valamilyen lelki megrázkódtatás is elősegíti a fejfájásos tünetek kialakulását.

Azonban egy más szerv működészavara (emésztési probléma, helyi kóros elváltozás, baleseti sérülés stb.) is szerepelhet kiváltó okként. Végül orr-fül-gégészeti, nyaki-, agyi ér- vagy más agyi megbetegedésekkel is számolni kell.

Forrás: Család és Egészség

Az agyi stroke állapotai

A stroke kifejezéssel a különféle agyi érkatasztrófákat jelölik. E katasztrófák hátterében agyi infarktus vagy roncsoló agyvérzés állhat. Előbbi főleg általános érelmeszesedés, és az ehhez társuló trombózis következménye, míg az utóbbi az esetek többségében magasvérnyomás-betegség talaján alakul ki. A klinikai tünetek az elhelyezkedés és a folyamat kiterjedésétől függően alakulnak. Jellegzetes megjelenési területe a középső agyi artéria (arteria cerebri media) vérellátási területe, a Sylvius árok környéke. Tekintettel arra, hogy az agykéreg nagy mozgató idegrostjai ezen a területen futnak, majd a nyúltvelőben kereszteződnek, az esetek többségében a folyamattal ellenkező oldali testfél bénulásával kell számolni. Mivel ezen a területen a bal agyféltekében található a beszédközpont, ezért a jobbkezeseknél ehhez az agyi érkatasztrófához különböző mértékű beszédzavar vagy akár beszédképtelenség is társulhat.