Hallgatni, hogyan nő a fű...

Sokan sok szemszögből igyekeztek már megfejteni az emberi agy működését. Egyelőre eredménytelenül, hiszen a világ legnagyobb teljesítményű számítógépénél az emberi agynak még mindig legalább százszor nagyobb a teljesítménye. Csak meg kell tanulni, hogyan lehetne jobban kihasználni. Az már rég kiderült, hogy más miatt boldogok a férfiak, és másért a nők. Brit kutatásokból szerint a férfiak 40 százalékának a szex, 30 százalékának a kedvenc sportcsapat győzelme, a nők 70 százalékának pedig a jól működő család jelenti a boldogságot, minden negyedik nőnek pedig az, ha lefogyna.

Más kultúra...

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 65 országban vizsgálta a boldogságot, ezt az egyedi, kultúrától függően változó érzést. Nem kis meglepetést okozott, hogy Nigériában a legboldogabbak az emberek, pedig ez a világ legszegényebb és legkorrumpálódottabb országa. A megkérdezettek 70 százaléka azt mondta, hogy nagyon boldognak érzi magát. Az első négy „boldog“ ország között végzett Venezuela, Salvador és Puerto Rico.

A négyévente megismételt felmérés igazolta: az egyházaknak igazuk van, amikor azt állítják, hogy az anyagi javak utáni vágyódás és azok megszerzése egyáltalán nem tesz boldoggá, ugyanis az ember viszonylag gyorsan hozzászokik a jóhoz. (Igaz, a rosszhoz is.) Az anyagi javakból és az élvezeti cikkekből mindig több és több kell ahhoz, hogy valaki remekül vagy legalább tűrhetően érezze magát. Ezért egy idő után szegény milliomosok is elkezdenek unatkozni, az eksztázisban élő szerelmesek pedig felébrednek a mámorból.

A „boldogságprofesszorok“ üzlete

Az óriási tudományos-műszaki haladás ellenére az emberek nagy része elégedetlen. Keresi a legmegfelelőbb életmódot, hogy változtasson ezen a helyzeten. Az egyik megoldás a biopszichiátria fejlődése lehetne, aminek fő küldetése: megérteni az ember érzéseit, főleg az eddig nehezen meghatározhatókat és érthetőeket. Például megtanulni, hogy „meghalljuk, hogyan nő a fű.“ A világ fejlett részében a második világháború óta a boldog emberek aránya egyáltalán nem nőtt, pedig az anyagi javak a többszörösére emelkedtek. Ha érvényes, hogy minden viszonylagos, akkor a boldogság érzésére ez kétszeresen vonatkozik. Eunkook Mark Suh, a szöuli egyetem professzora arra figyelmeztetett, hogy az individualista országokban (USA, EU-tagállamok), ahol a boldogtalanokra úgy tekintenek, mint olyanokra, akik nem állták meg helyüket az életben, az emberek hajlamosak eltúlozni boldogságérzetüket. Ellenben az ázsiai népek kollektivista országaiban inkább fatalista módon viszonyulnak ehhez a kérdéshez: abban hisznek, hogy a boldogság az égiek munkája és áldása. Így azok, akikre nem mosolygott a szerencse, nem érzik értéktelennek magukat. Nincs bűntudatuk azért, mert nem elég boldogok, hiszen szerintük ennek semmi köze nincs képességeikhez.

A világ neves egyetemein egyre több embert vonzanak az úgynevezett boldogságprofesszorok előadásai. A fejlett országokban egyre-másra létesülnek az életminőség-kutató intézetek, ahol különféle szempontból kutatják a boldogságot, s már szakfolyóiratuk is van: Journal of Happiness Studies. Pontosan meg tudják határozni, mi kedvez és mi árt a boldogságérzetnek. Nincs messze az az idő, amikor majd összeállítják az életelixírt (nem a szervezet számára ártalmas anyagokból), és meghatározzák, kinek milyen életmódot kell folytatnia, ha boldog akar lenni.

A siker titka

A tudósok szerint nagyon nehéz közreadni a különféle boldogságkutatások adatait. Néhány nyelvben ugyanis nincs pontos megfelelője a kifejezésnek. A tudomány ma több tucat boldogságmeghatározást ismer. Ma már a legpragmatikusabb közgazdászok is elismerik, hogy a boldogsághoz a kulcs az, ha nemcsak a pusztán gazdasági növekedést tartjuk szem előtt, hanem az ember személyiségének fejlődését is. Nagy kérdés viszont, hogy mindebből a politikusok mit akarnak valóban megvalósítani, hogy e nemes cél eléréséhez mennyi közpénzre lenne szükség, s hogy melyik állam képes mindezt megvalósítani?

(Feldolgozta: kovács)