Gyógyulást segítő tűk

Az akupunktúrának különböző változatait ismerjük. Az eredeti kínai rendszeren – a testakupunktúrán – kívül ismerünk ún. mikroszisztémákat is: a fülakupunktúrát, a skalpakupunktúrát, a talp- és a tenyérakupunktúrát, az arcakupunktúrát, az orrhát rendszerét, a fogíny és a száj nyálkahártya pontjainak rendszerét.

A régi kínaiak szemléletében az ember nem választható el a természettől, sőt szoros kapcsolatban áll a világegyetemmel, mai szóval az életkörnyezettel. Szerintük az emberi test a világegyetem kis mása. A mikrokozmosz jelenti az emberi szervezetet, a makrokozmosz a világegyetemet. ĺgy az emberi szervezetben lejátszódó folyamatok kapcsolatban állnak a világ erőinek és folyamatainak változásaival. Mindez pedig az élet feltételeit és lehetőségeit biztosítja nemcsak az ember, hanem valamennyi élőlény számára.

Minden természeti dolog energiakettősből jött létre, a jinből és a jangból. Ezek az ellentétes, de egymást kiegészítő erők szüntelen harcban állnak egymással. A jin a test belsejében van és fenntartja, táplálja, a jang pedig a környezetünkben van és segít a jinnek.

A másik alapelv az öt elem tana. A fa, a tűz, a föld, a fém és a víz egymást kiegészítő és segítő viszonyban is lehetnek, ám ugyanakkor csökkenthetik egymás hatását. A tanítás leszögezi, hogy a fával táplálni lehet a tüzet; a tűz következménye a hamu, a föld; a földben vannak a fémek, az ásványi anyagok, és a földből, a hegyekből erednek a vizek. A vízben oldódnak a fémek, s így keletkeznek az ásványvizek. A víz egyúttal táplálja a fát, a növényzetet.

A szembenállás pedig: a tűz ellensége a fém, a föld ellensége a víz, a fém és a fa rombolja egymást, akárcsak a víz a tüzet, a fa pedig a földet.

Minden elemnek egy-egy szervpár felel meg, amelyeken keresztül áramlik az életenergia, a Qi. A Qi (csi) az, ami a testben kering, szabályozza a vér működését, a táplálék felvételét és a szervezet védelmét. A Qi tehát a jin és a jang hatásainak megfelelően erősödhet vagy gyengülhet, ezáltal a szervezeten kívüli, exogén (a meteorológiai tényezők: a hideg, a szél, a nedvesség, a forróság, a szárazság és a tűz), és belüli, endogén hatások (a pszichés, a vegetatív és a hormonális tényezők) érvényesülnek.

Az ősi kínai gyógyászat szerint jin és jang szervek vannak, ezáltal teljesedik be a természet egyetemes törvénye. A jin-jang elve és az öt elem tana szoros kapcsolatba kerül a napszakokkal és a naptár ciklusjegyeivel, az energia óráról órára való változásaival az egyes szervekben. Egyre több olyan pontot fedeztek fel az ember testén, amelyek segítségével szervi-funkciós elváltozásokat, fájdalmat, különféle lelki állapotokat tudtak hatásosan befolyásolni. Először valószínűleg a fájdalmakat enyhítették így, később pedig bizonyos szervek és rendszerek működését tökéletesítették. Újabb és újabb összefüggések felfedezése vezetett a mai akupunktúra és a vele szorosan kapcsolatban álló terápiák alkalmazásához, amelyben fontos szerep jut a mozgás-, az aroma-, a szín-, a fény-, a mozgásterápiának, valamint a gyógyfürdők, a gyógytorna és a gyógymasszázs kombinálásának.

Az eredmények azt mutatták, hogy az egyes belső szervek működésének serkentésére avagy visszaszorítására nemcsak az adott belső szerv vezetékének pontjait használták fel, hanem az azt megelőző vezetéket serkentették, a következőt pedig visszafogták. Rájöttek arra is, hogy a kézen és a lábon elhelyezkedő vezetékek a belső szerv felől a végtagok felé vezetnek, vagyis centrifugális irányúak, vagy pedig a végtagok felől a hozzájuk tartozó szervek felé, centripetálisan haladnak.

Az egyes vezetékek (meridiánok) azoknak a pontoknak az öszszességét jelentik, amelyeken keresztül jelentősen befolyásolhatók a hozzájuk tartozó szervek. Az egyes szerveket azonban a hozzájuk tartozó teljes vezetékszakasszal együtt kell értelmeznünk, így nemcsak a megfelelő szervről van szó, hanem például a tüdővezeték esetében az orr, a melléküregek, a légcső, a hörgők és léghólyagocskákra ható pontokról, azok összességéről. Nagyon fontos megállapítás, hogy az egyes pontok nem azonos értékűek, hanem szigorú szabályok és tapasztalatok alapján különböző kategóriákba sorolhatók be (a serkentés, a nyugtatás, az energiát csatoló, irányító pontok).

Hogyha valamelyik szerv működésében zavar mutatkozik, erősítésre van szükség. Kóros túlműködés esetén pedig a többletenergiát kell lecsapolni. A serkentés és a visszafogás tehát azt jelenti, hogy a megadott testfelületi pontokra gyakorolt erősítő vagy nyugtató hatás következtében áll helyre az egyensúlyi állapot, a harmónia.

A mai modern európai orvostudomány szemszögéből elemezve az akupunktúra hatásmechanizmusa óvatosan megközelíthető, bár nem tud kielégítő választ adni. Az első helyen a fájdalom enyhítésénél a Melzack-féle fájdalom kapu bezárását a neurofiziológiás agyi és idegi tevékenység eredményét, s emellett a fájdalomküszöb erősítését említi. A makroorganizmus opiát peptideket-fehérjéket termel, melyek nagyon hatásos fájdalomcsillapítóként működnek a szervezetben. Az akupunktúra alkalmazási területei a szervezet különféle funkciós betegségei-működészavarai alapján különböző csoportokba sorolhatók. Ezek a működési zavarok megtalálhatók az európai modern medicina legkülönbözőbb szakterületein, így a jól képzett, akupunktúrát alkalmazó orvos a legkülönfélébb határterületeket súrolja, ezért a kezelés „interdiszciplinális”. Az orvos a betegséget és a beteg embert a környezetével együtt vizsgálja, a részeredményeket összegzi, és egységes egészként kezeli, ellentétben a modern medicina szakorvosaival, akik a beteget és a betegségeket elemzik és csupán a szakterületnek megfelelő szemszögből közelítik meg azt. Mindezek a folyamatok az egész szervezet, szervrendszerek, szövetek és az egyes sejtek szintjén önálló hatásként, működésváltozásként jelentkeznek. A megfelelő eredmény eléréséhez legkevesebb hat, maximum tizenkettő kezelésre van szükség, amely időigényes, ezért bizonyos türelmet kell kérni a betegtől.

Zárószóként csupán egy gondolat: több ezer éves ez a gyógymód, s ami ennyi időn keresztül fennmaradt, feltétlenül figyelmet érdemel. A cél nemes: egyre eredményesebb gyógyítással segíteni embertársainkon.

A szerző a belgyógyászat, az aneszteziológia és az akupunktúra szakorvosa

Egy kis történelem

A legrégibb írásos forrás, A természet nagy könyve 3500 éves, a legrégibb orvosi kódexet, A Sárga Császár belgyógyászati könyvét i.e. 300 körül írtak, s 18 kötetből áll. A legrégibb régészeti leleteket Észak-Vietnam és Dél-Kína területén találták: pattintott kőeszközöket, fém, kerámia és bambusz alapanyagú tűket. Korukat legkevesebb ötezer évesre becsülik. Az akupunktúrát Kínában 1948 óta egyetemi szinten oktatják, azelőtt csak kolostorokban alkalmazták, bizonyos elzártság és titokzatosság volt a jellemző rá. Európában először a franciák 1843-ban (dr. Dabry) később a németek honosították meg. Észak-Amerikában 1909-ben dr. Osler vezette be az akupunktúrás gyógymódot.