Gyógyulás csak otthon!

Héhány nappal ezelőtt volt a szélütésben (stroke) szenvedők világnapja. Szélütésről akkor beszélünk, amikor az agyi keringészavar állandósul. A tünetek a vérellátási zavar kiterjedésétől, illetve az érintett agyterület működésétől függnek. Kialakulhat féloldali érzészavar vagy bénulás is. Más esetekben beszédzavar és látáskárosodás jelentkezik. Az érintetteknek gyakran van tudatzavaruk vagy eszméletlenné válnak. A tünetek leggyakrabban ébredés után jelentkeznek.

A legtöbb szélütés azáltal keletkezik, hogy egyes agyterületek nem kapnak elég vért. A vér egyre kevésbé tudja oxigénnel és tápanyagokkal ellátni az agyszövetet. A vérrög a beszűkült ereket könnyebben elzárja, s az érelzáródás mögötti terület már nem kap vért.

A legtöbb szélütés érelzáródás következtében alakul ki. A vérzés csak ritkán húzódik meg a háttérben.

A szélütések 80 százaléka azon alapszik, hogy az agyon keresztül kevesebb vár áramlik át. Minden olyan körülmény, amely elősegíti az érelmeszesedést, növeli a szélütés kockázatát. Az esetek egyharmadában a tünetek heteken vagy hónapokon keresztül visszafejlődnek, másik harmadában maradandó bénulások, beszédzavarok és látászavarok maradnak vissza. Megelőzni úgy lehet, ha csökkentjük a kockázati tényezőket. Minden esetben kórházi kezelésre van szükség, ha szélütésre van gyanúnk. A különböző vizsgálatokkal az okok felderíthetők.

A BETEG OTTHONI ÁPOLÁSA

A szélütésen átesett beteget általában néhány hetes kórházi kezelés után hazaengedik. A javulás sokszor már a kórházban megkezdődik, de az igazi gyógyulás otthon indul meg. A hozzátartozóknak azonban óriási fejtörést okoz, hogyan ápolják, gondozzák az ágyhoz kötött beteget. A betegnek sok pihenésre van szüksége, ezért a betegágyat próbáljuk a lakás legnyugalmasabb helyiségében elhelyezni. Az ágy magassága sem elhanyagolható, mivel a magasabb ágyról (mint például a kórházi ágyak) a későbbiekben könnyebb a felállás. Több okból praktikusabb, ha az ágy a fal mellé kerül, elsősorban azért, mert egyrészt megvédi a beteget az eséstől, másrészt azért, mert a falra kapaszkodót szerelhetünk, amely a felülésnél, oldalra fordulásnál segítséget jelent. Az állandó mozdulatlan háton fekvés ugyanis tüdőgyulladást okozhat. Ha nincs mód arra, hogy az ágyat a falhoz toljuk, akkor a tornászgyűrűhöz hasonló eszközt szerelhetünk az ágy fölé, amely szintén a mozgást segíti.

VIZELETVISSZATARTÁSI GONDOK

Amikor a beteg hazakerül, az első dolog, amelyről feltétlenül meg kell győződnünk, az az, hogy képes-e a vizelet visszatartására. (Sajnos a legtöbb kórházban nem foglalkoznak azzal, hogy képes-e a beteg a vizelet visszatartására, hanem azonnal katétert helyeznek fel vagy pelenkázzák.) Azoknál, akik tudnak beszélni, könnyebb ezt ellenőrizni, a beszédzavarral küszködőknél gyakran meg kell próbálni a beteg alá tenni az ágytálat (kacsát). Az ágytál egyébként is legyen mindig a beteg keze ügyében.

Ha a vizelet visszatartása valóban gondot okoz, a legpraktikusabb módszer az eldobható pelenka, amely gyógyászati segédeszköz boltjában kapható.

A pelenkázás azonban átmeneti megoldás, törekedni kell arra, hogy a vizeletürítés ismét akaratlagossá váljon. Sok gondot okoz még a fekvőbetegeknél a mozgásszegény életmód következtében a nem megfelelő bélmozgás, a székrekedés. Sajnos nem elég a heti egyszeri, kétszeri hashajtás, folyamatosan kell szedni az orvos által előírt gyógyszert, sokszor addig, amíg a beteg újra járóképessé nem válik, s vissza nem áll a megfelelő bélműködés. (Azonban a hashajtót sem szabad a végtelenségig szedni.)

A javulás első jele, ha a beteg már magától ki tud ülni az ágy szélére. Kezdetben ez csak néhány perc, később ez az idő egyre hosszabbodik. Ha már huzamosabb ideig stabilan tud ülni, esetleg már az első lépéseket is megtette, igen nagy hasznát vehetjük a tolószéknek.

ELSŐ HELYEN A PRAKTIKUSSÁG

Ha tolószéket vásárolunk, elsősorban a praktikussági okok játszanak szerepet. Hasznosabb és jobban kihasználható a kivehető toalettet is tartalmazó tolószék. (Ezt a toalettrész kivétele után ugyanúgy használhatjuk, mint a normális tolószéket.)

A normál tolószék hátránya, hogy nagy mérete miatt nehéz vele a lakásban közlekedni, és nehezen fér be a mellékhelyiségbe. A tolószékbe történő kiültetés is legyen fokozatos: a betegnek sok pihenésre van szüksége. Tolószékben a mosakodás is könnyebbé válik, hiszen amíg a beteg ágyban fekszik, csak ott tudjuk lemosdatni, míg a tolószéket már be tudjuk tolni a fürdőszobába.

Ha a beteg már a járást gyakorolja, ügyeljünk arra, hogy ez lehetőleg ne köves helyiségben történjen, mert fokozottan balesetveszélyes lehet. Esés szinte minden betegnél előfordul, amíg nem tud biztonsággal egyedül közlekedni, mindenhová kísérni kell. Mindig közvetlenül a háta mögött menjünk és az egyik kezünket tartsuk a hátán. Ez azért fontos, mert így fékezni tudjuk az esteleges esést. A betegek ugyanis szinte sosem előre, hanem hátrafelé tántorodnak, a béna oldaluk elhúzza őket, s mivel kezükkel nem tudják az esést fékezni, fejüket ütik meg. Gyakoriak a végtagtörések is, amelyek késleltetik, akadályozzák a már megindult gyógyulást. A balesetek elkerülése végett mindig legyünk a beteg mellett még akkor is, ha ő úgy érzi, stabilan áll vagy megy: sokszor elég egy rossz mozdulat, elveszítheti egyensúlyát és eleshet.

A gyógytornász tanácsot tud adni, mikor jön el az az idő, amikor a beteg egyedül, segítség nélkül közlekedhet a lakáson belül.

A gyógyulás lassú, de folyamatos, a tolószékből felállva általában járókerettel gyakorolható a járás. Ennek megvan az a hátránya, hogy mivel a beteg egy kézzel tudja csak fogni a keretet, nem teljes súllyal nehezedik rá, ezért az igen labilis, fokozottan balesetveszélyes lehet.

Ha a járás már elég biztonságos, a járókeret felcserélhető háromlábú, majd később egylábú botra.

Ha egy másik segédeszközre térünk át, kezdetben mindig segítsük a beteget, mert az új eszköz használata szokatlan lehet.

Mikor a beteg járóképessé vált, több probléma vetődik fel. Sokan úgy gondolják, át kell rendezniük a lakást, hogy minél könnyebb legyen a közlekedés. Ez azonban teljesen felesleges, nem kell felszedni a küszöböket, padlószőnyeget, szőnyegeket, hiszen hasznosak is lehetnek ezek az „akadályok“, mivel nemcsak otthon, hanem a későbbiekben az utcán is közlekedni fog, az utcán pedig rengeteg a hepehupás járda.

A mellékhelyiségek használatát is könnyebbé tehetjük, ha a toalettre a gyógyászati segédeszköz boltjában kapható toalettemelőt teszünk, amely megemeli az ülőke magasságát. A kádfürdő a járóképes beteg számára is veszélyes lehet, ennek ellenére nem kell zuhanyozófülkét építtetni, elég, ha a kádra egy erős fából készült rácsot készíttetünk, amely szélére a beteg ráül és lábait könnyen be tudja helyezni a kádba, így egyszerűvé válik a tusolás.

Különböző praktikákkal megkönnyíthető az otthoni ápolás, gondoskodás, de rendkívül türelemre, kitartásra van szüksége mind a betegnek, mind a hozzátartozóknak.