Gyógyítható a csontritkulás?

A legújabb kutatások megerősítették, hogy a kalcium mellett más makro- és mikroelemek, valamint vitaminok is a kívánatosnál alacsonyabb értékeket mutatnak azoknál, akik csontritkulásban szenvednek. Ugyanakkor az, hogy a betegség sokkal nagyobb számban érinti az idősebb nőket, azt is jelzi, hogy a hormonoknak is szerepük van a folyamat kialakulásában. Vagyis egy nagyon összetett, az anyagcserét, az izommunkát és a hormonális rendszer egészét egyaránt érintő zavarral állunk szemben.

A civilizáció vitathatatlan előnyei mellett elképzelhetetlen mértékű környezetszennyezést okozott. Ezek a toxikus anyagok bejutva a szervezetbe, a sejtekbe, szövetekbe, túlterhelik azok méregtelenítő tevékenységét. A lerakódó méreg- és salakanyagok a szövetek lassú inaktiválódását okozzák. Idősebb embereknél ezért jelentősen csökkenhet az aktív sejtek száma, az anyagcsere, a felszívódás és a hormonális rendszer arányai eltolódnak. Ez az egyik oka a csontrendszer meggyengülésének és annak, hogy csökken a szervezet alkalmazkodóképessége.

A csontrendszer nem stabil állandó támasztó rendszer, hanem folyamatos átépülés jellemzi. Az átépülés mozgatója a mozgás. A csontokra ható erő irányának megfelelően változik a csont alapszövete. Ehhez van szükség a kalciumbeépülésre és ezt a folyamatot szabályozza a pajzsmirigy kalcitonin nevű hormonja. A gyakorlati végrehajtás a csontépítő oszteoblaszt sejtek feladata. A kalcium nemcsak a minket körülvevő környezet fontos építőeleme, hanem a szervezet egyik legfontosabb ásványi anyaga is. Nélküle nem játszódna le egy sor létfontosságú életfolyamatunk, például a szívverés, a véralvadás vagy az immunválasz.

A beépüléshez szükséges kalcium szerves kötésben növényi és állati eredetű táplálékokból, szervetlen formában különböző táplálékkiegészítőkből, ásványvizekből kerül az emésztőtraktusba. A beépülést a már említett kalcitonin mellett a progeszteron nemi hormon is segíti. Ez az egyik oka annak, hogy a menopauza, a női nemi hormonok termelésének csökkenése, illetve hiánya felerősíti a csonttömegvesztést.

Ezek az okok határozzák meg a kezelés, megelőzés lehetőségeit is. Valószínű, hogy az időskori csontvesztés megakadályozásának legkézenfekvőbb elképzelése az állattenyésztés tapasztalataiból ered. Az állattenyésztő szakemberek főként a szarvasmarhák vemhessége idején gondoskodtak a szervezet kalciumszükségletének biztosításáról. Mivel az embernek a szarvasmarhákkal ellentétben egyszerű gyomra van, a szervetlen kötésben lévő kalciumsókat nem képes egyszerű módon szervessé alakítani. Éppen ezért terhesség idején inkább a szerves kötésben lévő ásványianyag-kiegészítők szedése indokolt. Mivel a várandósság időszakában a nemi hormonok tökéletes egyensúlya megtalálható a szervezetben, azok pótlásáról nem kell gondoskodni. Vagyis a kalcium felszívódása és beépülése mind az anya, mind a magzat csontozatában zavartalan lehet. Viszont a menopauza idején, amikor a hormonális rendszer már hiányosan működik, ráadásul a kor előrehaladtával mozgáshiány is fellép, a mészpótlás eredménytelen, esetenként káros is lehet.

Erre az időszakra az jellemző, hogy a szervezetben van elég kalcium, csak sajnos nem ott, ahol kellene. Nem a csontokban, hanem az erek falán, ahol bajt okoz. Menopauza idején mesterséges kalciumpótlásra csak ott van szükség, ahol a talajok savanyúak és a növények nem tartalmaznak kellő mennyiséget ebből az elemből.

Ebben az időszakban tehát a szervezet hormonális egyensúlyára kell nagyon figyelni. Itt megjegyzendő, hogy a stressz is csökkenti a nemi hormonok termelődését, azaz bár közvetve, de a stressz a csontritkulás folyamatához is hozzájárul. A hormonok közül az elsőként említett kalcitonin a pajzsmirigyben termelődik, a csontszövetben felfüggeszti a csontbontó oszteoklaszt sejtek tevékenységét és oszteoblaszt sejtekké történő átalakításukat erősíti. Ezzel szemben a mellékpajzsmirigyben termelődő parathormon ellenkező hatást vált ki, emeli a vér kalciumszintjét, és támogatja az oszteoblaszt sejtek működését. Emellett csökkenti a csont rugalmas enyvadó kötőszöveti állományát, a kollagént. Normál esetben ezeknek a hormonoknak a termelését és arányát a vér kalciumszintje szabályozza. A csontritkulás nem kizárólag ösztrogénhiányt jelent, hanem a szervezet teljes hormonális rendszerének egyensúlyvesztését. Ennek az egyensúlyvesztésnek pedig a legfőbb oka a környezetszennyezés és a belső elválasztású mirigyek hámjának pusztulása.

Mivel a menstruációs vérzés a női szervezet legerőteljesebb ciklusos tisztulása, annak elmaradása a szervezet elsalakosodásához vezet. Ez okozza a többi belső elválasztású mirigy fokozatos sorvadását, majd a hormonok hiánytüneteit.

Kölcsönhatás lehet a csontritkulás és a fehérjefogyasztás között is. Fehérjére a kollagén felépítéséhez van szükség. Igaz, minimális mértékben. A civilizációs életmóddal járó túlzott fehérjefogyasztás közrejátszhat a betegség kialakulásában, ezt igazolja, hogy a természeti népeknél a csontritkulás gyakorlatilag ismeretlen. A fehérje-anyagcsere köztes és végtermékei a szervezet sav-bázis egyensúlyát savas irányba tolják el. Az optimális egyensúly megtartásához a szervezetnek ezért fel kell áldoznia a bázistartalékot, amit zömmel kalcium- és magnéziumsók alkotnak. Az egyik legfontosabb fehérjealkotó aminosavnak, a metioninnak a lebontási terméke a homocisztein. Ez a salakanyag bizonyítottan közrejátszik a csontritkulás folyamatában, azon túl, hogy érelmeszesedést okoz. A homocisztein lebontását elősegíti a folsav, ami természetes formában élesztőben, búzacsírában, friss zöldségekben fordul elő. A B6-vitamin szintén csökkenti a homociszteinszintet.

A táplálkozási összetevőknél azt is meg kell említeni, hogy a zsírban, olajban gazdag táplálkozás akadályozza a bélből a kalcium felszívódását, mivel a meg nem bontott zsírgolyócskák körülveszik a kalciummolekulát és megakadályozzák annak átjutását a bélfalon. (A vastagbélbe jutott zsírszerű anyagok hajlamosítanak a bél daganatos megbetegedéseire is.)

Megelőzés, gyógykezelés

Életünk 35. évéig csontszövetünk felépül, azaz szilárdsága a növekedés befejeződése után még körülbelül másfél évtizedig nő. Természetesen csak akkor, ha megkapja alapvető táplálékát, a kalciumot. A 35. életév után a csontmennyiség lassan csökkenésnek indul, és ha valaki elég sokáig él, akkor sajnos eljuthat oda, hogy csontjai már a teljesen hétköznapi terhelést sem bírják ki törés nélkül. Ebből az a tanulság adódik, hogy minél nagyobb csonttömeggel vág neki valaki az öregedésnek, annál nagyobb esélye van rá, hogy sokáig megússza törés nélkül.

Maximális csonttömegünket úgy érhetjük el, ha kalciumban dús ételeket fogyasztunk, és sokat mozgunk a szabad levegőn. Aki fiatalkorában nem épít fel elég csonttömeget, azt gyorsabban éri utol a csontritkulás.

(A cikk befejező részét jövő heti számunkban olvashatják)

Mennyi kalciumra van szükségünk naponta?

Életkor mg/nap

0-10 hónap 400

6-12 hónap 600

1-10 év 800

11-24 1200

felnőttek 800

terhes nők 2000

szoptatós anyák 2000

a változás kora után 1600

idős férfiak 1200