Gergely jól érzi magát

Valószínűleg megránthatta a lábát sízés közben, mondta az orvos, és injekciót adott a térdbe. Két hét múlva jöjjön el. A daganat nagyobb lett. A fiú kijelentette: nem engedi, hogy még egyszer beleszúrjanak a térdébe, mert az nagyon fáj. Az édesanyja könyörgött: tudod, hogy ez segíteni fog, engedd... De anya, én meghalok, az annyira fáj!

Az édesanya, Nagy Ágnes nem tudja magának megbocsátani, hogy rábeszélte. „Utána azt mondta: soha többet nem engedi. A doktor úr azzal bocsátott el, hogy menjünk haza, és a gyerek fogyjon le – sose volt vézna, akkor olyan 78-80 kiló lehetett –, akkor majd nem fog fájni a térde.”

Két hétig voltak otthon. A gyerek belázasodott, fájdalmakra panaszkodott. Bevitték a készültségre, ott tettek rá borogatást, és meghagyták: hétfőn okvetlenül vigyék be a dunaszerdahelyi kórházba. Ott ismét megröntgenezték. Amikor az orvos leültette a szülőket, mielőtt belefogott a mondandójába, tudták, hogy valami baj van.

„Másnap bevittük Gergelyt a pozsonyi Mély úti ortopédiára. Amikor a professzor megnézte az első röntgenfelvételt, csak annyit mondott: Úristen, hol volt ez a gyerek eddig? Azonnal megmondta, hogy szinte biztosra vehető, hogy a fiú lábát amputálni kell. Április 4-én lett tizenhárom éves, és három hónappal később amputálták a jobb lábát, térd fölött. Az a két óra, amíg a műtét tartott, iszonyú volt... Július elsején kerültünk be a gyermekonkológiára, ott már találtak valamit a tüdején. Az oszteoszarkóma – az okát nem tudni, miért – elsőként a tüdőt támadja meg. Gergely kemoterápiás kezelést kapott. Végigcsináltuk az első kúrát. Egy évig tartott. Következő év húsvétjára kerültünk haza. Két hónapig jól érezte magát, aztán romlott az állapota. Tavalyelőtt szeptemberben, amikor viszszamentünk a kórházba, már tele volt a tüdeje kisebb nagyobb daganatokkal. Két évig szinte egyfolytában bent voltunk a kórházban. Karácsony előtt hazaengedtek, hogy több kemoterápiás kezelést nem kaphat, mert a szervezete nem bírja. Nincs tovább, be kell fejezni.”

Gergelyt hazavitték. Januárban jól érezte magát, februárban panaszkodni kezdett, hogy itt is nyom, meg ott is nyom, ha köhögött, fájdalmat érzett.

„Akkor találkoztam Piroskával, Pápay Zoli feleségével, elújságolta, hogy Zoli egy magyarországi cég megbízottja. Mesélt a szerről, amely sok betegen segített. Összepakoltunk és február végén elmentünk Budapestre, konzultáltunk egy orvossal, megvettük a cseppeket.” Geri alig két hete szedte a cseppeket, amikor CT-re küldték. Olyan rossz állapotban van a tüdeje, hogy a műtét elkerülhetetlen, legalább a nagy daganatokat el kell távolítani, hangzott az orvosi vélemény. A műtétet a pozsonypüspöki kórházban végzik majd el. Addig konzultáltak az orvosok, terminusokat egyeztettek, hogy közben eltelt egy hónap. De azalatt Geri szedte a cseppeket.

„Az orvosok úgy döntöttek, hogy a műtét előtt még egy CT-t csinálnak. Ez pontosan rá egy hónapra volt, hogy szedte a cseppeket. Az eredményt nem kaptuk meg azonnal, én két nap múlva érdeklődtem. A doktornő kiabált a telefonban, hogy mit csinálnak maguk ott Megyeren, jobbak az eredmények, kevesebb és kisebb a daganat, kevésbé világítanak. Úgy döntöttek, hogy nem operálják a gyereket, várnak még egy hónapot. Pontosan egy hónap múlva újabb CT, még jobb eredmény... Mit csinálok a gyerekkel? – faggatóztak. Nem árultuk el. Amíg a kemoterápia és a sugárkezelés tart, az orvosok semmi más gyógyszert nem engedélyeznek, és mi betartjuk az utasításokat. De amikor kijelentették: nincs tovább, mi is léptünk.”

Három hónapon keresztünk havonta CT-t csináltak, és minden alkalommal jobbak az eredmények. De hogy ne érje a szervezetét anynyi sugárzás, most már csak háromhavonként végeznek CT-vizsgálatot. Szeptember kilencedikén a CT kimutatta, hogy ismét javult a tüdeje, a 12 milliméteres daganat 3 milliméteresre zsugorodott. Semmi mást nem szed csak a Vitacell-cseppeket. Azonkívül vitaminokat. Decemberben lesz az újabb vizsgálat.

„A pozsonyi orvosok már tudják, mitől javult Gergely állapota. Nem mondanak semmit, csak ámulnak. Mi három és fél évet a kórházban töltöttünk, és mindössze egyetlenegy gyógyszerről tudok, amit az etikai bizottság engedélyezett, hogy hivatalosan is ajánlhatják. Pedig számtalanszor jöttek és ajánlottak ilyen-olyan készítményeket.

„A szülő felelőssége, hogy a több ezer táplálék-kiegészítő és „csodaszer” közül mit választ. Mert ilyenkor megrohamoznak bennünket. Nemcsak szakemberek foglalkoznak gyógyhatású készítmények forgalmazásával, mindenki a sajátját dicséri, és bizony nehéz kiválasztani a megfelelőt. Az elmúlt években többször kellett ezzel szembesülnünk. Lehet hogy a húsz között, amit nekünk felajánlottak tíz-, húsz- meg ötvenezer koronáért, más is volt, ami segített volna. De előfordulhat, hogy nem jó készítményt ajánlanak. Nemcsak ezért hittem Piroskának meg Zolinak, mert ismerem őket, hanem mert valamit mindenképpen szándékunkban állt kipróbálni. Nagyon örülök, hogy a Vitacell mellett döntöttünk – mert minden napért hálásak vagyunk.”

Az első kezelések után a négy hónap alatt, amit otthon töltöttek, szinte nem állt helyre a vérképe a gyereknek. S amikor elkezdte szedni a cseppeket, egy hónap után sokat javult, jelenleg majdnem tökéletes a vérképe.

Gergely jól érzi magát. Magánúton végzi a gimnáziumot, most másodikos. Szerencsére közel laknak a gimnáziumhoz, a tanárok járnak hozzá, átveszik vele a tananyagot. Sok minden érdekli, de a legjobban a számítógép. Mérhetetlenül boldog volt, amikor a Kantha Dóra Alapítványtól és a nagymegyeri Bartók Béla Alapiskolától komputert kapott ajándékba.