Figyelni kell a belső hangra

Indiába ment, ott ismerkedett meg mélyebben a mindfulnessnek nevezett buddhista meditációval. A mindfulness tudatos vagy éber jelenlétet jelent, amikor a figyelmünket célzottan a jelenre irányítjuk. Ilyenkor nem akarunk más tudatállapotot vagy különleges élményt, csak a dolgokat vizsgáljuk anélkül, hogy azok elsodornának bennünket.

Csak figyeljük őket, ahogyan kibontakoznak, majd eltűnnek, s ez a figyelem előítéletektől mentes: olyannak fogadjuk el a történéseket, amilyenek, és nem az elképzeléseinknek megfelelőknek akarjuk őket tenni.

Henrietta azóta akár 1-2 percre is egyenes gerinccel ül le, lelassítja a légzését. Ennyi elég arra, hogy nyugalomba kerüljön. Indiában végigcsinálta a 40 napos csendfogadalmat, de figyelmeztették, hogy itthon ezt nem tudja majd megvalósítani. Azt tanácsolták neki, hogy naponta 2-2 percre üljön le, az orron keresztül lassan lélegezzen ki és be úgy, hogy ne tartson szünetet a légzések között. A lassú légzéssel az ember egész szervezete megnyugszik. Henrietta ezt alkalmazza, ha fáradt vagy ideges. Az a fontos, hogy mindenki hallgasson a belső hangra, mert ez jelzi, hogy mire van szüksége. Ezeket a jeleket nem szabad ignorálni. A koreográfus figyelmeztet: mindenkinek van egy saját igénye, ritmusa. Ő maga például szeret este nyolckor lefeküdni, reggel viszont négykor kelni. Ez az ő természetes ritmusa. Nem igyekszik valótlan képet mutatni magáról. Ahhoz, hogy harmóniában éljen, természetesnek kell lennie. Persze néha fáradt, nyűgös, de ezt is el kell fogadni.

Rendszeres éberségmeditációval, gyakorlással meg lehet tanulni mindezt, s később természetessé válik, hogy folyamatosan ebben éljünk. Henrietta koreográfusként kreatív munkát végez, ahol elengedheti magát. Sokan úgy hitték, hogy ez és a mindfulness kizárja egymást. Pedig nem! Minél inkább a jelenben van, annál jobban szabadjára tudja engedni a gondolatait. Úgy látja, hogy ha nem vagyunk a jelenben, ha hagyjuk rohanni a gondolatainkat, általában egy negatív forgatókönyvet kezdünk írni, s ez stresszelő tényező. Fontos, hogy le tudjon nyugodni az elme, s ne azon gyötrődjön, hogy mi volt ma és mi lesz holnap.

(urbán)