Egészség
„Bizonyos dolgokat el kellett zárnom magam elől…” (Szkárossy Zsuzsa felvétele)  

Felszedte, majd leadta: Hegedűs D. Géza harminchat kilós játéka

Szabó G. László

2018. június 6. 12:38

Sokakat meglepett a döntésével: A hentes, a kurva és a félszemű című új Szász János-film első számú főszereplőjeként 36 kilót vett magára, amit aztán le is adott. Hegedűs D. Géza a törté­netbeli Kodelka Ferenc, vagy ahogy régi üzlettársa, a félszemű csendőrtiszt hívja: Zsírszalonna. Mi lehetett vajon nagyobb tortúra számára: meghízni vagy lefogyni?

Bevallom, én magam is alaposan elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogy egy szerep kedvéért vállalta be ezt az elképesztő külső átalakulást.

Ne értse félre senki, de nem tu­dok jobbat mondani: nekem ez játék volt. Nagy tétben ment, kétségtelen, hiszen az egészségemet kockáztattam, a cél érdeké­ben azonban mégis örömmel tettem. Napról napra, hónapról hónapra egy éven keresztül egy­szer csak átformálódott a testem. Természetesen nem úgy, mint ahogy gyerekkoromban a kacsát és a libát tömték a parasztasszonyok, hogy mire eljön a kará­csony vagy Szent Márton napja a ludakkal, akkor legyen minden az asztalon, tepertő, sült máj és más finom eledel… nem, nekem nem így, nem ilyen rapid mó­don kellett meghíznom. Volt rá időm bőven. Egy év.

De már csaknem két évti­zede vegetáriánus.

Igen, ez lett a kérdés: hogyan le­het ezt megoldani nálam, ha a zsíros húsok kimaradnak az ét­rendemből? Vegetáriusként bizonyos dolgokat el kellett zárnom magam elől. Például az édessége­ket, mert azokat irgalmatlanul szeretem. Meg a kenyeret, a tész­tát, a péksüteményt, a keményítődús krumplit stb. És ezúttal ezeknek sem kellett gátat szabnom. Fagylalt, csoki, méz nagy kanállal, jöhetett minden, ami belefért. Meg sem fordult a fejemben, hogy én most valami­lyen programot hajtok végre, ha­nem azt ettem, amire éppen gusztust kaptam. És akkor ettem, amikor akartam, annyit, amen­nyi belém fért. Előadás után, amikor hazamentem, már min­denki aludt, én a nyitott hűtő­szekrény előtt állva ettem, jóízű­en. Szórakoztatott a dolog.

Közben meg-megállt a tü­kör előtt, és boldogan kons­tatálta, hogy egyre nagyobb, egyre szélesebb, egyre sú­lyosabb?

Nem mondom, hogy tetszettem magamnak, de mire elértem a kívánt alakot, és a forgatás reg­gelén kopaszra borotválták a fejem, és a szakállamtól is megsza­badultam, csak a bajszom ma­radt meg, az is kackiásra pödör­ve, Kodelka Ferenc jelmezében belenéztem a tükörbe, és azt mondtam: Na, öcsém, azért ez egy másik ember! Kívül is, belül is. Szinte megszállottja lettem a feladatnak. Én, aki könyvek kö­zött élő, finom zenéket hallgató, a hajnal ragyogásában gyönyör­ködő, a madarak csicsergését is zenének felfogó, meditáló, buddhai vonzásban élő ember vagyok, ott voltam egy vad, szél­sőséges, iszonytató erejű és vággyal teli hentes bőrében, ráadá­sul hóban, fagyban, sárban, mostoha körülmények között, vagy bent a vízben, a marhatele­pen vagy a vérben, a húsfeldol­gozó vágóhídon.

Meddig kellett tartania a súlyát, 80 helyett a 116 kilót?

Türelemmel kellett lennem, mert volt még pótforgatás is. Eredetileg hamarabb kezdődött volna a forgatás, ezt ígérték több periódusban. A pénz azonban jókora csúszással jött meg. Én már nyáron készen álltam a sze­repre, de jött az értesítés, hogy majd ősszel. Aztán szóltak, hogy nem, majd januárban. Na, ak­kor el is kezdtük végre, és fél évig forgattunk. De egy év volt a visszavezető út. Szerencsére mindegyik akkoriban játszott színpadi szerepemet meg lehe­tett fogalmazni ebből a korpusz­ból is. Egyedül Márai Sándor Hallgatni akartam című darab­jának júniusi összegző próbáin volt egy olyan érzésem, hogy ez még inkább Mikszáth Kálmán, mint Márai. De az új évad ele­jén, amikor folytattuk a mun­kát, és bemutattuk a darabot, már egy reménytelibb, polgáriasabb, konszolidáltabb alak voltam, akiről el lehetett hinni, hogy mindennap elmegy egy kicsit teniszezni, úszni, szaunázni, mert sportosan élő, ma­gára nagyon figyelő ember. Eb­ben persze nagy segítségemre volt egy kedves dietetikus hölgy, aki ezen az úton végigvezetett. Kéthetente találkoztunk, min­dig minden értékemet mérte, a belső és külső zsírokat, a vércu­korszintet, és be kellett tarta­nom a napi ötszöri étkezést. Fe­hérje- és zöldségdús étrendet kö­vettem, minden más ki volt iktatva az életemből. A vitaminok mellett ott volt a hal, a tofu, vagyis a szójasajt és a búzafehér­je, amit szejtánnak hívnak, a 0,1 százalékos tejtermékek, a jog­hurt, a sajt, a túró. Negyvenhat évesen magam határoztam el, hogy változtatok az étrendemen, és vegetáriánus leszek, s mivel a főzés régóta a szenvedélyem, a magam által kikísérletezett ízek­ről nem kellett lemondanom. Nem éheztem hát, és még van egy jó sportprogramom is. Min­dennap úszom és kerékpározom.

Tehát sem a szívén, sem a gyomrán, sem az idegrend­szerén nem hagyott nyomot ez a harminchat kilós játék?

Sem előtte nem szedtem gyógy­szert, sem azóta nem szedek. Jól érzem magam a bőrömben, nincs semmiféle panaszom. Mi­vel minden fél évben eljárok kontrollra, úgy tudom, minden értékem rendben van. Egyéb­ként pedig azt mondja az orvo­som: „Aki él, az kopik is.” Ezt el kell fogadnunk.
 

 

Önnek ajánljuk