Epés megjegyzések

A jobb bordaív alatti, többnyire görcsös fájdalmak legnagyobb része az epéhez, pontosabban az epehólyag betegségeihez kötődik. A leggyakoribb ezek közül az epehólyag gyulladása, illetve a kövessége. Többnyire kiadós étkezés utáni erősödő görcsök jelzik: valami abban a régióban nem működik megfelelően.

Az epekövesség négyszer gyakrabban fordul elő a nőknél, mint a férfiaknál. Többnyire 40 éves kor felett, illetve túlsúlyos vagy elhízott embereknél jelentkezik. Maga az epekövesség azonban nem feltétlenül egyenlő a betegséggel: inkább állapot, hiszen az érintettek háromnegyede panasz- és tünetmentes. Az epekövek azonban okozhatnak különböző görcsös hasi panaszokat, s lehet súlyos szövődményük is. Az addig tünetmentes epekő első panaszként többnyire csak görcsöket okoz, és csak ritkán vezet komolyabb megbetegedéshez. Az esetek egyharmadában többet nem ismétlődik a panasz, de sokkal gyakoribb, amikor visszatér és szövődmények is kialakulnak. Hogy miféle szövődmények? Az epevezetékbe kerülő kő elzárhatja az epehólyagot, ezzel gyulladást, epehólyag-tágulatot okozva. Ezeken kívül sárgaságot, hasnyálmirigy-gyulladást, ritka esetben bélelzáródást is okozhat, illetve növelheti az epehólyagrák kockázatát.

Az epekövek jelenlétét hasi ultrahangvizsgálattal derítik fel, amikor a görcsös fájdalmak miatt az ember már orvoshoz kényszerül.

Mi okozhatja az epekövességet?

A kérdésre nagyon szerteágazó, általánosságnak tűnő válaszokat is lehet adni. Öröklött hajlam, életkor, női nem, terhesség, tartós éhezés, jelentős fogyás, zsíranyagcsere-zavarok, emelkedett triglicerid, alacsony (HDL) koleszterinérték. Cukorbetegség, elhízás, bizonyos gyógyszerek, bélbetegségek (Crohn-betegség). Más megközelítésben már konkrétabb a felsorolás: magának az epének a minősége (az epéből koleszterinkicsapódás révén keletkezik a kő), az epehólyag működési zavarai (például az epehólyag faláról leváló hámsejtek), az epe pangása (ha elfolyási akadály keletkezik) és a fertőződés egyaránt szerepet játszhat a kőképződésben.

Jó tanácsok

helyes táplálkozási szokások kialakítása

megfelelő folyadékmennyiség (2 l/nap) elfogyasztása.

A zsírok fogyasztása a szervezetben egy olyan anyag elválasztását serkenti, amely epehólyag-összehúzódást vált ki. A rendszeres epehólyag-összehúzódásnak pedig szerepe van abban, hogy ne alakuljon ki epekő. Ez azt jelenti, hogy a mérsékelt zsírbevitel (napi 40–60 g) segít az epekőképződés megelőzésében. És jelenti azt is, hogy túlzottan szigorú, zsírszegény étrend hatására az epehólyag-mozgások minimálisra csökkennek, így nő az epe besűrűsödésének és a kő képződésének veszélye. De vigyázat! A túlzott zsírbevitel elhízáshoz vezet, és elősegíti más, táplálkozással összefüggő betegségek (érelmeszesedés, egyes daganatos megbetegedések) kialakulását. A „normális” mennyiségű zsiradék bevitele szükséges a zsírban oldódó vitaminok felvételéhez is.

Miután az elhízás és az epekőképződés között összefüggés mutatkozik, lényeges a testsúlyfelesleg csökkentése. A megfelelő élelmirost-bevitel csökkenti a kőképződés veszélyét, ezért a napi élelmirost-bevitelnek el kell érnie a 25 g-ot.

Orvosi kivizsgálás során gyakran derül fény panaszt nem okozó epekő-betegségre. Ha műtétre nem kerül sor, az alábbiakat érdemes szem előtt tartani. A panaszt okozó epekövek eltávolítása indokolt. Erre ma már több módszer ismert. Az esetek legnagyobb részében az epehólyaggal együtt távolítják el a köveket. A műtét után a máj által termelt epe közvetlenül a bélbe fog jutni, az epe elfolyása folyamatossá válik. Néhány hónappal a műtét után azonban az epevezeték kitágul, és némiképp átveszi az epehólyag szerepét, képes kisebb mennyiségű epe tárolására. De a diétát ekkor is tartsuk szem előtt! Az epehólyag-gyulladások hátterében sokszor kövesség áll. Maga a gyulladás legtöbbször antibiotikumos kezeléssel kiegészítve görcsoldó és fájdalomcsillapító gyógyszerekkel néhány nap alatt megszüntethető.

A rosszullét mindenképpen figyelmeztet, hogy étrendünk nem egészen megfelelő szervezetünk számára. A fájdalom a jobb bordaív alatt kezdődik, és a lapocka környékére sugárzik ki, holott úgy gondolnánk, hogy helyileg ahhoz a ponthoz semmi köze. Kísérheti a görcsöket hányinger, hányás, láz is. A vérvétel, a hasi ultrahangvizsgálatok (legtöbbször) egyértelművé teszik a panaszok okát, és ezután kezdődik meg az „alkudozás” a sebészi beavatkozás, a műtét lehetőségeiről. Mivel a gyógyszeres kezelés az esetek 20 százalékában nem vezet eredményre, a műtét a lehetséges szövődmények (epehólyag kilyukadása stb.) veszélye miatt néha elkerülhetetlen. A gyógyszeresen rendbe hozott epehólyag-gyulladás esetén 6 hét múlva, vagyis a gyulladás lezajlása után, ismét elő kell venni a problémát, a sebészi megoldás lehetőségén gondolkodva.

Több, betegeknek szóló könyv is foglalkozik az epekövesség, epehólyag-gyulladás diétájával, illetve magával a betegséggel.