Élettani változások a szülés után

A méh a lepény leválása után a 20 hetes terhes méh nagyságának felel meg, a szülés után pár órával legfelsőbb pontja a köldök magasságában van. A méh visszafejlődését két tényező befolyásolja. Egyrészt megszűntek azok a hormonhatások, melyek a méh gazdag vérellátását, a sejtek optimális anyagcseréjét fenntartották, másrészt a tartós méhösszehúzódások (ún. utófájások) a méh izomsejtjeinek tönkremenetelét okozzák. A visszafejlődés eredményeként az izom és a kötőszöveti elemek leépülnek, az izom és kötőszöveti sejtek aránya az utóbbiak javára tolódik el. A burok és a lepény leválása után a méh belső felszínén hatalmas „seb” tátong. Ez a terület napról napra kisebbedik, 3–4 nap elteltével alig gyermektenyérnyi nagyságú. A méhből kezdetben több, majd egyre kevesebb váladék ürül, amit gyermekágyi folyásnak (lochia) neveznek. A lochia méhnyálkahártyát, elfolyósodott véralvadékot, fehérvérsejteket tartalmazó sebváladék. A hüvelyben levő nagyszámú baktérium miatt, melyek rendszerint nem okoznak fertőzést, édeskés szagú, nem bűzös, lúgos vegyhatású. Az első héten véres, a második héttől barnás-vörhenyes, a harmadik héten savós és a hatodik hétre megszűnik. A hüvely a szülés után hamar visszanyeri tónusát, a jó vérellátás következtében kisebb sérülései, horzsolásai, a gátmetszés sebe gyorsan gyógyul. A varratok a 4. napon eltávolíthatók. A petefészkek működését az agyalapi mirigy prolaktin nevű hormonja gátolja, tüszőérés és tüszőrepedés, s így rendszeres menstruációs ciklus sincs. Ennek visszatérése általában pár hónap múlva következik be. Azonban újabb terhesség megfogantatása nem lehetetlen, bár esélye kisebb.

Egyéb szervrendszerek

A szív a szülés után elfoglalja normális helyzetét, a szívfrekvencia általában alacsonyabb. A légzés a hasűri nyomás csökkenése következtében könnyebbé válik. A testhőmérséklet az első 12 órában többnyire magasabb 37,5 °C-ot is elérheti, és rendszerint nem fertőzés, hanem a kimerítő izommunka következménye. Az alsó végtagok, a kismedence, a végbél és a hüvely területén a tágult vénák visszafejlődnek, de sok esetben visszértágulat marad vissza. A bélműködés a hasűri nyomás csökkenése, a hasfal lazasága miatt az első napokban még renyhébb. Ugyanekkor fokozott a vizeletürítés, mivel távozik a terhesség alatt felgyülemlett folyadék nagy része. A testsúly a szüléskor kb. 4–5 kg-mal, majd az első héten további 3–5 kg-mal csökken.

Szoptatás

Terhesség és szoptatás során, amikor a mellek mérete jelentősen megnő, elsősorban a kötőszövetre hárul fokozott terhelés, amely rostjai ennek következtében túlzottan megnyúlhatnak. A szoptatás befejeztével emiatt eredeti méretét, alakját már nem képes visszanyerni. Ezért fontos, hogy ezen időszak alatt az asszonyok kényelmes, de megfelelő rugalmas felfüggesztést biztosító melltartót viseljenek.

A tejtermelés megindulása a szülést követő 3–4. napon hirtelen kezdődik, ez az ún. tejbelövellés. Az emlők egy-két óra alatt megtelnek tejjel, megkeményednek, feszülnek. Hasonló elváltozás figyelhető meg a járulékos mirigyekben is. A tejbelövellés annak köszönhető, hogy a méhlepény leválását követően gyors ütemben csökken az agyalapi mirigyre gátló hatást kifejtő tüszőhormon szintje. Az agyalapi mirigy elülső lebenyéből a tejelválasztást elősegítő hormon (prolaktin) hatása felszabadul a gátlás alól, aminek következményeként megindul az emlő mirigyeiben a tejtermelés. Az első napokban a tej összetétele az előtejéhez hasonló, ezért átmeneti tejnek is nevezik. Csak kb. a 10–15. nap után nyeri el az anyatejre jellemző összetételét.

A csecsemőtáplálás legelőnyösebb módja a szoptatás. Az anyatej mindig kéznél van, megfelelő hőmérsékletű, steril, a csecsemő számára könnyen emészthető, fontos ellenanyagokat tartalmaz, és nem utolsósorban a tápszerekhez viszonyítva olcsó. Mennyiségében és összetételében a csecsemő fejlődése során az igényeihez mindig alkalmazkodik. A szoptatás ráadásul pszichésen is előnyös hatású, mind az anyára, mind a gyermekére nézve. A tejkiáramlás legerősebb ingere a szopás, a fejés, vagyis az emlő kiürülése. Ez idegi úton serkenti az agyalapi mirigy hátsó lebenyét, ahonnan az oxitocin nevű hormon áramlik ki. Az oxitocin elősegíti a tejmirigyjáratok kiürülését. Hatására az emlő mirigyei körül elhelyezkedő izomsejtek összehúzódnak, miáltal az anyatej a bimbó mögötti gyűjtőcsatornákba jut, ahonnan a csecsemő könnyűszerrel ki tudja szívni. Az oxitocin méhösszehúzódásokat is kivált, elősegítve a méh visszafejlődését. A szoptatás serkenti a tejelválasztás legfontosabb hormonjának, a prolaktinnak a termelődését, ezáltal a termelődő tej mennyisége növekszik. A tejtermelés az anyának 10 ml-ként 100 kalória energiaveszteséget okoz. Ezért a szoptató nőnek energiadús, fehérjében, ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag ételeket kell fogyasztania. Ezenkívül alapvető fontosságú a bőséges folyadékfogyasztás is. (Páciens)