Egy hónap alatt csoda történt

Ötvenegy éves ápolónő vagyok, hajlamos a hízásra, ezért egész életemben fogyókúrázom. Kisebb-nagyobb eredmények jellemzik eddigi igyekezetemet. Mivel szeretek enni és édességfüggő is vagyok, az utóbbi 3-4 évben lassan, de biztosan felszedtem 6-8 kilót. Ahogy öregszik az ember, úgy lankad az akarata is, és elhitettem magammal, hogy ezen már nem tudok változtatni, a korral jár.

Véradókkal dolgozom, magam is szoktam vért adni és az egyik véradásnál a májtesztjeim olyan roszszak voltak, hogy nem akartam hinni a szememnek. Minden kivizsgálást elvégeztek, minden eredmény negatív volt. Az infektológus úgy zárta le az ügyet, hogy „túlfalásról” van szó, változtatnom kell az étkezési szokásaimon. Ezzel egyet is értettem, mert valóban én csak zsírral főztem jobbnál jobb magyaros ételeket. A finom krémes süteményekről nem is beszélek.

Az Egészségünkre című mellékletet mindig végigolvasom és el is rakom. Már az első cikk megjelenésekor felfigyeltem a 90 napos diétára, és láttam benne fantáziát. Izgatottan vártam a következőt, és ez így megy a mai napig. A cikkeket szépen dátum szerint összeraktam, és minden nap végigolvastam a hozzászólásokkal együtt. Megértettem a lényeget és megtanultam, hogy az ételek és az alapanyagok milyen csoportba tartoznak (bár nővér létemre azért ezt eddig is tudtam). Felkészültem a diétára testileg-lelkileg.

Április 16-án kezdtem el, 72 kilóról indultam. A magasságom 165 cm, 7-8 kilót szerettem volna leadni. Ami ezután következett, az egyenlő a csodával. Pontosan betartottam mindent, egyszer sem vétkeztem. Két hét után méredzkedtem először. Az eredmény mínusz 4 kiló volt. Boldogan folytattam tovább. Az első hónap után már elértem a kívánt eredmény, 8 kilóval mutatott kevesebbet a mérleg. Egy cseppet sem volt megerőltető, úgy mentek le rólam a kilók, mintha késsel vágták volna. Mivel többet már nem akartam fogyni, a diétán egy kicsit változtattam. A délelőtti gyümölcsevés továbbra is megmaradt, igyekeztem egy nap csak egyféle csoportba tartozó ételt enni. A sorrendet nem tartottam be és a víznapot kihagytam. Rengeteget ittam, kb. 3-4 litert naponta, ezért egyáltalán nem voltam éhes. Azelőtt szinte soha nem ittam, most pedig víz nélkül már létezni sem tudnék. Továbbra sem eszem kenyeret, levesféléket, kirántott ételeket. A húst csak zöldséggel eszem. A torna sem tartozott a kedvenc szórakozásaim közé, a diéta alatt beiktattam a napi programomba a biciklizést (szobabicikli), hetente 4-5 alkalommal 45 percet biciklizek. Amióta jó idő van, már a szabadban folytatom. Ezenkívül gyalog járok a munkába és haza.

A diéta változtatása után újabb két kilót fogytam. Összesen tehát 10 kg-ot. Jelenlegi súlyom 62 kg. Ez már valóban az a határ, ami alá nem mehetek, mert ötvenévesen nem nézhetek ki úgy, mint egy 18 éves.Ám a lényeg csak most jön. A laboreredményeim mintaszerűek. Ki lehetne tenni a faliújságra.

A cukor, a koleszterin, a májtesztek a normális szintre csökkentek. A közérzetem kitűnő, visszatért az erőm, életkedvem, fiatalos lett a mozgásom. Éjszaka jól alszom, reggel frissen ébredek. Én ezt a „diétát” abbahagyni nem akarom, életem végéig így szeretnék étkezni, ilyen jól akarom magam érezni. Ezért mindenkinek azt mondom: sikerülni fog, ha valóban komolyan gondolják.

Hűséges olvasójuk, Banykóné

Kérjük tisztelt Olvasónkat, hívja fel szerkesztőségünket.