Az apát is vonjuk be...

A mama már tucatnyi keresztnevet kiválasztott, de a papa egy pillantást sem vet a listára. Már ideje lenne előkészíteni a gyerekszobát, de ő azt kérdezi, mire való ez a nagy sietség. Mi változott meg az egykori családalapítási vágy és a várható beteljesülés közötti időben? Az anyák tanácstalanok és nyugtalanul szemlélik férjük vélt vagy valós közömbösségét, amely a leendő apák többségére jellemző.

A maga módján készül

A gyermekáldás a legnagyobb dolog a nő életében. A férfit csak az első pillanatban üti szíven a hír, amikor megtudja, hogy apa lesz. Azután lehiggad, és gondolkodni kezd. Természetesen örül, csak másképpen, mint hitvese szeretné. A maga módján ő is készül az apaságra, de meghatottságán gyakran úrrá lesz a gyakorlati érzék. Az apák többsége ilyenkor mindent megtesz egy előléptetésért, egy jövedelmezőbb állás elnyeréséért, hiszen hamarosan egy harmadik emberkéről is gondoskodnia kell. Az anyának nem kell szomorkodnia, ha párja nem kezdi el gyorsan tapétázni a gyerekszobát, mert munkát visz haza, és vasárnap is a számítógép előtt görnyed. Az apáknak – pszichológusok szerint – hosszabb időre van szükségük ahhoz, hogy rádöbbenjenek: a kis jövevény érkezésének nem csak anyagi vonzata van.

A gyermek iránt érzett vágy mindig fontosabb a nőknek, mint a férfiaknak, derült ki leendő apákkal folytatott beszélgetések során.

A téma felvetésekor az apák hosszasan törik a fejüket, milyen ok is vezérelte őket, hogy gyermeket akarjanak. A válaszok többnyire megegyeznek: szeretik társukat, nem akarták kedvét szegni vagy nevük fennmaradása volt a cél. A nő viszont már gyermekkorban szívesen ábrándozik arról, hogy egyszer majd anya lesz. A férfiak érzése csak egyszerű kiegészítő eleme a mama-baba programnak. Meganynyi szeretetre méltó, kedves férfi érzi azt, hogy ő csupán spermaadó.

A leendő szülőknek szervezett csoportos összejöveteleken örvendetes módon sikerül befolyásolni az apák gondolkodásmódját - állítják a szakemberek. Az előadásokat hallgatva rádöbbennek: ők nemcsak külső szemlélői, de részesei is lehetnek a gyermekvárás csodás élményének.

A csoportos beszélgetések során kiderül: az apák jelentős része úgy érzi, csapdába esett. Nem társuk, hanem az élet csalta őket kelepcébe.

Félnek attól, hogy a kicsi érkezése után jó ideig nem tudnak elmenni szórakozni, meg kell tagadniuk a barátokat, véget ért a felhőtlen, boldog ifjúság.

Van, aki azt sem restelli kimondani: lehet, hogy túl korán adta nősülésre a fejét. Csak akkor nyugszanak meg, amikor rájönnek, nem kell gyökeresen megváltoztatni életmódjukat.

Az apák viselkedését gyakran feleségük megváltozott magatartása is motiválja. Az egyik pillanatban még vidám nő minden ok nélkül sírni kezd, és ők nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött hangulatváltozással.

A látszólagos kiegyensúlyozatlanság hátterében hormonális tényezők állnak. A nő ilyenkor több gyöngédséget, törődést igényel, ám természetéből adódóan gyakran ő az, akiben nincs meg erre a fogadókészség. Elszigetelődik, félrevonul, úgynevezett „feminin kordont” von maga köré, és ezt a kordont még egy empatikus apa is nehezen tudja átszakítani. Beszéljünk bátran örömeinkről, gondjainkról az apával, vonjuk be őt a készülődésbe, éreztessük vele, hogy milyen fontos szerepet játszik az életünkben és kedélyállapotunk gyakori változásával nem őt akarjuk megbántani. Az a férfi, akiben megfelelően tudatosítják a fontosság érzetét, szívesen elmegy feleségével babaruhát vásárolni, elkíséri az orvoshoz vagy segít nevet választani gyermekének. És az ilyen apák sorából kerülnek ki – örvendetes módon növekvő számban – az olyanok, akik a szülőszobában izgulják, segítik végig a nehéz, de örömteli órákat. (go)