„A zöldségek közül legjobb a hús”

Hogy él egyébként egy nagykaposi úriember, ha épp nem nyüzsög a Ház körül? – jutok el csevegésünk eredeti céljához, azután, hogy mindenről beszámolt. „Megpróbálok egy kicsit magamra is ügyelni, mert most már a korom is figyelmeztet, hogy nem élhetek csak úgy egyik napról a másikra – válaszolja ízes zempléni dialektussal, s én egyszeriben otthon érzem magam... – Úgy igyekszem megszervezni a mindenapjaimat, hogy az egészségem se lássa kárát. Hát, ez az én rendszertelen életemben elég nehéz, de azért próbálkozom” – vallja be töredelmesen.

A rendszertelen élettel arra utalt, hogy rengeteget utazik, folyton ingázik – hol Pozsonyba, hol Magyarországra. Van ugyanis egy Európai Uniós pályazatuk, amely négy helyszínt érint: Nagykaposon kívül Galántát, Salgótarjánt és Miskolcot. A galántai Samsung gyárnak munkaerőt toboroznak, főleg az érettségizett fiatalok körében. ĺgy próbálnak ott a munkanélküliségen javítani, perspektívát nyújtani főleg a fiataloknak. A középkorosztályt – mondja – nehéz kimozdítani, ők már nem nagyon akarnak változtatni.

Visszakanyarodva az eredeti témához: Mit jelent az, hogy valaki kezd magára ügyelni? „Azt, hogy most már el kell gondolkodnom, mit eszek és mennyit, eleget mozgok-e, mert ha az ember nem figyel oda, könnyen eltunyul. Az a típusú vagyok, aki sokat fogadkozik, de keveset teljesít. Néha azért próbálok rendet tenni magamban, kocogok meg kerékpározok. Kocogni esténként szoktam, két-három éve kaptam rá, méghozzá egyedül vágok neki Kapos határában, a csicseri út felé. Ott akár Vajánig is el lehet futni. Járok egy jót, néha télen is veszem a bakancsomat. Akkor jönnek ám a legjobb gondolatok. Persze, az én kocogásom nem rendszeres, ami szintén a rendszertelen élet számlájára írható. A Házban általában szombaton és vasárnap este zajlanak a rendezvények, ezért is nehéz nekem az időmet beosztanom.”

Az ember sok mindent tudatosít, tájékozódik, ami a mai információáradatban nem nagy művészet, az persze már más dolog, hogy saját maga hogyan viszonyul a dolgokhoz, talál-e időt arra, hogy magával is törődjön, hogy teljesítse a fogadalmait. Némi öniróniával mondja ki azt, amit valamennyien igen jól ismerünk. Néha orvos barátai is ijesztgetik, de amíg nincs baj, nem veszi komolyan. „Eddig még komoly problémáim nincsenek – állítja, s utána azért hozzáteszi: – itt-ott a fiaim garázsban hagyott súlyzóit is megemelgetem, meg tavasszal böjtölni szoktam: például péntekenként nem eszem húst, nagy böjt idején nem iszom alkoholt. De volt már rá példa, hogy tisztító kúrára adtam a fejem, csütörtök estéttől péntek estig nem ettem semmit, csak ittam. S éreztem, hogy nagyon jó hatása van a szervezetemre.” Elszántságból az év többi részében sincs hiány, de egyelőre ez minden.

A ház asszonya, aki nagyon jól főz, igyekszik a gyakorlatban meghonosítani az ésszerű táplálkozás szabályait, ami hol sikerül, hol nem. A gyerekeket még csak könynyű lenne meggyőzni, ők a zöldségfélét sem vetik meg, ám a családfő már nehezebb eset. Kertelés nélkül bevallja: „Konzervatív vagyok. Bár tudom, hogy a zöldség jó, de egy szelet rántott húsnak mégsem tudok ellenállni. Én a zöldségek közül a húst szeretem a legjobban. Néha a nejem és a családom rávesz, hogy kóstoljak meg valami mást, s amikor megteszem, rájövök, hogy nem is olyan rossz. Csak épp az a baj, hogy néha nehezen hagyom magam rábeszélni...”