A vizeletkiválasztás – II.

A vesemedence a kelyhek egyesülése során alakul ki, tölcsérként gyűjti be a kelyhekből a vizeletet. Fala, ami egészen a kelyhekig és a papillákig terjed, néhány simaizomrostot tartalmaz. A vesemedence szűkülő szakasza a húgyvezeték kezdetével ér véget. A hólyag rugalmassága a hólyagot körülvevő izmoknak tulajdonítható. Az izomrostok három rétegben helyezkednek el minden irányban, lehetővé téve a tágulást és a vizelet kiürülése után az azonnali összehúzódást.

A vizeletfokozatos felgyülemlésével a hólyag nyomás alá kerül. A hólyagban uralkodó nyomás nem engedi a vizeletet a húgyvezetéken keresztül a vesébe visszaáramlani. A hólyagot a húgycsőtől kettős záróizom választja el. Az egyik a belső-, a másik a külső sphincter, vagyis záróizom. A belsőt simaizmok alkotják, amelyek akarattól függetlenül, automatikusan elernyednek, amikor a hólyagfal feszülése elér egy küszöbértéket. A külső záróizmot harántcsíkolt izomzat alkotja, amelynek működése akaratlagosan szabályozható. Túlzott hólyagfeszüléskor a külső záróizom akaratunk ellenére is ellazulhat.

A húgycső (urethra)

Ez a vezeték juttatja ki a vizeletet a húgyhólyagból a külvilágba. Férfiak esetében kb. 25 cm, jóval hosszabb, mint a nőknél, ahol kb. 3 cm. Nőknél a húgycső a kismedencében, kivezetése a hüvely előtt található. A férfiaknál a húgycsövet a hólyagból történő kilépése után a prosztata (dülmirigy) veszi körül. Ebben a magasságban csatlakoznak be az ondóhólyagok a vezetékbe, majd a gáton áthaladva jut a hímvesszőbe, ahol teljes hosszában a szivacsos test veszi körül. Végül, a külvilág felé egy apró kiöblösödéssel ér véget.

A vizeletürítés

A hólyagfalból kiinduló ingerek a kismedencében és a gyomor alatt elhelyezkedő pelvikus és hipogasztrikus idegeken keresztül jutnak el az agyba. Utóbbi a záróizmok elernyedését és a hólyagfal összehúzódását serkentő ingerületeket közvetíti. Ez a reflex csak kisgyermekeknél működik spontán, később egy agyi mechanizmus képes szabályozni, sőt egy ideig gátolni is. Akaratlagosan bármikor képesek vagyunk a vizelet ürítésére akár anélkül is, hogy ingerünk lenne.

Szervezetünk és a toxinok

A vese a szervezet számára megfelelő arányban enged át és tart vissza anyagokat. Ezt bizonyítja a következő példa is: a veséből kilépő gyűjtőér, a vesevéna által szállított átszűrt vér kevesebb karbamidot tartalmaz, mint a vesébe salakanyagokban gazdag vért szállító veseartéria vére. A vénás és az artériás vér közötti karbamid- és sótartalom különbség a vizeletbe kerül. A szűrést biztosító elem a gomolyagos hajszálérhálózat. A vér a magas nyomású kapillárisba jut, a víz és a vérplazmában oldott különböző anyagok könnyedén jutnak át a kapilláris vékony falán.

A Bowman-tok szintjén a nyomás a kapillárisban uralkodó nyomásszint alá csökken, ezáltal valósul meg a szűrés jellegzetes formája, az ultrafiltráció, ami nemcsak a vér nyomáskülönbségétől, hanem a vérfehérjék által kifejtett ozmotikus hatástól is függ. A vér nyomásával ellentétes irányú ozmotikus nyomás teszi lehetővé, hogy az alapvető és létfontosságú alkotóelemek, például a vérfehérjék, ne juthassanak ki a vérből.

A vérnyomás közvetlenül befolyásolja a termelt vizeletmennyiséget, a magas vérnyomás betegségben szenvedők például több vizeletet ürítenek. Az ideiglenes vagy primer vizelet sok olyan anyagot tartalmaz, amit a szervezet nem hagyhat veszendőbe menni. A kanyarulatos csatornák területén történik a visszaszívás az ultrafiltráció során termelődött primer vizeletből, s így a vizelettel a vesék által kiszűrt salakanyag-mennyiségnek csak egy részét ürítjük. A vizeleti rendszer által kiszűrt és visszaszívott anyagmennyiségek: szőlőcukor és kálium 99,9%, nátrium 98,5%, húgysav 77%, karbamid 40%. Ez a magyarázata annak, hogy a naponta termelődő 170 liter primer vizeletből valójában csupán másfél liternyit ürítünk.

Forrás: Család és Egészség