A világ legszebb eseménye gyermekeim megszületése

Orvosi számítások szerint november 24. és 28. között kellett volna megszülnöm az annyira várt második gyermekemet, de kis „pocaklakóm” máshogy döntött. Lehet, hogy segített a pohár tonic, amit 20-án megittam, de ez már soha nem derül ki. Szóval a kis jövevény délután 2 órakor megadta az első jelet, hogy készüljek a nehéz, de nagyon várt pillanatra. Nem siettem el a kórházba menést miután szép lassan elfolyt a magzatvizem, mert az első szülésem is annak idején néhány órát eltartott. Nyugodtan kivasaltam, felkészítettem 6 éves kislányomat a mamához, aztán én is összecsomagoltam, és felhívtam a doktor urat, aki az egész terhességem alatt vigyázott ránk. Közöltem vele, hogy a szombat éjjelt együtt töltjük, ha nincs más programja. Nagy megnyugvásomra megígérte, hogy a kórházban találkozunk. Úgy is történt, sőt amikor kinyílt a felvonó ajtaja, már fehér öltözetben mosolyogva üdvözölt minket. Este 7 órakor elkezdődtek a kivizsgálások. Közben a férjem gondolkodott, hogy jelen legyen-e a szülésnél, vagy inkább a kórházi folyosót tapossa. Bezzeg az első gyermekünknél hiába kértük, nem engedték meg az „apás” szülést. Végül úgy döntött, hogy másodszor nem hagyja ki a nagy eseményt, és este 10 órakor már a szülőszobán volt. Segíteni ugyan nem tudott, de a jelenléte sokat jelentett számomra. A szüléstől nem igazán féltem, mert tudtam, hogy az első farszülésem nem fog megismétlődni, csak könnyebb lehet, de most meg borzasztó nagy fájások gyötörtek. Főleg az utolsó órában gondoltam, hogy tovább már nem bírom. Szerencsére a doktor úr és a nővérkék átsegítettek a válságon, ja és a tudat, hogy a születendő gyermekemnek a világrajövetel még nagyobb megrázkódtatás, mint nekem, hisz a nyugodt és biztonságos 9 hónapos „lubickolás” után egyszer csak kénytelen elhagyni a hasamat, és kipréselni magát a világra. Ez végül még éjfél előtt megtörtént, megszületett a kisfiunk, ami meglepetés volt, mert a terhességem alatt végig kértem a doktor urat, hogy ne árulja el a nemét. Az apuka nevét kapta, aki ezt a napot sohasem felejti, hiszen a kisfiunkat az első pillanattól láthatta és végigkövette a születés utáni teendőket (mosdatás, kivizsgálás, mérés, öltöztetés). Többet tud a szülésemről, mint jómagam, mert a fájások közepette sokszor azt sem tudtam, hol vagyok.

Szóval nem adták ingyen, de megérte, a szülésekre már nem is gondolok, bármilyen nehezek is voltak, és ha nem lenne ilyen rossz világ, még a harmadikat is vállalnám. Mert a gyerekeim megszületése a legszebb dolog a világon, ami csak történhetett velem.

Diana