A születéskor észlelhető lábproblémák – mielőbb kezelni kell

Az egyik leggyakoribb fejlődési rendellenesség. A születés után is észlelhető dongaláb két fontos csoportját különböztetjük meg. Egyik a méhen belüli elhelyezkedési szabálytalanság miatt kialakuló változat, a másik a fejlődő végtagrész kialakulásának idejétől jelentkező ún. csírakárosodás után jön létre. Látszólag a két probléma azonos képet mutat. A tartási rendellenesség következetesen végzett torna és gipszkezeléssel maradéktalanul gyógyítható. A dongaláb a lábszár izomzatának fejletlenségéből, az izomegyensúly megbomlásából eredően az izmok betegsége is. Ezek erejének és működésének kiegyensúlyozása nélkül nincs sikeres kezelés. A csontos és szalagos rendellenességek esetén a felső és alsó ugróízület befelé fordul. A sarokhoz viszonyítva a lábtő és a lábközépcsontok további igen súlyos elcsavarodása és befelé fordulása, a talp felfelé néző helyzete súlyosbítja.

A siker kulcsa az igen korai kezelés, melyet meg kell kezdeni a születés után, már a szülészeti osztályon is. Ekkor naponta többször tornáztatni kell a kicsit. A lehető legkorábban, már a szülés után néhány nappal megkezdhető a kis láb gipszkezelése. Az újszülött szervezetében még magas szinten megtalálható anyai lazító hormonok igen korán jelentős korrekciót tesznek lehetővé, de ez két három hetes korban már lecsökken. A gipszkezeléseket az ortopéd szakorvos végzi kellő gondossággal, mert a bőr még sérülékeny. A gondos alápárnázás ad helyet a gyors súlynövekedésnek és a korrekció következtében fellépő feszülésnek. A gipszeket hetente, később kéthetente cseréljük. Ha keringési zavar gyanúját észleli a szülő, a gipszet akár otthon is el kell távolítani.

Hat hónapos kor környékén a még meglévő deformitásokat teljesen rendezzük, hogy azt követően az állás-járás időszakára a járás biztosítható legyen. A műtéti kezelés az Achilles-ín és a felső, alsó ugróízületek mozgásainak felszabadítását jelenti. Ezután a gipsz- és sínkezelést hónapokig folytathatjuk tornával kiegészítve, majd a járás idejétől korrekciós ortopéd cipőt is viseltetünk, így a csontok fejlődésére tartós hatást fejtünk ki. A követés éveken keresztül indokolt, mert a kiújulás veszélye fennáll. Idejében alkalmazott konzervatív eszközök hoznak sikert.

Befelé hajló láb (Pes adductus)

A dongaláb deformitástól kell elkülöníteni a szakorvosnak. Ez az előlábra korlátozódó befelé térő helyzet tornával, korrekciós sínnel kezelve tökéletesen gyógyul. Általában nem tulajdonítanak ennek a lábdeformitásnak kellő jelentőséget. Sokszor még a szakorvosok is legyintenek rá. Elhanyagolt esetben az ízületek és csontok is deformáltak maradhatnak, és ekkor csak a kétéves kor körül végzett műtét lehet megoldás. Kevesen ismerik azt a tényt, hogy a folyamatos kezelés ellenére is észlelhető járáskor rosszabbodás, bár ez látszólagos. A magyarázat az erősebb izmok működési túlsúlyában rejlik.

Felcsapott láb (Calcaneus lábállás)

Elsősorban szintén tartási probléma, sokszor magától is rendeződik, a dongaláb-helyzetet utánzó gipsz vagy műanyag sín jó eredménnyel alkalmazható. Súlyos esetekbe diagnosztikai szempontból felmerül a petyhüdt idegrendszeri sérülés lehetősége. Makacs fennállása esetén korán kialakulhat a lúdtalp.

Hasonfekvő lábtartás

Gyakran észlelhető eltérés koraszülött, tartósan inkubátorban tartott, rendszeresen hason alvó csecsemőkön. Mindkét láb a lábszárhoz képest maximálisan kifelé fordított helyzetben van. Létrejöttét a láb állandó passzív kifordulása hozza létre. Ha a végtag teljes súlyának egy részét közömbösítjük összetekert pelenka keresztülfektetésével, vagy kilyukasztott mosdószivacs korongot húzunk külön-külön a lábszárakra, a lábak lebegő helyzetbe kerülnek és ellazulhatnak. Sokszor észlelünk ilyen előzmény után korai lúdtalp deformitást. (Forrás: Gyógyhírek)