A sportoló sem kivétel

Az egykori Forma-1–es pilóta, aki 2008-ban fejezte be karrierjét és lett a BBC Forma–1-es kommentátora, helyszíni tudósítója bevallotta, hogy még serdülőkorában, a gokart versenyek miatti fogyás következtében alakult ki nála a bulimia. Később is hasonló problémákkal küzdött, amikor nem csak a sportban kellett teljesítenie. Mint minden sztárnak, neki is óriási áldozatot kellett hoznia azért, hogy eleget tegyen a népszerűségből eredő kötelességeknek: rendezvényeken vett rész, gyönyörű lányok vették körül, neki pedig egyszerűen nem volt ideje enni, aztán fokozatosan elfelejtett táplálkozni. Ám a fő ok másutt volt: köztudott, hogy a legtöbb autóversenyző pehelysúlyú.

„Azt éreztem, csak úgy tudom tartani a súlyomat, ha mindent kihányok – mondta el Williams, a McLaren, majd a Red Bull egykori skót pilótája, hogy min ment keresztül. – Már fiatalon elértem a mostani 183 centis magasságomat, csakhogy akkoriban csupán 57 kilót nyomtam a mostani 72,5-höz képest. Szinte csont és bőr voltam, de minden reggel, délben és este mértem a testsúlyomat, és ha estére csak negyed kilóval több voltam a kelleténél, már mentem úszni.” Coulthard, aki a csapatorvosok segítségével sikeresen vette fel a harcot a betegséggel, és pályafutása befejeztével szerencsére kigyógyult a bulimiából, az első Forma–1-es pilóta, aki színt vallott, pedig az élsportban is gyakori téma az étkezési zavar. A sportorvosok szerint főként a síugrók, a tornászok, a műkorcsolyázók és a hosszútávfutók körében nem ritka, s az elnevezése – anorexia athletica – is erről árulkodik. Jól ismert a német evezős olimpiai bajnok, Bahne Rabe esete, aki 2001 augusztusában két nappal 36. születésnapja előtt anorexia következtében hunyt el. Szó szerint halálra fogyasztotta magát. A 203 centiméter magas, egykor 98 kilós tiszta izom férfi 40 kilótól szabadult meg, s a kórházban hiába próbálták megmenteni, szervezete nem tudta befogadni még a vitaminokat sem.