A nevelés fontos eleme a játék

Ahogy a napi munka sem feltétlenül rossz és nyűgös, szerencsés esetben, hobbi is, ugyanúgy a játék sem pusztán örömforrás. Játékra mindenkinek szüksége van: fejleszt, felszabadít, segít megismerni önmagunkat. A játék fontos tudomány és komoly dolog, a gyermek fejlődésének elengedhetetlen tartozéka, a nevelés lényeges eleme. Ha a szülő ért hozzá, szárnyakat adhat vele gyermekének, sokszor ugyanis magától játszik a kicsi, de a játékot tanítani is kell.

Mire ügyeljünk a játékok kiválasztásánál?

Ha túl sok játék veszi körül, semmivel sem tud elmélyülten foglalkozni. Törekedjünk arra, hogy a műanyagon kívül fa- és textilanyagú játékokat is adjunk a gyermeknek.

A játék nagyon jól kifejezi a gyermek viszonyát a környezetéhez. Neves pszichológusok szerint a gyermek legfőbb tevékenysége. Nélkülözhetetlen a lelki fejlődéshez, a gyermek feldolgozza vele az őt ért élményeket, tapasztalatokat.

Azt nehéz megmondani, hogy mi is a játék, de azt viszont jól meg lehet határozni, hogy mi jellemzi a játszó gyermeket:

a játékot rendszerint szabadon választja meg

mindig fontosabb maga a játék, mint az eredménye (ellentétben a munkával),

a játék élvezetes, kellemes érzelmekkel jár,

gyakran elképzelt dolgokat jelenít meg, a gyerek utánoz valamit, úgy csinál, „mintha” enne, gyereke született volna, utazna, stb...

Ahogy nő a gyerek, annál többféle játékot eszel ki. Különleges szerepet töltenek be a szerepjátékok, amelyeken keresztül megtalálja önazonosságát.

Nem véletlen, hogy a viselkedési zavaroknak a játéktevékenység megfigyelésével lehet a nyomára bukkanni. A gyermek sokkal jobban kifejezésre tudja juttatni gondolkodását, logikáját, érzelmeit a játékban, mint ha szóban kellene elmondania, mit is gondol.

A gyermek játékát természetesen sok minden befolyásolja: a szülők nevelési stílusa, a tárgyi környezete és az őt körülvevő személyek, azok a helyek és társaságok, ahol otthonán kívül gyakran megfordul, szociális és kulturális családi hovatartozása, közvetlenül a játékra rendelkezésre álló eszközök és terek.

Utóbbiak azok a tényezők, amiket a szülők, a család leginkább befolyásolhatnak. Nem mindegy, mekkora és mivel berendezett tér, milyen játékok állnak a rendelkezésére. Itt nem csak a játékboltból beszerzett tárgyakra gondolhatunk, hiszen a gyermek mindent fel tud használni játékához, ami körülötte van. Akár közönséges használati tárgyról, bolti vagy saját készítésű játékról van szó, amellett, hogy a gyerek is tud mit kezdeni velük, meg is lehet tanítani a gyermeket a játék használatára.

A játék – ahogy említettük – a fejlődés lényeges eleme, nem véletlen tehát, hogy sok mindenben hasonlít a tanuláshoz.

A játékkal a gyerek megtanul tervezni, észrevenni, figyelni, társaival kapcsolatot teremteni, megmutatni akaratát és alkalmazkodni játszótársaihoz.

A jól megválasztott játék segítségével lehet a legjobban tanítani, jóra szoktatni. Ha még azt is sikerül elérni, hogy nem csak játékos tanulássá, hanem valódi játékká válnak a gyereknek javasolt tevékenységek, akkor gyerekkönny és idegeskedés nélkül fogjuk tudni formálni, nevelni a ránk bízott kis embert.

Ha ráparancsolunk, hogy pakolja el a játékait, esetleg csak értetlenül dacol. Ha azonban, miután elmondtuk neki, mi az értelme a rendrakásnak (el ne vesszenek, megtalálja őket, rá ne lépjünk, stb.), és azt javasoljuk, hogy játszszuk azt, hogy míg mi kis időre kimegyünk a szobából, addig ő rakjon el minél több mindent, hogy mi majd kitalálhassuk, mi is volt az, könnyebben célba jutunk.

A gyerekek játszókedvének van még egy megmosolygott, de nagyon is reális haszna is: a szülők – különösen az apák – végre büntetlenül belefeledkezhetnek a legózásba, vasútépítésbe, autózásba, homokszobrászatba és minden olyan tevékenységbe, amit évek óta annyira hiányoltak. Ki mondta, hogy a felnőtteknek nincs szüksége a játékra?